A lehetőség bent maradt tét nélkül, a lehetőség adott téttel

A jövőt építeni érkezett az Európa-bajnokságra a magyar férfikézilabda-válogatott. A jövő pedig elkezdődött a malmői csodával.

Tét nélkül

Minden komolyabb tét és cél nélkül vágott neki a magyar kézilabda-válogatott az Európa-bajnokságnak. A sérülések tizedelte, megfiatalított csapat, edzőként kevés rutinnal bíró szakmai stábbal érkezett Malmőbe, ahol az egyetlen apró vágy az oroszok legyőzése volt az első meccsen. Ez sikerült, nem is akárhogyan, hiszen irányítva a játékot – bár szoros meccsen – egy góllal jobbak voltak a magyarok. A dánok ellen a tervezetthez képest komolyabb téttel léphetett pályára válogatottunk. Mivel az olimpiai bajnoki címvédők az első meccsen kikaptak Izlandtól, egy magyar győzelem akár a biztos középdöntőt jelentette volna. Bármennyire látszott a dánokon, hogy nem életük formájában vannak, a rutintalan magyar válogatottnak még Nagy László is 0,69 százalék esélyt adott csak ellenük. Ehhez képest a meccs végén azért szomorkodott mindenki, hogy csak döntetlen lett a meccs. A fiatalok ugyanis az 55. percig vezettek a világsztárokkal teletűzdelt alakulat ellen és bár a szerencsének is köszönhető a döntetlen, annak a dánok örülhettek jobban. Jöhetett Izland, amely csapat ellen világversenyen legtöbbször sikerült a nekünk kellő eredményt elérni, akár a papírformát borítva – emlékezzünk a 2012-es olimpiára. „Csak” győzni kellett a középdöntőért. Ha valaki az első félidő után azt mondja, hogy a magyar válogatott 6 gólt kap Izlandtól a folytatásban és simán nyeri a mérkőzést, akkor gyaníthatóan orvost hívnak hozzá. Ezt a kijelentést csak a magyar válogatott hitte el, viszont ők a pályán megmutatták, hogy csoda igenis létezik, simán nyertek és csoportelsőként készülhettek a középdöntőre. Ekkor már a magyar kézilabda újabb fejezete kezdődött, amit „malmői csoda” néven emlegethet az utókor. https://www.facebook.com/kezivalogatott/videos/2998797940144745/

Téttel, de tét nélkül

A középdöntőbe jutás sem változtatott a célon. Azaz „céltalanul” és tét nélkül, a jövőt építve folytatta a magyar válogatott. Az első ellenfél a kontinenstorna favoritja, Norvégia volt. Helyére került a csapat, mert az első negyedóra után a norvégok el is döntötték a meccset. Az addigra az Eb előtt lebecsült magyarok egy apró, de a „malmői csoda” egyik legnagyobb eredményét odaszúrták a végén: nyerték a második félidőt. Persze ehhez kellett Norvégia is, de a lehetőséggel élni is tudni kell. Egyel nőtt a tét Szlovénia ellen. Eddig is számolgatott mindenki, de itt már reálissá vált az álmokban sem gondolt olimpiai selejtező tornára való kijutás. Ehhez elsőként „csak” nyerni kellett a kerete harmadát magyar csapatokból összeállító válogatott ellen. Itt sem adott senki egy fabatkát előre a második félidőben történtekért. A magyar csapat felőrölve a korábbi magyar szövetségi kapitány, Ljubomir Vranjes csapatát nyert és két esélyt hagyott az álom beteljesülésére.

A társházigazda, de formán kívüli svédek ellen úgy léphettek pályára a magyarok, hogy egy győzelemmel biztosan elődöntőbe jutnak és olimpiai selejtező tornát érő helyen végeznek. Először téttel, de még mindig tét nélkül. A meccs nem úgy alakult, ahogy reméltük. A svédek nem sok kérdést hagytak a végére és a meccsig a második félidő specialistájává váló magyar válogatottat simán verték. Ez lehetett volna a mieinknek a könnyebb út. A középdöntő utolsó fordulója előtt még az is kockás füzetet vett a kezébe, akinek rémálma a matekérettségi. A képlet egyszerű volt: ha nyer a magyar válogatott, akkor elődöntős és olimpiaii selejtező tornát érő helyen végez, ha döntetlent ér el, mehet Stockholmba helyosztóra és legrosszabb esetben az 5. helyért játszik, valamint marad esélye az olimpiára. A fennmaradó négy esélyt csak azért nem soroljuk, mert Portugália ellen a tényleges esély a kellő eredményre már az első félidőben elment. Hogy a tét, vagy a rohamléptekben fejlődő portugál kézilabda nyomta a magyar vállakat, most még nem tudni. Bárhogy is van, fiatal remények mentek ki Svédországba és csodát alkotó „kis” hősök jöttek haza.

A magyar válogatott hét meccset játszott az Európa-bajnokságon, ebből hármat megnyert és hármat elveszett. A matematikailag egyenlő ellen elért döntetlen (24–24) pozitív irányba fordítja mérleget. Norvégiától (36–29), Svédországtól (24–18), Portugáliától (34–26) kikapott, de nyert Oroszország (26–25), Izland (24–18) és Szlovénia (29–28) ellen. A csoportkört ezzel az első helyen zárta és a maximális 2 pontot vitte magával, ahol a szlovénok elleni győzelem 2 pontjával összesítésben a 9. helyen zárta az Európa-bajnokságot.

A tét a jövő

Tét nélkül vágott neki az Európa-bajnokságnak a magyar válogatott és a tétet saját magukra rakták. Az idei olimpia elúszott, de 2022-ben hazai pályán játszanak Európa-bajnokságot, addig még két, oda-vissza meccsen jó lenne kijutni a jövő évi világbajnokságra is. A hazai rendezésű kontinenstornát a „malmői csoda” után nem szabad a futottak még kategóriában befejezni. A magyar kézilabda felfedezett magának szinte egy csapatra való játékost. Nagy Bence, Tóth Ádám, Fekete Ádám, Bóka Bendegúz, ifjabb Rosta Miklós, Ubornyák Dávid neve még a legnagyobb szurkolóknak is keveset mondott az Európa-bajnokság előtt. Ma már egyikük-másikuk egészen jól csengő név a pályán. A fiatalok 2024-ben olimpiát érhetnek.

De hogy ne csak a fiatalokra építsünk, Bánhidi Bence, a magyar válogatott és a MOL-Pick Szeged beállója ezen a világversenyen klasszissá érett. Posztján a kontinenstorna előtt is a legjobb tízben volt, az Európa-bajnokságon mutatott teljesítménye már dobogóra helyezi őt, és a világ legjobb három beállója között van. A portugál meccs utáni értékelésében megfogalmazta a tét nélküli Eb jövőbe mutató mottóját: – Lehet, hogy volt egy kis nyomás a csapaton, de ha valamit el akarsz érni az életben, akkor az nem megy nyomás nélkül. Ha ezzel nem tudsz megbirkózni a pályán, az életben sem sikerül. Az életben csak olyan szituációk lesznek, ahol lesz rajtad nyomás, és akkor is helyt kell állnod. A lehetőséget megadta magának a magyar férfikézilabda-válogatott, a jövő bennük van. Hogy ezt be is bizonyítsák az a kezükben maradt egyelőre.