Az eszközbeszerzésre fókuszálna az ország első sportorvostani tanszéke

2016 januárjában tartotta alakuló ülését a Szegedi Tudományegyetem orvostudományi karán megalakult sportorvostani tanszék. Az azóta eltelt mintegy másfél év összegzésére kértük fel a tanszék vezetőjét, Török Lászlót.

Az országban elsőként Szegeden alakult meg a sportorvostani tanszék: mint a kezdetekről

Török László

elmondta, az előzmények mintegy négy évvel ez előttre vezethetőek vissza, akkor egy TÁMOP-pályázat keretén belül országosan az egyetemi és főiskolai egészségnevelés és sport témájában nyílt lehetőség fejlesztésre. A graduális oktatásban nem volt sportorvostan tantárgy, ugyanakkor

(hasonlóan az összes többi szakorvosi tárgyból, így a fül-orr gégészettől kezdve a belgyógyászaton át a sebészeti)

szakvizsgázni lehetett belőle. Egyetlen magyarországi egyetemen sem volt sportorvostan alaptantárgy, csak Budapesten, az Országos Egészségügyi Intézet fennhatósága alatt lehetett ráépíteni, ugyanakkor Szegeden úgy gondolták, igény lenne a tárgyra. „A sport, hál'istennek egyre inkább elterjedt ország és világszerte. Főleg a mai, modern társadalmaknál, ez hozzá kellene, hogy tartozzon az egészséges életmódhoz. Az emberi szervezet nem úgy volt kitalálva, mint ami a mostani mozgásigényünk, azaz hogy az egész napunkat végigüljük, és kocsival közlekedünk. Ebből adódóan nem véletlenül van annyi elhízott ember, és rengeteg olyan probléma, ami civilizációs betegségeknek tekinthető. A legkedvencebb példám, amikor a '80-as években, olyan ausztrál bennszülöttek egy csoportját vizsgálták, akik valamikor kint a szavannán, hagyományos életmódot folytattak. Ötvenegy néhány éves populáció volt, gyakorlatilag mindenkinek volt valamilyen problémája, magas vérnyomás, cukorbetegség, vagy olyan, amit gyógyszeresen kellett kezelni, a legtöbbjük pedig hiába állt kezelés alatt, nem volt rendesen beállítva. Kettéosztották a csoportot: az egyik folytatta azt az életmódot, amit mostanában megszokott, kapta a gyógyszeres és egyéb kezeléseket, a másik csoport pedig visszament az eredeti környezetébe.

Ennek azonban megvannak a maga kautélái, amire általános orvosi szemlélettel nem kaptunk rálátást. Amikor egy maratoni futó srácot operáltam pár éve, a képzett altatóorvosom alig akarta vállalni a műtétet, mert a srác alappulzus száma 42 volt, mindenféle kivizsgálást szeretett volna, mondván, ez nem normális. Viszont egy edzett embernél ez a normális, semmi baja nem volt, csak ez nem volt szokatlan” – részletezte Török László, a szegedi sportorvostani tanszék vezetője. Úgy folytatta az orvostanhallgatók között végeztek egy kérdőíves kutatást, hogy lássák, a részükről is van-e igény a tanszékre, valamint milyen részterületekről akarnak hallani, majd amire a legtöbb pont érkezett, azokból az elemekből állították össze a tárgyat. Mintegy négy év ez előtt be is vezették a negyed és ötödéveseknek, választható tárgyként, erre többszörös túljelentkezés mutatkozott. Ekkor gondolta az egyetem vezetése, hogy tenni kellene e mellé formai hátteret is, így alakult meg a tanszék. Kezdetben hárman dolgoztak fix állásban, plusz egy félállású titkárnő, most már a megyei sportorvos-szakorvos, Mikulán Rita is csatlakozott a tanszék dolgozóihoz, a mellett, hogy a hálózati munkáját is ellátja.

Mostanra az angol nyelvű hallgatók számára is bevezették a tárgyat, ott is nagy sikerrel zajlott. Mint azt Török László hozzátette, mivel egy mini tanszék mini bevételi lehetőségekkel bír, így kutatási területen még nem sokat tudtak elérni önállóan, viszont a kardiológiai központtal közösen végeztek már közös kutatásokat. A kimondottan edzett embereken végzett szívultrahangos vizsgálatokról két nemzetközi cikk is megjelent. Eszközbeszerzésre egyelőre nincs módjuk, ezért létrehoztak egy alapítványt, amire megindultak a befizetések is – ennek köszönhetően várhatóan sikerül majd ezen a téren is előrelépniük. „Nem túl olcsók ezek az eszközök, ahhoz, hogy modern és naprakész eredményeket tudjunk produkálni, ezekre szükség van. Legutóbb a Szegedi Úszó Sulitól kaptunk egy jelentősebb megbízást, ami ebben nagy segítségünkre volt. Bízom benne, hogy a fejlődésünk töretlen lesz, és a vonal is egyenesen, felfelé fog mutatni. Hogy ez mennyire népszerű, azt mutatja, hogy tavaly Pécsett alakult egy hasonló tanszék, Debrecenben pedig fontolják ezt.

