Szekeres Pál: akkor jó a parasport, ha eredményes az épek sportja is

A világ egyetlen olyan embere, aki olimpián és paralimpián is érmet tudott szerezni: Szekeres Pállal a riói paralimpiáról, a magyarországi parasport helyzetéről, a magyar olimpiáról, valamint a paralimpikonok jutalmazásának kérdéséről is beszélgettünk.

Szekeres Pál

komoly feladatot kapott a riói paralimpián: az Emberi Erőforrások Minisztériuma fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztosa a Nemzetközi Kerekesszékes Vívószövetség (IWAS-FEC) döntésének értelmében a vívóversenyek versenyigazgatóságának elnökeként dolgozott Rióban, ahol a lebonyolítás teljes koordinációjáért felelt. A feladat kapcsán elmondta, a riói paralimpia több szempontból izgalmas verseny volt, hiszen nem túlzottan pozitív híreket hallhattak az előkészületekről, bizonyos dolgok nem épültek meg időben, de ilyet nem tapasztaltak, miután nevetve hozzátette: a paralimpia kezdetére lezajlott a tesztverseny, amit úgy hívnak, hogy olimpia, így mire kiértek, ezek a dolgok már kiegyenesedtek – ugyanakkor közel sem volt zökkenőmentes a kezdés. „A vívóteremmel kapcsolatban az történt, hogy három héttel a verseny előtt áthelyezték a helyszínt, ezáltal költséget csökkentettek, mi pedig nagyon örültünk, hiszen abban a teremben voltunk, mint az ép vívók, így nagyon közel voltunk a faluhoz. Viszont a verseny napjának hajnalán, éjjel 2 óra húsz perckor azt az üzenetet kaptuk, hogy a terem lángokban áll, a tűzjelző berendezések bekapcsoltak, beindult az automata tűzoltórendszer, és a sok elektronikus eszköz elázott. Ami nagyon becsülendő és tisztelendő, hogy folyamatos munkával a helyiek úgy helyre tudták állítani a termet, hogy húsz perc késéssel el tudtuk kezdeni a versenyt. Ilyen értelemben izgalmas volt, de a szervezők hozzáállása abszolút rendben volt.

– fogalmazott portálunknak a Rióban tapasztaltakról Szekeres Pál. Úgy folytatta, mivel nem volt óvás, sikerült a versenyt rendben tartani, nem voltak problémák, így a programban csúszás is csak a kiélezett küzdelmek miatt volt, valamint külön öröm, hogy a mindent vivő Kína mögött Magyarország szerezte a második legtöbb érmet vívásban, ötöt. „Öt versenynap volt, a második nap maradtunk érem nélkül, de ezt a harmadik nap gyorsan pótoltuk kettővel. Nagy büszkeség volt magyarnak lenni Rióban, és bízom benne, hogy az a töretlen hagyomány, ami a magyar vívósportot jellemzi az olimpián és a paralimpián, az még hosszú ideig így lesz. Ha valaki magyar válogatott melegítőben bemegy egy vívóteremben, akkor a világ összesúg, hogy ki ez, aki itt megjelenik. Ez annak köszönhető, hogy több mint száz éve a magyar vívók a pástokon csodálatosan teljesítenek" – emelte ki a magyar vívóküldöttség teljesítményét az 1988-ban a férfi tőrcsapat tagjaként bronzérmes, majd balesete után háromszoros paralimpiai bajnok egykori vívó.

