Labdarúgás: Tóth Ákos: „A futball a szenvedélyem, de most egy kicsit elég volt”

Közel négy éves periódus zárult le kedden Tóth Ákos életében: a SZEOL SC vezetőedzője 2012 decembere és 2016 novembere között irányította a szegedi együttest, amelynek kispadján hétvégén azonban már nem ő ül. Az NB II-es együttes távozó trénerével összegeztük a klubnál töltött időszakát.

Kedd óta már nem

Tóth Ákos

irányításával készülnek a SZEOL SC labdarúgói: az NB II-ben újonc szegedi együttes zsinórban nyolc bajnokit zárt vereséggel és a tabella utolsó helyén áll, ám a hétvégi, Nyíregyháza elleni idegenbeli találkozó mégis más lesz, mint bármelyik bajnoki az elmúlt négy évből, hiszen a Tisza-partiak kispadján négy év elteltével nem Tóth Ákos foglal majd helyet vezetőedzőként. A 2012 decemberében érkezett tréner vezetésével előbb az NB III-ba, majd idén nyáron a másodosztályba is feljutott a csapat, az utóbbi időszak sikertelenségei után azonban Tóth Ákos a váltás mellett döntött, és vele tartott pályaedzője,

Makra Zsolt

is, így egyikük sem folytatja a munkát a SZEOL-nál. „Többször is volt már erről szó, hogy lemondok, most jutottunk el oda véglegesen, hogy nincs már bennem erő ahhoz, hogy tovább csináljam. Makra Zsolt is csatlakozott ehhez, ami pedig ezen a szinten nem nagyon szokott megtörténni, hiszen itt az edzőknek élő szerződése van, mi úgy köszöntünk el a klubtól, hogy nem élnénk a fájdalomdíjjal. A profi edzők Magyarországon nem így szokták abbahagyni. Köszönetet mondok

Halkó Pálnak

, hogy lehetőséget adott nekem, illetve

Mányi József

tulajdonos úrnak, aki szintén lehetőséget biztosított arra, hogy irányítsam ezt a csapatot. Ez által úgy gondolom, jobb edző lettem, sokat tanultam én is, remélem, a srácok is. Annak ellenére, hogy most el vagyok keseredve, abszolút sikersztorinak tartom ezt az egészet. Az edzőt az eredmények minősítik, ez nem kérdés, amikor zsinórban ennyi vereséget szenved egy csapat, akkor le kell vonni a konzekvenciát, én ezt levontam. Természetesen az eredmények minősítenek akkor is, amikor visszagondolok az elmúlt évekre, amikor a Mórahalmot megyeegyes középcsapatként vettem át és NB III-as középcsapatként adtam le úgy, hogy mögöttünk volt a Volán, a Vásárhely és a Makó is. Majd átvettem a Tisza Volánt, aki akkor a hatcsoportos NB III-ban nyolc rúgott góllal és kilenc ponttal állt, sokan félbolondnak tartottak, hogy miért jövök én ide. Annak ellenére, hogy mindenkinek keserű a szájíze, most egycsoportos, NB II-es profi osztályban van ez a csapat, úgy, hogy pontokat tekintve még mindig nem lehetetlen a bent maradás” - összegzett portálunknak Tóth Ákos, a SZEOL SC távozó vezetőedzője. Úgy folytatta, a csapat másodosztályba való feljutása egy óriási előrelépés, azzal együtt, hogy maga a klub nem tudott előrelépni, hiszen infrastrukturálisan megyei szinten állnak. Négy év alatt persze alaposan formálódott a játékoskeret is: ennek kapcsán elmondta, jó pár értékes ember és játékos távozott és érkezett, ez idő alatt cserélődött a keret, de soha nem NB I-ből igazoltak, hanem mindig hasonló osztályból, ezért is tartja nagy bravúrnak, hogy most profi osztályban szerepelhet a csapat, és az utolsó, Siófok elleni mérkőzés kivételével úgy gondolja, a becsületük is megvolt és partiban is voltak az ellenfelekkel. „A fizikális állapottal soha nem volt gond, egyéb dolgok hiányoznak az NB II-ben, de nem bántanám a játékosokat, én nagyon büszke vagyok, hogy velük dolgozhattam, nagyszerű srácokat ismertem meg. Külön-külön nagy részük megüti az NB II-es szintet, sajnálom, hogy ennyien bántják őket. Akkor tudnának igazi NB II-es csapatot alkotni, ha a csapat gerincét 7-8 olyan játékos tenné ki, akiben több száz NB I-es, NB II-es meccs van. Ez a többi csapatban vastagon megvan, nálunk nincs.

