Labdarúgás: bemutatkozhatott a válogatottban a SZEAC tehetsége

Fiatalabbként játszhatott a magyar U15-ös válogatottban a L-IT-SZEAC játékosa, Török Kevin: a klub történetének első válogatott játékosa a Montenegró elleni mindkét felkészülési mérkőzésen kezdőként lépett pályára. A fiatal tehetséggel, valamint edzőjével, Paksi Péterrel beszélgettünk a debütálás kapcsán.

Válogatott labdarúgó Szegedről – nem mostanában fordult elő, hogy egy futballista úgy kapjon meghívót egy nemzeti csapatba, hogy szegedi klubban játsszon.

Török Kevinnel

most ez történt: a L-IT-SZEAC játékosa immáron kétszeres válogatott, mindkét alkalommal Montenegró ellen játszott az U15-ös válogatottban, ráadásul két győztes meccsen van túl, hiszen odakint 2-0-ra, majd itthon 4-3-ra verték ellenfelüket. Mindkét meccsen kezdőként lépett pályára, az elsőt végigjátszotta, a másodiknál pedig 63 percet követően cserélték le a középső védőként és védekező középpályásként is bevethető szegedit, aki az egyetlen 2003-as születésű játékos volt a keretben: ahhoz, hogy ott legyen a nemzeti csapatban,

Bernd Storck

engedélyére is szükség volt, hiszen fiatal kora miatt nem akarták, hogy az U15-ös csapatban szerepeljen. "Szombaton játszottunk a Puskás Akadémiánál, majd este szóltak, hogy vasárnap el kellene menni Telkibe, ahonnan megyünk a montenegrói edzőtáborba. Először megijedtem, majd sikerült lehiggadnom. Az első két nap nehezen ment, majd utána már fel tudtam oldódni. Örültem, hogy a csapat feljutott az NB I-be, ez egy nagy lehetőség. A Honvéd, a Puskás Akadémia és az MTK elleni meccseken nagy különbség volt, a többi ki-ki meccs volt" - fogalmazott Török Kevin, aki elmondta, pályafutása későbbi szakaszában szeretne külföldön, Németországban vagy Hollandiában futballozni, ennek kapcsán hozzátette, tisztában van vele, hogy még rengeteget kell dolgoznia és fejlődnie. A közelebbi jövőben a Deák gimnáziumban szeretné folytatni tanulmányait a jelenleg az Alsóvárosi Általános Iskolában tanuló futballista, aki a barátaival játszhat együtt évek óta a SZEAC-ban, a szoros ismeretség pedig a pályán is visszaköszön. Az ősszel egyik legjobb meccsét a Győr elleni 4-2-s vereség alkalmával nyújtotta az NB I-be idén nyáron felkerült szegedi klubnál: igaz, hogy vereséget szenvedtek, de csapata mindkét gólját ő szerezte, előbb büntetőből, majd szabadrúgásból talált be. A futballt családi indíttatásra kezdte el, mivel édesapja, és testvére is játszott, így otthon is központi témát jelentett a labdarúgás.

Kevin edzője,

Paksi Péter

kifejtette, még nem alakult ki, hogy tanítványa melyik poszton fog játszani, mindkettőben kiemelkedőt tud nyújtani. Stílusáról edzője elmondta, társaihoz képest mindenképpen pluszt jelent, hogy nagyon jó vezér a pályán, jó mentalitással rendelkező játékos, akiben gólok is vannak, rúgótechnikájának köszönhetően szabadrúgásból is képes betalálni, illetve fejjel is, sokoldalúság jellemzi a játékát. Sokáig kérdéses volt, hogy Kevint behívják-e vagy sem az U15-ös válogatottba, hiszen 2003-as születésű, ám mivel a SZEAC U15-ös csapatában többször kimagasló teljesítményt tudott nyújtani, így érkezett a behívó. Trénere elmondása szerint a tanulásban és az edzéseken is jó alany, egy nagyon határozott célja és törekvése van, alázatos a labdarúgás iránt. "Az egyesület életében ez egy nagy mérföldkő, hogy megvan az első játékos, akit kineveltünk a labdarúgásnak, fel tudunk helyezni a labdarúgás térképére egy olyan gyereket, aki teljes mértékben szegedi kötődésű, az egyesület életének szerves részre. Kevin hét éve játszik nálunk, egy évet töltött a Déli Aprókban, utána jött át hozzánk. Azért kerülhetett be az U15-ös válogatottba, mert letettünk annyit, hogy észrevegyék. Ha nem kerülünk oda az NB I-be, akkor ezek a lehetőségek nincsenek meg. A gyerekeket folyamatosan így neveltük: ha fel tudnak jutni az NB I-be, akkor biztos, hogy lesz értelme a munkájuknak, sok örömük lesz benne, és látják, hogy hova lehet eljutni. Meg tudjuk mutatni magunkat az NB I-ben, egy nyolcéves klub, úgymond a nulláról elindulva az első korosztályával oda tudott kerülni, és meg is álljuk a helyünket. Azt tudjuk garantálni, ami ebben a korban sokat jelent, hogy meglegyen a játéklehetőség folytonossága. A későbbieket az élet fogja eldönteni, nagyon nehéz dolog. Mi nem azért dolgozunk, hogy elengedjük a gyerekeinket, de van egy közös határ, amit nélkülünk fognak átlépni" – fogalmazott neveltjükről Paksi Péter.

