Herbert Gábor immár az algyői sportért és a szegedi utánpótlásért is dolgozik

Nyáron visszaköltözött Szegedre a korábbi hetvenszeres magyar válogatott Herbert Gábor. A 37 esztendős kézilabdázóról egyelőre nem tudni, tudja-e folytatni játékos pályafutását, ugyanakkor a mindennapjai így sem telnek eseménytelenül Csongrád megyében.

Mint arról

, a Csurgót elhagyó beállóst az NB I/B Keleti csoport bajnoki címvédője, az FKSE Algyő igazolta le, ugyanakkor egy májusi trombózis miatt egyelőre az orvosok zöld jelzésére vár a tapasztalt sportoló.

Dankó Ervin

csapata mellett ugyanakkor az algyői önkormányzat és a MOL-Pick Szeged utánpótlás-nevelő stábja is meglátta a lehetőséget benne, így a 2007-es élvonalbeli bajnokcsapat tagja visszatérését követően máris gőzerővel vethette bele magát a munka világába. A számos új kihívásról

Herbert Gábor

egy interjú keretében nyilatkozott portálunknak.

- Kezdjük a hivatalos résznél: hogyan került kapcsolatba az algyői önkormányzattal? Milyen feladatokat kell ellátnia munkája során?

- Az igazat megvallva, 19 éven át játszottam a kézilabda élvonalában, és bár még mindig nem futottak körbe a fiatalok, azért azt nem szerettem volna megvárni, hogy egy NB I-es csapatból kitegyenek. Marasztaltak ugyan Csurgón, de úgy éreztem, itt az ideje, hogy véget vessek a profi pályafutásomnak, szerettem volna egy civilebb irányba lépni. Eközben jött az algyői csapat megkeresése, én pedig megkérdeztem, tudnának-e abban segíteni, hogy találjunk nekem egy sporthoz közeli állást is. Mégiscsak a sport területén mozogtam eddig, illetve 2005-ben művelődésszervezőként végeztem a Nyugat-Magyarországi Egyetemen. Az önkormányzatnál akadt is egy betöltetlen pozíció, így július 1-től mint sport szakmai referens dolgozom itt. A feladatköröm elég összetett. Egyrészt beletartozik a programszervezés. Szeretnék egy olyan képet kialakítani Algyőről, amely bemutatja, hogy ez nemcsak egy ipartelepülés, hanem igenis komoly sportélet zajlik a településen. Van egy csodaszép sportközpontunk, van a Borbála fürdő, szeretnénk az ebben rejlő lehetőségeket kiaknázni. Ebben lenne szerepem, illetve az iskolában működik egy sportiskolai osztály, ahol szintén próbálok segédkezni. Továbbá feladatom lesz, hogy egyfajta kapocsként összeköttetést biztosítsak a helyi sportegyesületek és az önkormányzat között.

- Milyenek eddig a tapasztalatai az új szerepkörben?

- Először furcsa volt, hogy mindig történik valami. Sportolóként egyfajta burokban élünk, és bár próbálunk fejben felkészülni arra, mi vár ránk, ha véget ér a sportkarrierünk, de ettől még elsőre ez egy furcsa helyzet. Szokatlan például, hogy sokszor késő este is még a levelezésemmel foglalkozom, vagy hogy egyszer-kétszer annyira összetorlódnak a feladataim, hogy megcsúszok miattuk az időbeosztásommal, holott korábban soha sehonnan nem késtem el. Azon vagyok persze, hogy mindezt megszokjam, illetve próbálok mindenkinek megfelelni, hogy amit megígérek, be is tudjam tartani. Összességében persze tetszik ez a jelenlegi felállás.

- Eközben a MOL-Pick Szegednél is számítanak Önre...

