Batik Bence: Ha homokot kell ennem, akkor megteszem

Legutóbb 2015 júniusában lépett pályára a Ferencváros labdarúgója, Batik Bence: a szegedi futballista több műtéten is átesett sérülése óta, azonban a spanyolországi edzőtáborban már ott volt a Fradi keretében, tervei szerint pedig a tavasszal visszatérne a pályára.

- Hogy van most, milyen fizikai állapotnak örvend? Több mint másfél év telt a legutóbbi mérkőzése óta, 2015-ben két sorozat döntőjében is pályára léphetett a Ferencvárosban, sőt, gólt is szerzett a Magyar Kupa döntőjében: azóta viszont folyamatosan az a téma, hogy hogyan áll a sérülése. Ott lehetett a csapattal a spanyolországi edzőtáborban, hogyan néz ki egy edzésnapja?

- Most decemberben és januárban éreztem a legtöbb fejlődést. Elindultam egy olyan irányba, ami során én is kezdem elhinni, hogy gyógyul a lábam, eddig is gyógyult, de nem ilyen ütemben. Egyre több mindent be tudunk építeni az edzésbe, a futásokat már Spanyolországban elkezdtem. Szerdán délelőtt is futottam, egyre többet teszek meg, de egyelőre még csak egyenes vonalban. Vannak edzés előtt bizonyos gyakorlatok, azokat a többiekkel együtt csinálom. Szerdán a futóiskolát is velük csinálom, utána viszont egyéni edzésterv szerint készülök, még két-három hónapig biztosan. Most minden attól függ, hogy hogyan reagál az új dolgokra a térdem, ezt folyamatosan figyelni kell, ehhez kell alkalmazkodni: vagy visszavenni, vagy még többet csinálni. Minden a térdkalácsomtól függ, a második műtét során kifordították a térdkalácsomat, két csavart betettek, fúrták a sípcsontomat, tisztítottak. Bevastagodtak az inak is, három hónapig nem mozgattam a lábamat, ennek a regenerációjához hosszú idő kell. Ez kínkeserves időszak volt, de nagyon sokat erősödtem, ugyanakkor még nem mindig tudok úgy örülni a dolgoknak, ahogy azt tenném, ha futballoznék. Már a kis dolgokat is tudom értékelni, de voltak olyan időszakok, amikor zuhanásban volt az életem, akkor nehéz volt bárminek is örülni. A családom is mellettem állt, de úgy érzem, a barátnőmnek köszönhetek a legtöbbet. Ő az az ember, akit én is magamhoz engedtem, megadtam neki azt a tiszteletet, hogy ő foglalkozzon velem a legtöbbet. Amikor rossz állapotban voltam, akkor többek között az ő javaslatára mentem el sportpszichológushoz, mert sajnos ilyen jellegű segítségre is szükségem volt ahhoz, hogy ezeket a dolgokat meg tudjam emészteni.

- Azért nem lehetett könnyű belátni, hogy külső segítségre van szüksége.

- A jóról és a szépről könnyen és egyszerűen beszél az ember, de a rosszról nagyon nehezen lehet. Főleg egy olyan embernek, aki nem áll hozzám közel, nehezen nyílok meg neki, egyedül majdhogynem lehetetlen belátni azt, hogy szükség van erre. Abszolút jól döntöttem, mikor ezt beláttam és tettem azért, hogy ne így folytatódjanak az események, mert az semmi jóra nem vezetett volna.

- Mennyire érzi azt veszélynek, hogy túlzottan nagy motivációval tér vissza a pályára? Volt már rá példa, hogy valaki túlpörögve tért vissza hosszú kihagyása után, és gyorsan „visszaesett”, ez mennyire jelentkezik az Ön esetében?

- Annyi mindenen túlmentem már, a három műtét miatt mindig elment az izmom, újra kellett építeni. Persze, számít az idő, de nem elsődleges most már. Két fizioterapeutával dolgozom, az angol

Peter Friar

-rel és

Nagy Richárddal

, nagyon jól kordában tartják ezt a dolgot.

Minden utasítását betartom a stábnak, ha homokot kellene ennem, akkor homokot ennék, ami segíti a gyógyulásomat, azt megcsinálom. Persze, benne van a veszély, mert biztosan nagyon jó érzés lesz visszatérni, nem tudom, hogy miket fog belőlem kiváltani. Huszonegy évesen jól ment a játék, stabil tagja lettem a csapatnak, bebizonyítottam, hogy mi van bennem. Én mindig azt mondtam, hogy csak azt várom, hogy az edző betegyen, utána bent fogok ragadni. Nagyon jó viszonyt ápolok mindenkivel a klubnál, a második családomnak tekintem őket.