Várakozáson felül teljesített a paralimpiai csapat

A világ egyetlen olimpián és paralimpián érmet szerzett embere a magyar paralimpiai szereplés értékeléseként hozzátette, amikor a tengeren túlon van az olimpia, akkor az átállással és minden mással meg kell küzdeniük a sportolóknak, kezdve attól, hogy máshogy süt a nap, más a víz, más bacilusok vannak, így ha egy óra eltérés van, akkor arra egy nap átállás kell. Ebből fakadóan a teljesítmény sportágakban mindig óvatosan tippelnek a várható érmek tekintetében, mert bármi előfordulhat. „Az épek olimpiáján is hallottuk, hogy gyomorbántalmak hátráltattak valakit, ezért óvatosan becsüljük meg az érmek számát. A másik oldalra az erősített rá, hogy az által, hogy az oroszok nem indulhattak, ez által egy-két éremeséllyel előrébb léptünk. Szabó elnök úr óvatosságból 8-10 érmet mondott, de ha az oroszok felfüggesztésével kapcsolatban kell mondani, akkor mindenképpen 2-3 éremmel többet mondott. Több érmet nyertünk, mint amire számítottunk. Ez a 18 jóval közelebb áll a maximálishoz, mint az optimálishoz. Elárulok egy hadititkot: ha van három aranyérem esély, akkor azt mondjuk, hogy egy; ha van hat ezüstérem esély, akkor azt mondjuk, hogy kettő - tehát harmadoljuk mindig az esélyeket, mert más is nyerhet. Ritka, hogy az embernek olyan sportolója van, mint

Darnyi Tamás

,

Egerszegi Krisztina

vagy

Hosszú Katinka

, lehetne mondani még

Gerevich Aladárékat

is, de mindig mindenkinek van kihívója, vannak olyanok, akik nagy küzdelemben kikapnak a riválistól, mindig vannak, akik rosszabbul és jobban szerepelnek” – nyilatkozta portálunk érdeklődésére Szekeres Pál. A Rióban egy arany, nyolc ezüst és kilenc bronzérmet szerzett paralimpiai küldöttség teljesítményét a miniszteri biztos úgy értékelte, nem kalkuláltak azzal, hogy az első nap

Tunkel Nándor

behúz egy érmet, erőemelésben nem számítottak éremre. Vívásban benne volt az öt érem, de ő inkább három-négyet mondott volna előzetesen,

Osváth Richárd

két érme abszolút várakozáson felüli volt, de a női csapatok egyikénél is necces volt az érem, tekintve, hogy egy találattal nyertünk, miképp atlétikában sem kalkulálhattunk éremmel, valamint asztaliteniszben is inkább egyre lehetett számítani, mint kettővel. „Összességében a paralimpiai csapat a vártnál jobban teljesített. Ez köszönhető annak, hogy az olimpiai csapat egy olyan felhangot ütött meg, ami után nem bizonyítani akartunk, hanem az ő szereplésüket szerettük volna megközelíteni. Megszületett az első paralimpiai érem kajak-kenuban is, és ha megnézzük, hogy milyen sportágakban vagyunk jók, akkor láthatjuk, hogy itt egy nagyon komoly sportág integráció van, hiszen az épek olimpiáján úszásban és vívásban voltunk a legjobbak, a paralimpián szerzett 18 éremből 13-at ebben a két sportágban szereztünk” – vont párhuzamot Szekeres Pál. Meglátása szerint akkor beszélhetünk jó parasportról, ha jó az épek sportja is, aminek befogadónak és integratívnak kell lennie, így a vívás és az úszás esetében az eredmények önmagukért beszélnek. A debütáló sportágakban, mint a kajak-kenu és a triatlon, szintén komoly sportági integrációt lát, de minden olyan sportág, amelyben kvalifikáltuk magunkat, ott erősek és előremutatóak ezek a folyamatok.