Minden dicséretet megérdemelnek a srácok, akikkel ezt végrehajtottuk, illetve annak is köszönhető, hogy a második helyezett is feljutott, ami húszévente egyszer van. Mi ezzel éltünk, ennek volt a jutalma az NB II-es indulás, de semmi sem változott. NB III-as kondíciókkal ebben a ligában nagyon nehéz, azzal együtt, hogy a lelkesedés és a közönség az első három mérkőzésen belehajszolt bennünket a győzelembe. Példátlan sérüléshullámmal is küzdöttünk, ez mind-mind olyan tényező, ami nehezítette a dolgunkat” - fogalmazott a szegediek immáron ex-mestere.

Aki ismeri a szegedi futball helyzetét, az pontosan tudja, milyen körülmények között érte el ezt az eredményt a csapat: a Felső Tisza-parti stadion állapotára enyhe kifejezés a borzalmas, az egyetlen műfüves pályán gyakorlatilag reggeltől estig pattog a labda, hol kettő, hol három csapat edzésével – mindezek vastagon belejátszanak a SZEOL szereplésébe. „Aki tehetne a körülményekről, de nem szégyelli magát, arra nem találok szavakat. A sorozatos vereségek a hangulaton is rontottak, Makra Zsolti barátommal úgy éreztem, ebből mi már nem tudjuk a csapatot kihúzni. Játékosként volt szerencsém pályafutásom felét külföldön tölteni, hat évig Ausztriában, két évig Németországban fociztam, kintről mindig másként látja az ember a dolgokat, mikor hazajön. Németországban volt egy edzőm,

Gino Lettieri

, aki egyszer azt mondta, mikor kimentünk edzésre és meglátta a pálya állapotát, hogy ezen a pályán az én játékosaim nem edzenek, mert értéket képviselnek. Elmentünk a tó körül futni, másnapra rendbe hozták az edzőpályát. Ha én ehhez a profizmushoz tartom magam, akkor öt darab edzést tudtam volna tartani idén. Ilyen körülmények között nagyon nehéz volt mindig dolgozni, de még mindig azt mondom, borzasztó sikeres időszak volt, nagy élmények értek ezekkel a srácokkal együtt, pozitívan nézek vissza erre a négy évre. Köszönöm a lehetőséget, köszönöm