– fogalmazott Török László. A tanszék megalakulásakor tervezte, hogy aktívan együttműködik a szegedi sportegyesületekkel is. A klubok nagy örömmel vették megalakulásukat, azonnal felvették a kapcsolatot a sportorvostani tanszékkel, amellyel megalakulása óta jó viszonyt ápolnak. A tanszék anyagi alulfinanszírozottsága miatt nem áll rendelkezésükre olyan műszerpark, amivel komoly vizsgálatokat tudunk csinálni, ezzel segítve a klubokat, sportolókat, így rá vannak utalva már meglévő laborok használatára. Ezért is lenne fontos az eszközbeszerzés, mert ezáltal komolyabb, önálló munkát is tudnának végezni a tanszéken.

Kezdetben mintegy huszonöt fővel szerették volna elindítani a tárgyat, ami persze nagyban függött az előadói kapacitástól, a termek kihasználtságtól és a hallgatók órarendjétől – ehhez képest százan jelentkeztek első alkalommal. Jelenleg ötven-hatvan fővel tudnak dolgozni, ennek első körben a termek szűkössége, és a hallgatók órarendje szab határt. Török László úgy véli, választható tárgynál ez a szám igazán jónak mondható, ráadásul ahogy a többi tárgynál is, így itt is minden év végén töltetnek ki hallgatói elégedettségi kérdőívet, amiből kiderül, gyakorlatilag a hallgatók 99%-a újra elvégezné a kurzust, ha tehetné. A közelmúltban felmerült, hogy a sportorvosokat tehermentesítve a háziorvosok is elláthassák a sportorvosok teendőit. Török László erre a felvetésre kifejtette, bár nagyra tartja a háziorvosokat, hiszen nagyon széles képzettségük van, valamilyen szinten mindenhez kell érteniük, ők az első szűrővonal a lakosság és a szakorvosi gárda között, de egy elég speciális szakmáról van szó, így meglátása szerint a háziorvosok alapképzettségükben nincsenek ott, hogy ezt be tudják vállalni, de természetesen továbbképzéssel egy bizonyos szintig ez fejleszthető. „A sportorvosi szakvizsgálaton belül is különböző szintek vannak, a sport szakorvosok is, ha egy olyan speciális, kardiológiai problémával állnak szemben, akkor továbbküldik magasabb szintre. Annyira persze nem látok bele egy általános háziorvos napi rutinjába, de úgy gondolom, egy tollvonással rájuk szabadítani ezt nem biztos, hogy jó ötlet. Úgy tudom, alapból viselhető a megyei sportorvosok terhelése, inkább a versenyeztetési engedélyek kiadásakor hirtelen nő ez meg. A hatósági jogkör, a versenyengedélyeztetés nem hozzánk tartozik, nem is pályázunk erre, hogy átvegyük ezt” – válaszolta a megjelent sajtóhírre. Viszont úgy látja, nem elhanyagolható az egyre szélesedő tömegsport, ami az általános fittséghez hozzátartozna, ez létszámában már sokkal nagyobb feladatot jelentene a háziorvosok számára. „Első kézből, ismeretségből mondhatom, hogy az emberek jó esetben még kapnak valamilyen segítséget a konditermi szakemberektől edzéselméletből, de egészségügyi szempontból már nem. Pedig vannak olyan problémák, mint az ízületi, a szív és érrendszeri gondok vagy sérülések, amik ilyenkor előjöhetnek, ettől pedig el is kedvtelenedik az ember. Itt lenne nagyon nagy szerepe az alapszűrésnek, egy szakvizsgálatnak, ami alapján az ember eldönthetné, milyen sportba fogjon bele, és azt milyen intenzitással indítsa. Ez viszont egy nagy szelet, ezt biztos nem bírná a hálózat, itt lenne szerepe a háziorvosoknak, de ehhez még kellene valamilyen képzés” – zárta Török László.