„Ha budapesti olimpia tükrében gondolkodunk, akkor nagyon sok feladat lesz, ha megnyerjük a rendezést: lesznek felzárkóztató programok azokban a sportágakban, ahol nem vagyunk jók. Ez paralimpiai szinten a csapatsportágakat jelenti, de a kosárlabda szövetségnek már van egy komoly kerekesszékes programja, aminek eredményeképp már rendeznek bajnokságot, míg hosszú évtizedekig csak egy csapat volt. Nagyon sok pozitív hír van, bízom ezek hatásában. Sok fiatal a tanulás mellett a versenysportot is meri választani, miképp abban is bízom, hogy a már idősebbek is lejönnek sportolni. Nem lehet mindenki olimpiai bajnok, de az együtt sportolás, a jól eső fáradtság, és az átalakuló izomzat élményét mindenki megélheti. Ha valaki nyer egy ilyen sport bulin, akkor nem csak az egészségét nyeri meg, hanem megtanulja az ellenfél tiszteletét és akár barátokat is tud szerezni, vagy éppen párt talál, én is a vívó teremben találtam meg a feleségemet” – fejtette ki Szekeres Pál. A miniszteri biztos úgy véli: a sportnak sokkal szélesebb a társadalmi üzenete, mint amit gondolunk, ez által üdvözlendőnek tartaná, ha nem csak csodálatos szurkolók lennének a magyarok, és nem csak remek eredményeket érnének el az olimpián és a paralimpián, hanem egyre többen gondolnák azt, hogy a befektetés az nem csak pénzügyi, vagy tanulásbeli dolog lehet, hanem az egészségbeli folyamat is. Ezért az az ember, aki tesz az egészségéért, helyesen táplálkozik, jól eltalálja a pihenés és az aktivitás arányát, rendszeresen mozog, jobb befektetést nem is találhat. „Ez is megtérül, ráadásul egész rövid távon. Ha most befektetünk energiát a sportolásba, akkor ennek már nyáron, a strandon látható eredményei vannak. Az a tapasztalatom, hogy azok a kollégák, akik rendszeresen mozognak, ritkábban mennek betegállományba és sokkal jobb a tehertűrő képességük, az pedig mindenki célja, hogy minél hosszabban és jobb életminőségben éljen. Ez egy életre szóló szerelem kell, hogy legyen és bízom benne, hogy egyre többen beleesnek ebbe a szerelembe, nem csak az olimpikonok, hanem a javuló sportlétesítmény paletta következményeként mások is" – osztotta meg reményeit Szekeres Pál.

Fontosak a helyi hősök

A paralimpikonok ismertségéről Barcelona és Atlanta paralimpiai bajnoka a média szerepét hangsúlyozta: úgy fogalmazott, a helyi hősöket kell megmutatnia a médiának, de egyúttal sok mindennek kell a háttérben jól működnie, hogy ez a dolog pozitívan csapódjon le. Örvendetesnek találta, hogy napi 5-6 óra televíziós közvetítés volt a paralimpiáról, ami két dolgot eredményezett: egyrészt volt erre lehetőség, másrészről pedig kicsit helyére is került a paralimpia. „Sokan mondták nekem, hogy nézték a közvetítést, az első 5-6 percben a fogyatékosságot látták, majd átkapcsoltak, csodálták a paralimpikonok teljesítményét. Ebben nagy segítségünkre volt az, hogy minden nap volt eredmény, így nem azt mutattuk, hogy milyen jók az amerikaiak, a kínaiak vagy a franciák vagy más nemzetek, hanem voltak saját hőseink, történeteink. Az még külön jó volt, hogy a kint lévő sportolók tudtak örülni az ötödik helynek is, éppúgy, mint az érmeknek. Ahhoz, hogy ez eredményes működjön, kellenek edzőhelyszínek, kellenek versenyhelyszínek, ezért sok ember sokat dolgozik. Magyarországon ma már sok világversenyt tudunk rendezni, sok olyan létesítmény van, ami megfelel a 21. századi követelményeknek, meg is kapjuk ezeket a versenyeket, ahol Franciaországgal, Japánnal vagy Kínával kell megvívnunk. A legutóbbi vívó-világbajnokságot, amit Magyarországon tudtunk megrendezni, Hong-konggal kellett versenyeznünk, ami egy hi-tech ország, de tudtunk olyan szállodát és logisztikát felmutatni, amivel egyenlő eséllyel indultunk. Ők decemberben akarták rendezni a versenyt, mi egy olyan dátumban gondolkoztunk, ami jobban illeszkedik a versenynaptárhoz - ez volt az a pont, amiben tudtunk nyerni, mert a többiben tudtunk egy egált hozni” – részletezte a honi parasport helyzetét Szekeres Pál.