Úgy folytatta, az igazsághoz hozzátartozik, hogy csapatának tagjai tavasszal átestek egy kiválasztón, ami után a 2002-es születésű gyerekek közül tizenegyen kerültek be a Csongrád megyei válogatottba, majd onnan négy játékos tovább tudott menni Telkibe, a regionális kiválasztóra. „A minőség és a lehetőség bennük van, Kevin most ezt járja végig, csak most lépett két nagyot, megelőzte a korosztályát. A többi gyerek is látja, hogy oda lehet kerülni, a névtelen SZEAC-ból lehetsz válogatott, fel lehet jutni az NB I-be. Persze szembesülünk az óriási kontraszttal, nincsenek pályáink, a háttérmunka terén is hátrányban vagyunk, de nem mindent ez ad ki. Az alázat és a szorgalom sok dologban ki tudja egyenlíteni a viszonyokat. Egy SZEAC-ból is oda lehet kerülni, sőt, a szövetségi kapitány elmondása szerint januárban be fognak hívni még egy-két játékost, akiket láttak a meccseken játszani. Bízom benne, hogy nem Kevin az első és az utolsó játékos ebből a garnitúrából, aki odakerül a válogatotthoz" – tért ki az előzményekre Paksi Péter.

A szakember hozzátette, a 2002-es korosztály mentálisan is egy nagyon jó anyag, lehet belőlük építkezni, ám most csak az út felén állnak. Azt is tudomásul kell venniük, hogy most lépnek be a továbbtanulás előtti időszakba, ami döntően befolyásolhatja a játékos jövőjét. „Én megpróbálok neki segíteni, hogyha jó lesz a tanulmányi eredménye, akkor a Deák gimnázium fociosztályába be tudjuk iskolázni. Az utánpótláskorú gyerekeinket egy helyen tovább tudjuk menedzselni, a felügyeletünk alatt tudnak tovább tanulni és sportolni. Viszont jönnek a megfigyelők és a csapatok, így valójában állandó zavarkeltésre kell, hogy felkészüljünk, mert hívják a gyereket, a szülőket, bennünket, megpróbálnak olyan lehetőségeket felvázolni a számukra, amelyek csábítóak. Az ő jövőjével kapcsolatban azt, hogy milyen döntés születik, nagymértékben a család fogja meghatározni. Bevállalnak-e egy olyan dolgot, ami ugyan az ismeretlenbe megy, de nagyon csábító, vagy abban a városban, ahol élnek, ott próbálnak még fejlődni, mert két-hároméves komoly munkát még bele lehet tenni a gyerekekbe. Ezt én könnyen mondom, jön egy Honvéd vagy egy Felcsút, ami szépet és jókat mond, de azt is figyelembe kell venni, hogy azoknak a gyerekeknek a nagy többsége, aki elmegy, az megkeseredve jön vissza, tízből egy vagy két gyereknek jön össze, hogy komoly karriert tud csinálni" – mondta el a jövő lehetőségeivel kapcsolatban Paksi Péter. A SZEAC szakmai igazgatója kifejtette, ezeket a gyerekeket úgy nevelték, hogy tudják a sorrendet: az iskola és a labdarúgás mellett, ha belefér, akkor el lehet menni a barátokkal, de ennek a két dolognak a fontossága mindképp előtérben maradjon, és fontos, hogy ne cserélődjenek fel a fontosságok. „Ebben a korban első a tanulás, második a labdarúgás. Meglátjuk, hogy itt tudjuk-e tartani a srácokat, vagy el fogják vinni őket - ez nagyon nehéz, hiszen jelen pillanatban nincs arról szó, hogy egy komoly NB I-es klub lenne itt Szegeden, de mi ezért dolgozunk, hogy kialakuljon egy stabil háttér, és ne az legyen a cél, hogy 15-16 éves korban a gyereknek batyut kell vennie, és el kell mennie 2-300 kilométerrel odébb, így búcsút kell vennie a családtól, barátoktól" – nyilatkozta az U15-ös csapat edzője.