Csillagok beszélgettek a sport mentális tényezőiről Szegeden + FOTÓK

Sportpszichológiai kerekasztalt tartottak péntek este a Forum Humanum, azaz a Szegedi Pszichológiai Napok keretein belül: a beszélgetés során a sportéletre kiható mentális, pszichológiai tényezőket, fordulatokat vitatták meg a résztvevők, akik egy-egy sajátos történeten keresztül is igyekeztek adekvát példákkal színesíteni az estet.

A sportpszichológus

Harsányi Szabolcs Gergő

által moderált beszélgetésen több sportág jeles szegedi és országos képviselői vettek részt, így felnőtt mezőnyben bronzérmes súlyemelő,

Csató István

, a riói olimpián ezüstérmet szerzett, világbajnok párbajtőröző,

Imre Géza

, a kétszeres világbajnok kajakozó,

Kárász Anna

, a paralimpiai negyedik asztaliteniszező,

Major Endre

, a világbajnoki bronzérmes kenus,

Varga Dávid

, valamint a Szeged 2011-Grosics Akadémia pszichológia szakos hallgatója, a gárda kapusa,

Szántai Levente

osztotta meg gondolatait és tapasztalatait a sport világában egyre inkább kihangsúlyozott pszichológiai tényezőkről. Van-e pszichológia a sportban? Tették fel az első kérdést a kerekasztal kezdetén, ennek kapcsán pedig az edzésmenők témakörét bontották ki a résztvevők, azaz az olyan sportolókról, akiknek a hétköznapi tréningeken nagyon jól megy, viszont a verseny napján nem tudják nyújtani ezt a teljesítményt – vagy akár fordítva, mert az is előfordulhat, hogy valaki a legjobbkor tudja hozni a legjobbját, miközben a hétköznapokon nem tud kiemelkedőt nyújtani. A sportolók elmondták, tapasztalták már mindkét esetet, és abban is egyetértettek, hogy a meccsek, versenyek előtt már érzik, hogy nagyjából mire lehetnek képesek aznap, ugyanakkor Szántai Levente kifejtette, korábbi csatártársa harminc bajnoki alatt mindössze egyetlen gólt szerzett: a rossz teljesítménye pedig az edzője által rá helyezett nyomás miatt alakulhatott ki, majd csapatváltását követően rögtön elkezdte sorban lőni a gólokat, így ezen a téren is nagy szerepe lehet az edzőknek – ezt megerősítette Major Endre is, aki sokszor tapasztalta már, hogy több versenyzőre ráteszi a kényszert edzője.

Fontos tényező lehet a sportban az is, hogy az egyes sportágak képviselőinek, egyes sportolóknak milyen izgalmi szintre van szükségük ahhoz, hogy a legjobbjukat nyújtsák: van, aki higgadtan képes jól teljesíteni, míg mások inkább a teljes felpörgöttséget szeretik, a pszichológiában ezt arousal-szintnek nevezik. Varga Dávid elmondta, tapasztalata alapján a túlfeszítettség sem jó, viszont a szokványostól egy magasabb szintre van szüksége a versenyeken, viszont nem is könnyű elérni ezt az állapotot. Ebben a koffein, a kávé, valamint a megfelelő zeneszámok segítenek neki. A már edzőként is dolgozó Imre Géza kifejtette, korábban egy világkupa-versenyen lemérték az izgalmi állapotát, és ahogy közeledett az asszó kezdete, egyre magasabb értéket mértek, viszont ahogy elkezdődött a verseny, ott szinte megszűnt ez az állapot. A súlyemelő Csató István viszont úgy érzékelte, mivel fontos a jó kezdés, így a maximális állapotban kell lennie a szakítás kezdetén, mert annak sikeressége kihathat az egész versenyére is. A Szeged-Grosics kapusa ennek kapcsán elmondta, a labdarúgásban ezen a téren fontos a tolerancia szerepe, hiszen a csapat játékosai közül van, aki inkább elvonulna, míg mások akár énekelve, táncolva készülnek egy meccsre a zenét hallgatva, és mivel előfordul, hogy egy igen szűk helyen kell öltözniük, így felértékelődik a tolerancia fontossága is.

