Drámai térdsérülése ültette a kispadra Boldizsár Bálintot

Boldizsár Bálint játékosként bronzérmet nyert, most edzőként benntartaná csapatát. A 25 esztendős edzővel a játékos pályafutásáról, a sorsfordító sérüléséről, az NB II-ben szerzett tapasztalatairól, valamint a diszkoszvetősök idei szezonjáról értekeztünk.

 – Nem tankönyvbe illő példa, hogy valaki 25 évesen edzősködésre adja a fejét, pláne nem úgy, hogy előtte kiváló labdarúgó volt. Mikor tört meg a játékos pályafutásod?

-Az NB III-as Tisza Volán SC csapatában sokáig alapembernek számítottam, de a 2011-12-es szezon egyik mérkőzésén keresztszalag szakadást és porcsérülést szenvedtem. Az első műtét nem sikerült, azt követően még nagyon nagy erőbedobással rehabilitáltam, de sajnos sikertelenül, ezért kellett további két műtét is, ami pedig már nagyon visszavetett. Mire véget értek a kezelések, már nem volt csapatom, így nem tudtam visszakapaszkodni az NB-s szintre.

– De akkor még nem hagytál fel a labdarúgással játékosként...

-Igaz! Hűvös Gábor révén vissza tudtam térni az amatőr labdarúgásba, egészen pontosan az FK Szeged csapatába. Hűvös személyisége nagy hatással volt rám, részben ő indított el abba az irányba, hogy edzősködéssel foglalkozzak.

 – Mikor döntötted el magadban, hogy végleg szögre akasztod a stoplist?

– Miután harmadikok lettünk a bajnokságban Tóth János vezetőedzővel. Még a következő idényben elkezdtem az alapozást, de rengeteg probléma merült fel, ami az első sérülésem okán jelent meg, ezért úgy döntöttem, hogy a Megye I-ért nem kockáztatom tovább az egészségemet. Több orvos is azt mondta, hogy felejtsem el a focit.

Boldizsár Bálint játékosként vette ki a részét az FK 1899 Szeged legsikeresebb szezonjából. (Fotó: FK 1899 Szeged Facebook)

– Ha játékosként nem is, edzőként sikerült eljutnod az NB II-be. Hogyan élted meg a SZEOL tavalyi szereplését?

– Az előző szezonban három hónapot dolgoztam a SZEOL-nál pályaedzőként. Szerencsére jó kapcsolatok kötnek a korábbi klubomhoz és így jött a megkeresés. Az, hogy Zoran Kunticcsal együtt dolgozhattam egy óriási élmény volt, még így is hogy kiesett a csapat az NB II-ből. Nagyon izgalmas időszak volt számomra. Még ha csak egy rövid időre is, de belekóstolhattam a profi labdarúgásba. Most már a másodosztály sok dologban hasonlít az NB I-re, például videó felvételek készülnek, azokat elemezni lehet, és komoly technikai felkészültséggel rendelkeznek a csapatok. Ez az ízelítő, amit kaptam meghozta a kedvemet ahhoz, hogy a felnőtt focival kicsit komolyabban foglalkozzam. Szerencsére nem sokkal később kaptam egy megkeresést az FK Szegedtől.

– Egyből a mélyvízbe kerültél, hiszen egy komoly átalakuláson keresztülment, megfiatalodott csapatott kell benntartanod a Megye I-ben. Hogyan tudsz megbirkózni ezzel a feladattal?

– Teljesen más kávéház az NB II és a Megye I. A másodosztályban oda lehetett csapni az asztalra és azt lehetett mondani, hogy profi játékosok vagytok, csináljátok a feladatotokat. Míg itt látni kell azt, hogy a magánélet, az iskolai elfoglaltságok, a munkahelyek és miegymás mellett kell a játékosoknak teljesíteni, és ezeket mindig figyelembe kell vennem. Szerencsére partnerek a fiatalok és a lassan kiöregedő játékosok is egyaránt. Nagy előny számomra, hogy sokukkal még nem is olyan régen együtt rúgtam a bőrt, ezért is vállaltam el, mert tudtam, hogy vannak olyan oszlopos tagjai a csapatnak, akik segítenek az öltözői morál megteremtésében is.

Nehéz feladata van Boldizsár Bálintnak, de korából kifolyólag könnyen szót ért a fiatal játékosaival. ( Fotó: Kovács Ferenc)

– Az elmúlt meccseken fontos pontokat hullajtott a csapat a közvetlen riválisai ellen. Mi lehet ennek az oka?

– Nagyon fiatal és rutintalan a csapatunk. Meccsről meccsre olyan egyéni hibák jelennek meg, amikre nem kényszerítenek rá az ellenfelek. Ez mind a tapasztalatlanságból, vagy a koncentrációhiányból fakad. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, én a Kiskundorozsma, a Zsombó és a Szentes elleni meccsektől több pontot reméltem. Most már muszáj lesz bravúrpontokat szereznünk ahhoz, hogy stabilizáljuk a helyünket a Megye I-ben.

– Elérhető cél a bennmaradás?

– Ha nem így gondolnám, felállnék a kispadról! Minden erőnkkel azon leszünk, hogy pontokat gyűjtsünk. Az edzéslátogatottsággal nincs gond, mint ahogy a játékosok hozzáállásával sincs, annak ellenére sem, hogy nem sok sikerélményünk volt az elmúlt időszakban. Én hiszek az elvégzett munkában és előbb-utóbb meg kell, hogy legyen az eredménye.