Kubatov Gábor

elnök úrtól kezdve,

Orosz Pálon

át,

Nyíri Zoltán

operatív igazgatóig mindenki pozitív velem, teljes értékű játékosként kezelnek a csapattársak is, egyszer nem hangzott el az, hogy én mióta nem játszom. Az, hogy ennyire sokan hisznek bennem, nagy lökést ad. Néha van, hogy elkeseredem azon, hogy miközben a többiek kimennek a pályára, én a konditerem felé veszem az irányt, de mindenki nagy erőt ad nekem azért, hogy motivált maradjak.

- Érdekesség, hogy a keret jelenlegi tagjai közül az egyik legrégebbi motorosnak mondhatja magát, konkrétan senki nincs több ideje a Fradi öltözőjében, mint Ön, hiszen Böde Dániel és Vladan Cukic fél évvel később érkezett.

- Ennek is két oldala van: régóta itt vagyok, de nagyon kevés meccsem van. Hiányzik ez a közel két év, most lehetne mondjuk 60 meccsem a Ferencvárosban, most nem is tudom, mennyi van. Nem fogom ezen szomorítani magam, előre tekintek. Sok barátomat elveszítettem, de ilyen a futball, jöttek újak. Úgy érzem, erősek leszünk. Nem csak Magyarországon, de a világban is ritka, hogy télen ennyit igazoljon egy klub és ilyen játékosmozgás legyen, de remélem, az edző döntései és taktikája be fog jönni a tavasszal.

- Milyen Fradit láthatunk tavasszal? Négy pont a hátrány az élen állókhoz képest, a hétvégén már egy tétmérkőzés is vár a csapatra, a Magyar Kupában a Honvéd ellen kezdenek.

- Nagyon kevesen, a fiatalokkal együtt 14-en kezdtük a felkészülést, mostanra kialakult a keretünk minden posztra. A spanyolországi tábor első napján érkezett korábbi válogatott csapattársam,

Kleinheisler László

, érkezett még

Julian Koch

és

Janek Sternberg

, ehhez képest nagyon tükröződött az, hogy hol is állunk. Az utolsó meccsen már láthattunk olyan dolgokat, amit a mester akart gyakoroltatni, de ott még az erőnlétről is szólt a dolog, hiszen napi kettőt edzettünk, de jó úton haladunk. Nem is titok, hogy mi a bajnoki címet és a Magyar Kupát is be akarjuk gyűjteni. Nálunk volt a legtöbb változás, minden csapat és a szurkolók is kíváncsiak arra, hogy tudtunk átalakulni. Várom már, hogy elkezdődjön, szombaton kupameccs van egy kicsit defenzívebb csapat, a Honvéd ellen, ők vissza is fognak ellenünk állni.

- Biztosan sokan feltették már a kérdést, de megkerülhetetlen: mikor láthatjuk újra a pályán?

- Azok a célok, amiket eddig kitűztem magam elé, mind bebuktak. Most is vannak álmaim, másképp nem is lehetne hozzáállni a dolgokhoz.

A futásokra eddig jól reagál, vannak persze fájdalmak, de ez persze normális, lehet, csak évek múlva szűnik meg. Ezt már valószínűleg ki fogom bírni ennyi fájdalom után. Egy pici differencia van a két lábam közötti izomtömegben, van egy speciálisabb mérés, amikor ultrahanggal mérik meg az izomtömeg milliméterét, ezen fogok átesni vasárnap. Mikor visszajöttem, akkor ezt már elvégezték rajtam, így nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyit sikerült ebben a bő egy hónapban fejlődnie a combizmomnak.

- Milyen gyakran tér vissza szülővárosába, Szegedre? Mennyire tudja követni a város labdarúgását?

-A legutóbbi hétvégén is voltam hétvégén, az apukám és az ikertesóm a városban él, próbálok velük is annyi időt tölteni, amennyit tudok. Nagyon sajnálom, hogy úgy van két csapat, ahogy van, ha ezt összegyúrnánk, akkor több mindent el lehetne érni. Szeged egy olyan város, ahol az embereket érdekelné a futball NB I-es szinten.