Balajcza Szabolcs: "Magyarországon szitokszó lett a futball"

Harmadjára vett részt a Kapusháborún az Újpest FC-től távozó rutinos kapus, Balajcza Szabolcs. A karrierjét Siófokon folytató kapussal a válogatottról és a magyar futballról is szót ejtettünk.

- Harmadjára látogatott el a szegedi Kapusháborúra, ahol ezúttal Pogacsics Krisztiánnal vívott gálamérkőzést, ahol a meleggel is megküzdve egy látványos "háborút" vívhattak. Milyennek ítéli ezt a játékot?

- Nagyon élvezem és szeretem a kapusháborút. Tavaly egy körmérkőzést játszottunk Kovács Zoltánnal, Jova Leventével és Pogacsics Krisztiánnal. Most csak Poga volt itt, de ez alatt a 10-12 perces meccs alatt mindketten borzasztóan elfáradtunk ebben a melegben. Nagyon jól kitalálták ezt Bagdi Feriék, szoktuk mi is alkalmazni edzések végén, hiszen a lövőtechnikát is javítja és a közeli védéseknél is segít. Van egy az egyes szituáció is, de a kapustechnika is nagyon fontos. Hallottam, hogy volt, aki bement a legjobb nyolc, vagy négy közé úgy, hogy életében nem állt kapuban, mert jó volt a lövőtechnikája. Megnyerni viszont kapustechnika nélkül nem lehet. Megerőltető annak, aki egész nap játszik, le a kalappal azok előtt, akik végigjátsszák és szép eredményt érnek el.

- Önre térve: idén nyáron elhagyja az Újpestet, és az NB II-es Siófoknál folytatja a karrierjét. Nyilván nem kis változás az életében, mind e mellett hogyan összegezné a IV. kerületben töltött több mint egy évtizedet?

- Az életem része lett az Újpest, tizenegy évet töltöttem el, több mint 300 NB I-es meccsen állhattam a kapuban. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült legalább egy bajnoki címet nyerni, a kupagyőzelem és a szuperkupa sikerült, de a bajnoki cím hiányzik. Sokszor voltunk ott, hogy még több címet nyerjünk, 2009-ben ezüstérmesek lettünk, de sosem jött össze az arany. Az utolsó időszak nehéz volt, de már én is el akartam jönni, viszont magamban lezártam már ezt a szakaszt. Új fejezet kezdődik az életemben, én már nem fogok újabb tíz évet védeni. Ezt a három-négy évet, ami még a pályafutásomból hátravan, szeretném élvezni, Siófokon pedig erre lehetőség nyílik.

- Mire lehet képes a Siófok a következő bajnokságban? Azért ebben a hőségben egy kicsit könnyebb lehet dolgozni, hogy ott a Balaton az edzések után.

- Talán könnyebb lesz elviselni a felkészülést a Balaton partján. Bízom benne, hogy komoly eredményt fogunk elérni. Biztos, hogy nem leszünk a feljutók között, de egy stabil másodosztályú csapat lehetünk. Van hat-hét csapat, aki fel akar kerülni az NB I-be, nagyon erős lesz a másodosztály, ahová egyre több élvonalbeli labdarúgó is kerül. Rengeteg meccsünk lesz, de már nagyon várom a rajtot.

- Ha a magyar futball szóba kerül mostanság, nem lehet kikerülni az andorrai vereséget. Milyen volt kívülről Ön számára ez a meccs, mit jelenthet labdarúgásunk számára ez a vereség?

- Nagyon nehéz volt nézni azt a meccset, nagyot csaptak a magyar futballon. Voltunk már ilyen hullámvölgyben, sikerült már ebből feljönni. Abban bízhatunk, nem ez, hanem inkább az egy évvel előtt mutatott a válogatott igazi arca, amikor extázisban volt Magyarország. Kikaptunk már Máltán, vagy ikszeltünk Lichtenstein ellen, de sikerült felállnunk. Sajnos a világbajnokságon már nem leszünk ott, de bízom benne, hogy a következő Európa-bajnokságon ismét ott lehetünk. Ha a szövetségi kapitány azt mondja, hogy csapatot akar építeni, akkor neki kell hinni. A Gera Zoli, Király Gabi, Juhász Roli-féle generáció már kifelé megy, így van egy nagy váltás, a szurkolóknak kicsit türelmesnek kell lenniük - bár ezt hallják már 30-40 éve, így nem lehet könnyű. Nekünk játékosoknak azt kell felfogni, nem szabad lejjebb adni abból, ami azt a felfokozott várakozást és figyelmet okozta az Eb előtt és alatt. Magyarországon a futball szitokszó lett. Az emberek vágynak a sikerre, a focin keresztül kaphatják ezt meg a legjobban, persze ugyanígy a negatívum esetében is érvényes ez. Az a felelősségünk, hogy ezt a sikert tovább pörgessük, és örömet okozzunk az embereknek.