Siha Zsolt

munkáját, akivel három és fél évig dolgoztunk együtt, valamint

Bagdi Ferenc

munkáját is köszönöm. Kívánom a csapatnak, hogy kilábaljanak ebből a hullámvölgyből, és legalább annyi pontot tudjanak szerezni, hogy legyen esély a tavaszi folytatásra” - tért ki a gárdát övező körülményekre Tóth Ákos. A szakember hozzátette, az elért eredmények mellett arra is büszke, hogy a szezonbeli első pár meccsen, amikor nyerni tudtak a SZVSE-stadionban, és ezernél is több néző volt kint a meccseken, akkor olyan kisgyerekek arcát láthatta, akik végre megtapasztalhatták az igazi futballhangulatot. „Hálás vagyok az ultrák visszatéréséért is, akik megmutatták, hogy hogy néz ki egy igazi futballmeccs. Nagyon régóta a szegedi gyerek nem is vágyhat igazán arra, hogy focista legyen, mert vagy megnézi a TV-ben a Bajnokok Ligáját, vagy a korlát mellől megyei mérkőzéseket néz. Én láttam a gyerekek arcát, akik a meccseinket nézték, hogy számukra ez micsoda dolog volt, még annak ellenére, hogy a SZVSE-pálya is messze van a modern stadiontól. A vasutas klub dolgozói előtt le a kalappal azért, amilyen állapotba hozták a legtöbb esetben azt a pályát, de egy 40 éves gyepszőnyeg nem nézhet ki úgy, mint a Puskás Akadémia tavaly legördített gyepe. Büszke vagyok az NB II-es feljutásra, ez igenis a munkának és a srácok becsvágyának köszönhető, az, hogy most ebben a pillanatban könnyűnek találtattunk, de ha most ez nem így lett volna, akkor el kell gondolkozni a magyar profi bajnokságok játékerején. Ha ilyen háttérrel profi csapatokkal fel tudjuk venni a versenyt, akkor valami ott nem stimmel” - fogalmazott Tóth Ákos, aki hozzátette, nyáron is pontosan tudták, hogy mekkora a kabátjuk, és mit jelent ez az osztály, ennek ellenére nem lettek volna sportemberek, ha nem próbálták volna meg, és amíg van remény, addig csinálni kell tovább a dolgukat. „Én azért álltam fel Makival, mert úgy éreztem, hogy számunkra már nincs. Semmivel sem dolgoztunk mi kevesebbet vagy rosszabbul, mint az ellenfelek – ennek ellenére sokszor kellett gratulálni, ezt nyilván nehéz megélni. Elfáradtam, ez nem kérdés, hál’istennek a profi focista éveim kivételével soha nem a futballból kellett megélnem, nem vagyok megélhetési edző, ezért is tudunk nagyvonalúak lenni a klubbal. A futball a szenvedélyem, de most egy kicsit elég volt” - nyilatkozta a szegedi klub élén közel négy évet eltöltő edző.

A jövővel kapcsolatban elmondta, az idei év számára a sebek nyalogatásával fog eltelni, valamint itt az ideje, hogy egy kicsit a családjával is többet foglalkozzon. „Van egy két éves kisfiam, aki ballábas és előbb-utóbb fejelni is meg kell tanítsam. A párom toleranciáját sem lehet a végletekig feszíteni. Aki nincs ebben benne, az nem tudja, hogy milyen stresszel jár ez. A futballal, a sporttal foglalkozni az szenvedély, az 0-24-ig tartó foglalkozást jelent. A meccs előtt és után két napig nem lehet hozzám szólni, olyan sok nap pedig már nem marad a hétből. A mórahalmi évekkel együtt ez már elég sok idő, amikor folyamatosan kispadom volt, hétről-hétre meccsek voltak, az utolsó pár hónap kivételével gyakorlatilag folyamatosan volt lehetőségem fejlődni. Az NB II-es feljutás a klub érdeme is, itt soha nem szóltak bele a munkámba, az új dolgokra pedig a játékosok nagy része vevő volt, ezért is tudtunk fejlődni. Ez egy nagyon klassz brigád volt, most is az, csak sok ütést kaptak. Azért tisztázzuk: a búcsúbeszédemben is azt mondtam a srácoknak, hogy nem megbántva senkit, hogy nem Méhkerékre vagy Nagymágocsra mentek a hétvégén, hanem Nyíregyházára. Rengeteg szakember azt mondta három meccsel az NB III-as feljutásunk után, hogy ki fogunk esni a harmadosztályból. Most eltelt két év, és az NB II-ben vagyunk” - tekintett vissza Tóth Ákos. A négy év után távozó tréner természetesen szurkol a srácoknak, illetve jó pár olyan visszajelzést kapott, amin szó szerint meghatódott, nem is gondolta volna, hogy némely játékos milyen szinten értékeli a munkájukat - ezt többre tartja bármilyen anyagi juttatásnál. „Igazi profizmusról az előbb említett dolgok miatt nem beszélhettünk, ezeket emberi tényezőkkel próbáltuk pótolni, még ha most ez az eredmények miatt nem is látszik, de ez még is sikerült a visszajelzések miatt. Abban biztos vagyok, hogy a játékosok többségével, vagy a stábtagokkal ha akármikor összetalálkozok, jó viszonyban fogunk beszélgetni” - zárta Tóth Ákos.