Hozzátette, a sikerekhez ugyanakkor kellenek a szakemberek, akik foglalkozni tudnak a fogyatékos emberekkel, valamint speciális eszközök, mert nem abban a cipőben jár le az ember kosárlabdázni, amiben kimegy az utcára. „Nyilvánvaló, hogy itt a mennyiségen és a hozzáférhetőségben van a hangsúly, de a válogatott versenyzők megkapták ezeket a Magyar Paralimpiai Bizottságtól. Ha valaki kimagasló tehetségű versenyző és eljut a nemzetközi színvonalig, ott már világszínvonalú támogatást tudunk nyújtani. Van egy-két dolog, amiben kell javítanunk, de el tudjuk juttatni egy paralimpiai szintig. Az, hogy a nulláról hogy jut el odáig, az már hely, egyesület és szakember függő, de ez a magyar sportra általánosságban jellemző, kell egy szent őrült, egy edző, aki a fejébe veszi, hogy bajnokokat nevel, vagy egy kis közösség, egy egyesület, amelyik mellé áll a versenyzőnek. A kiemelt sportágaknak vannak parasport lábai is, úszásban, asztaliteniszben, vívásban és több más sportágban olyan fejlesztések vannak, aminek köszönhetően el tudjuk mondani, hogy gyarapodik a hátország” – válaszolta Szekeres Pál, aki példaképp a kerekesszékes vívást hozta fel, amiben mára odáig fejlődött a sportág, hogy egy kimondottan fővárosi sportág esetében nyolc vidéki helyszínen van aktivitás.

Nem lehet objektíven összehasonlítani

Korábban a Kormányinfón is többször is felmerült, de a közvélemény is sokat beszélt a paralimpikonok jutalmazásáról: a riói játékokon a fogyatékkal élő sportolók fele akkora jutalmazásban részesültek, mint az ép sportolók, így egy paralimpián szerzett aranyérem 17,5, egy ezüst 12,5, míg egy bronz 10 millió forintot ért a parasportolók számára. Szekeres Pál leszögezte: a jutalom mindig vita tárgya lesz, mivel ha összehasonlítunk két sportágat, abban nehezen állapítható meg, hogy egyenértékű-e két egyéni olimpiai bajnoki cím, hiszen az egyikben nagyobb a mezőny, ahol nehezebb nyerni, a másikban pedig kisebb, ahol könnyebben lehet nyerni, de egy adott csapatsportágban a férfi és a női ágban is mutatkozhat különbség, miképp azon is van szakmai vita, hogy az olimpia és a paralimpia hogy viszonyul egymáshoz.

Van olyan ország, ahol nincs jutalom, máshol 100% a jutalom, de van ahol 5, 10, vagy 70% a jutalom. Úgy gondolom, jó, ha erről beszélünk, eddig nálunk is szinte más volt a paralimpia jutalma. Volt, amikor nem is volt, máskor tárgyjutalom volt, de mindig voltak vélemények. Egy sportstratégiai kérdés, amire ott vannak a dedikált társadalmi szervezetek, sportszervezetek, a sportkormányzat, ez az ő dialógusuk. Matekból le lehet vezetni a nagyon alacsony és a nagyon magas jutalmat is, de nem minden sportágra. Én voltam sportoló, sportvezető is, sportáganként változó a megítélés, nehéz bölcs döntést hozni. Attól nekem nem lesz se jobb, se rosszabb, hogy máshol, másmilyen versenyen, másmilyen sportoló másmilyen összeget kap. Mindig azt kell nézni, hogy az adott teljesítményért kapott jutalom, ami csak adható, kifejezi-e az adott esemény presztízsét, kiemelt jutalomról van-e szó, ami mögött nem csak a jutalom, hanem figyelem is van. E mögött vannak erkölcsi elismerések is, megható és gyönyörű volt az a rendezvény, ahol a miniszterelnök, a köztársasági elnök és a házelnök a sportolókat együtt jutalmazta, egyenlőként kiálltak a sportolók” – emelte ki Szekeres Pál. Hozzátette, a járadék tekintetében viszont nincs különbség, ott, mint a nemzetnek büszkeséget hozó nagy hősök, akik példamutató pályafutásuk után példamutató életet is élve olimpiai járadékban részesülnek, nincs különbség az olimpiai és a parasportolók, és az egyéni és a csapatsportágak közötti különbségek is eltűnnek, míg a jutalmazásban az egyéniben vagy párosban elért eredmény között is tesz különbséget a rendszer.