Két fordulóval a vége előtt gyakorlatilag feljutónak tekinthető a megyei II. osztályban szereplő Kiskundorozsma ESK: a csapatnak egy győzelemre van szüksége a biztos második helyhez, ugyanakkor még a bajnoki cím sincs elérhetetlen távolságban a gárdától. A szezon hajrájában a csapat trénerénél, Fazekas Istvánnál érdeklődtünk arról, vállalják-e a magasabb ligában való szereplést.
Kiváló tavaszt fut a Kiskundorozsmai ESK a megyei II. osztályban: a csapat a téli szünet óta veretlen, ráadásul döntetlent is csupán egyetlen alkalommal, a Csengele elleni idegenbeli meccsen játszott, így legutóbbi veresége még 2015 november végére datálódik, amikor Deszken zárt nulla ponttal a csapat. A remek szereplésnek hála, ugyan a negyedik helyről, 12 pontos hátrányból kezdhette meg a második Üllés mögött a visszavágókat a Dorozsma, két körrel a vége előtt azonban kijelenthető, hogy a jövő szezont már a Csongrád megyei I. osztályban kezdheti meg a gárda. A múlt hét szerdán ezt a szándékot meg is erősítette az egyesület elnöksége, amely azt a döntést hozta, hogy mindenképpen vállalná a klub a feljutást a megyeegybe. Helyzetüket erősíti az is, hogy bár a harmadik Csengele még megelőzheti a csapatot a hátralévő két forduló alatt, azonban mivel a csengelei klub nem adott be megyeegyes licenckérelmet, így harmadikként is feljutónak tekinthető a dorozsmai együttes. „Két nehéz meccs vár ránk még, már csak a tavaszi teljesítményünket tekintve is, hiszen mindenki minket szeretne megverni, hogy a saját erejüket is bizonyítsák. Leginkább a közösségnek és a szívnek köszönhető a siker. Hál'istennek bő kerettel tudtunk dolgozni az egész fél év alatt, 21 játékos állt rendelkezésemre, így az eltiltásokat és sérüléseket túl tudtuk élni. Megyekettes szintről beszélve több olyan játékosom van, akik tudják egymást pótolni, sőt, több olyan emberünk is van, aki több poszton is bevethető” - mondta el portálunknak
Fazekas István
, a Kiskundorozsmai ESK vezetőedzője. „A közösség és a szív mellett azért annak a munkának is köszönhető, amit a fél év alatt beleraktunk ebbe a történetbe, már az alapozás során. A Téli kupa mellett több edzőmeccset is lekötöttünk, igyekeztünk erős ellenfelekkel játszani, így javarészt megyeegyes csapatokkal játszottunk, hogy egy kicsit gyorsuljunk, e mellett több erőt is gyűjtsünk. A fél év előtt húztunk egy határvonalat, aminek az volt a lényege, hogy bár amatőrök vagyunk, de olyan játékosokat várunk, akik tudnak edzésre várni. Összességében elmondható, hogy közel 70%-os az edzéslátogatottság. Szoktam mondani, hogy aki hét közben csak firkál, az hétvégén nem tud rajzolni. Ennek köszönhetően megyekettes szinten erőnléti állapotunk kicsivel több, mint elfogadható. Több olyan meccsünk volt, ahol finoman szólva is döcögős volt a játék, de az erőnlétnek és a közösségnek köszönhetően ezen a holtponton eddig át tudtunk lépni” - tette hozzá az együttes trénere.
Fazekas István kitért rá, bár több olyan meccsük volt, ahol az ellenfelek azt gondolhatták, hogy ez a csapat hogy tarthat elöl, mert olyan játékot mutattak, viszont a szívüket akkor is odatették. „A labdarúgás büntet és jutalmaz is, én mindig azt szoktam mondani, ha teszünk érte, csak akkor tud átbillenteni bennünket” - fogalmazott a dorozsmai mester. Különösebb célokat nem fogalmaztak meg a bajnokság elején: a csapat a pontvadászatnak azzal a céllal indult neki, hogy meglegyen a biztos bent maradás, de evés közben jött meg az étvágy a dorozsmaiaknál, ráadásul a tavasszal a legfőbb ellenlábast, a Hódmezővásárhelyi FC II.-t idegenben is sikerült felülmúlni. „Pont a vásárhelyi meccs is egy ilyen volt, ott elérhető közelségbe került a dobogó. Ott az első húsz percben csúnya szóval élve majd hogy nem közünk nem volt a mérkőzéshez, majd a meccs közben és a szünetben sikerült rendet raknunk a fejünkben, és a második félidőben nyújtott teljesítményünk alapján helyenként egész jó játékkal megérdemelten sikerült behúznunk” - fűzte hozzá Fazekas István. „Az egy másabb szint" - fogalmazott a megyeegyről a Csongrád megyei kupadöntőre is készülő Kiskundorozsma trénere. "A Magyar Kupában több megye I. osztályú klubot sikerült búcsúztatni, jelesül az Algyőt és az Ásotthalmot, vagy az UTC-t és a Kisteleket, de más az, amikor folyamatosan kicsit magasabb szinten, gyorsabban kell futballozni. Nem tudom még, mekkora vízbe fogunk fejest ugrani, de azért is döntöttünk a felmenetel mellett, mert nem tudni, hogy mikor lesz még egyszer lehetőségünk arra, hogy odaérjünk, így mindent egy lapra feltéve megpróbáljuk a dolgot. Amikor én is gondolkoztam ezen, példaképp állítottunk több, megyekettőből felkerült együttest. Bízunk benne, hogy nem esünk abba a hibába, bár mentálisan egy közösséget a győzelmek nagyon összetartanak. Egy esetlegesebb gyengébb szereplés sem megy majd a közösség rovására, a későbbiekben mindenképpen tudnánk hasznosítani a megyeegyben szerzett tapasztalatokat. Annak idején, amikor újrakezdtük az egészet 3-4 évvel ez előtt, akkor javarészt dorozsmai kötődésű idősebb játékosokkal, akkor sem volt különösebb célunk a megyeháromban, végül ott is feljutó helyre kerültünk. Ott is volt dilemma az osztályváltással kapcsolatban, végül a játékosok a váltásra szavaztak, így utólag azt mondom, bár akkor fenntartással álltam a dologhoz, de be kell ismerjem, hogy így volt jó” - összegzett Fazekas István.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.