Meg kell tanulni olvasni a sorok között

A mentális hadviselésről, vagyis az antipszichológiáról, azaz az ellenfél pszichikai gyengítéséről Varga Dávid úgy fogalmazott, volt egy korábbi kajakos, aki a tájékoztató versenyek alkalmával rendszeresen kérdőre vonta a többi versenyzőt, hogy miért is jött el a versenyre, hiszen most ő tájékoztat, a többiek pedig tájékozódni fognak – ez rövid távon eredményt is hozott számára. Imre Gézát hiába próbálták felbőszíteni, ezzel csak még jobb teljesítményre sarkallták. „Volt egy srác, aki az országos bajnokság előtt azt mondta, már két hete nem edzett, pocsék formában van. Már kezdtem elkönyvelni, hogy ez sima győzelem lesz, ám kirobbanó erőben volt, naivan pedig elhittem ezt. Ezeket persze mostanra már tudjuk kezelni” – emlékezett vissza Csató István. Kárász Anna elmondta, futamai előtt szinte soha nem szokott kinézni az ellenfeleire, mert ijesztő tud lenni, ha a riválist látja, hogy mennyire koncentrált – ugyanakkor a kajak-kenuban nem jellemző az ilyen fajta interaktus.

„A második NB I-es meccsemen Győrben, 1-1-nél a hajrában Kenesei Krisztián egy az egyben hozta rám a labdát. Eldöntöttem, hogy ellépek egy picit balra, ezáltal felkínáltam neki az egyik sarkot, amit meg is célzott, de én pont erre számítottam, és kivédtem, ezzel elhoztunk egy pontot. A fociban folyamatosan megy a zrika, mostanában egy mosollyal nyugtázom a nagy védéseket, sokszor ez is demoralizálja az ellenfelet” – összegzett a Szeged 2011-Grosics Akadémia kapusa. Major Endre a bemelegítést emelte ki: a legtöbben próbálják elhitetni a fejcsóválással, vagy a meccs előtti gesztikulációval, hogy ez ma nem fog menni neki, miközben mégis képes a jó teljesítményre.

Hazai pálya előnye

Nyilvánvalóan a közönség mentalitása és sokasága is kihatással lehet egy-egy meccsre vagy versenyre: Imre Géza egy korábbi, budapesti világbajnokságot idézett fel, ahogy egy magyar versenyző a csordultig megtelt SYMA-csarnokban kiválóan vívott, egészen odáig, amíg egy mondatot el nem csípett: „Gyerünk, kislányom!” – az édesapja bekiabálása után azonban teljesen leblokkolt. Meglátása szerint a vívásban ugyanakkor fontos az, hogy értő közönség legyen. „Pekingben olyan volt a megvilágítás, hogy csak az ellenfelet láttam, semmi mást. Borzasztó érzés volt, hiába voltak sokan, úgy éreztem magam, mintha egy csőben lennék, és csak hallottam, hogy merre lehetnek az emberek. Vereséget is szenvedtem, szükségem is volt egy pszichológusra ezt követően, mert nem tudtam ezzel a helyzettel mit kezdeni” – fogalmazott Rio ezüstérmes párbajtőrözője, aki hozzátette, hogy ha egy úgymond idegenbeli meccsen jó eredményt ér el az ember, akkor nagyon szépen lecsendesül a hazai közönség. Varga Dávid egy szegedi emlékét osztotta meg: a 2014-es világkupán 1000 méter párosban dobogós helyezést értek el, majd miután átvették az érmet, egy anyuka odament hozzá azzal, hogy bár a kisfia nem tud odajönni, de egy aláírást szeretne kérni a pólójára. Kiderült, hogy a mozgássérült kisfiú Down-kóros is volt, majd a szignó után elsírta magát a kisfiú, ehhez köthetően pedig az egyik legkedvesebb érme is ez lett a sportolónak. Kárász Anna és Szántai Levente egyetértett abban, hogy annak ellenére, hogy tetemes hátrányba kerül valaki, mindenképp előnybe kerül akkor, amikor utoléri az élen állót – futballnyelvre lefordítva aki 2-0 után szépíteni tud, lendületbe kerül, így azon csapatok vagy versenyzők is megszerzik a lélektani előnyt, akik folyamatosan tudják faragni tetemes hátrányukat.