- A 2003-ban született fiúkat, az U13-as csapatot vezetem edzőként. Van már egy sportedzői bizonyítványom, valamint jelentkeztem szakedzői képzésre is a Magyar Kézilabda Szövetség nyújtotta kereteken belül. A terveim között szerepel a jövőre nézve, hogy szeretnék edzősködni, akár felnőtt együtteseknél is. Egyelőre viszont a gyerekek között is jól érzem magam. Az elmúlt nyár egy kicsit sűrű volt, hiszen tornaszereplés és edzőtábor egyaránt bekerült a programba, illetve napi két edzést is tartottunk. Ezek eddig délelőtt voltak, a tanévkezdéssel viszont már inkább a délutáni órákra kerülnek, így ez már szerencsére kevésbé ütközik majd a hivatali feladataimmal.

Harc a labdáért - Herbert Gábor tavaly még ellenfélként érkezett az újszegedi sportcsarnokba

- Ez az első ilyen jellegű megbízása, vagy van már tapasztalata az utánpótlás-nevelésben?

- Annak idején Győrben is foglalkoztam már serdülőkkel, tavaly pedig a Csurgó U14-es csapatát vittem egy éven keresztül. Amikor eldőlt, hogy hazaköltözünk Szegedre, az egyik első célom volt, hogy szeretnék itt is egy csapatot edzeni. Nagyon élvezem ezt a feladatot, azért is folytatom a tanulást, mert hosszú távra tervezek e téren.

- Ha már tanulás: a Pick nem tűnik éppen rossz választásnak, ha kézilabdáról van szó...

- Valóban, a Pick név, ez a brand nemcsak az országban, de a világon bárhol jól cseng. Olyan kollégák dolgoznak itt, gondolok itt például a felnőtteket irányító Juan Carlos Pastorra, akiktől érdemes, sőt muszáj tanulni. Ha van arra lehetőség, hogy egy ilyen szakembertől tanuljon valaki, azt mindenképpen meg kell ragadni! Amennyire időm engedi, próbálom tehát a nagyok edzéseit is látogatni, mert ott rengeteg hasznos dolgot el tudok lesni.

- Mindezek mellett mennyi ideje marad az FKSE Algyőre?

- A csapat legnagyobb része dolgozik a kézilabda mellett, úgyhogy az edzések az esti órákban vannak, tehát ez nem okoz alapvetően problémát. Azt gondolom, 37 évesen a másodosztályban számomra már nem az a lényeg, hogy heti 8-10 alkalommal eddzek, hanem az, hogy minőségi edzéseket folytassak. Erre pedig minden feltétel adott is jelenleg. Volt azonban egy sajnálatos betegségem az elmúlt hónapokban, és kérdés, tudok-e ezzel együtt még kézilabdázni. Szeptemberben várnak rám még orvosi vizsgálatok, aztán majd kiderül, folytathatom-e a játékot.

- Mennyire tud így részt venni a csapat életében?

- Ott vagyok szinte minden edzésen, amennyire csak a másik két munkám engedi. Nagyon örültem annak, hogy ehhez a csapathoz csatlakozhatom.

Ervinnek

(Dankó Ervin, az FKSE Algyő vezetőedzője - a szerk.)

nem kell különösebben technikai dolgokat tanítania, hiszen vagy nem tudunk már újat tanulni, vagy már olyan berögződéseink vannak, hogy nem tudunk azokon változtatni. Igen tapasztalt játékosok alkotják ugyanis a keretet, úgyhogy itt egyszerűen arról van szó, hogy mindannyian szeretünk kézilabdázni. Ha esetleg valakinek nincs is NB I-es tapasztalata, akkor is elmondható, hogy mindenki elég jó képzést kapott Szegeden vagy a környékbeli kluboknál. Ezen felül ez egy nagyon jó társaság, amiben mindenki szeret győzni. Ezért is járunk össze, a kellemes és a hasznos itt találkozik. Elvégre tudunk és szeretünk is még játszani, miközben Algyőnek is jó, hogy egy ilyen csapata van.