Meditálás egy keréken – az ország legjobbjai közt a szegedi BMX-es

Hajnács Mihály életét körbefonja a kerékpározás, immár tizenhárom éve szórja a trükköket BMX biciklijéről, számos országos és nemzetközi tornán is megfordult már. A legutóbbi pedig egy nemzetközi videóversenyen vett részt, ahol a legjobb nyolc közé sikerült bejutnia.

- Hogyan indult Nálad ez a szenvedély?

- A legelső élményem az volt, hogy apukám műhelyébe behoztak egy régi Schwinn-Csepel Predator BMX biciklit, ami nekem egyből megtetszett, utána szereztem is egy olyan bringát, azzal kezdtem el próbálkozni az utcánkban először. Tudtam, hogy az Aradi vértanúk terére járnak ki BMX-esek gyakorolni, kimentünk hozzájuk, tőlük tanultam meg az első trükkjeimet. Apukámnak kerékpárboltja van már a kilencvenes évek eleje óta, én a műhelyben nőttem fel, szeretek szerelni, szeretem a bicikliket, építeni is szoktam, ez egy alapvető dolog volt, hogy a kerékpározás körbe fogja fonni az életemet. 2003-ban kezdtem a BMX-ezést, és már öt éve csináltam, mire az első versenyen elindultam. Akkor még nagyon féltem, hogy mit fognak szólni, de meglett az eredménye, mert nagyon keményen gyakoroltam, miközben mindenki abbahagyta körülöttünk. Aztán szerencsére kialakult a megyében egy szűk baráti kör, akikkel sok versenyre eljártunk csoportosan, közülük már szintén sokan abbahagyták.

- Mekkora a szegedi biciklis társaság?

- Az én ágazatomat, a BMX Flatland-et külön kell választani, mert van még a Street, Dirt, Park és Cross ágazata is a BMX-ezésnek, abban elég sokan mozognak, a Flatland-et viszont mindig kevesebben csináltuk, ez talán kevésbé népszerű vonal. Jelenleg ketten vagyunk aktívak, egy ismerősünk pedig újra elkezdte aminek nagyon örülünk. Sajnos egyre kevesebben foglalkoznak vele országos szinten is. Annak a korosztálynak a tagjai, akik ezzel elkezdtek foglalkozni, lassan lediplomáznak, munkába állnak, és abbahagyják, mert ha nincs szponzor, nincs hátszél, akkor külföldre elég nehéz kijutni anyagi okok miatt. E mellett a sportot felváltja a családalapítás és az anyagi biztonság kiépítése, ami teljesen érthető.

- Nem érkezik utánpótlás sem?

- Nagyon kevés, talán azért, mert első ránézésre bonyolultnak, érthetetlennek tűnik ez a sportág, másrészt talán nem kap kellő figyelmet. A tendencia ahogy észrevettem az, hogy évente pár ember abbahagyja és talán egy-kettő elkezdi, de mindig kevesebben kezdik el, mint amennyien abbahagyják.

- Nemrég megosztottál egy videót az interneten egy amerikai versenyéhez kapcsolódóan. Tudnál mesélni róla?

Ez egy videóverseny. A legjobb nyolc közé jutottam. A versenyt egy kisebb cég szervezte, az Egyesült Államokbeli Quest BMX, főként saját promócióra. Ők keresik az új profi szponzoráltjukat, ehhez hirdették a versenyt, amire videóval lehetett nevezni és nézőszám alapján lehetett továbbjutni. Majdnem húszan jelentkeztünk rá, a szavazások alapján nyolcan maradtunk, de a top ötbe már sajnos nem jutottam be. http://www.youtube.com/watch?v=Ugp6BXERtT8

- Milyen gyakran jársz versenyekre?

- Majdnem minden országos versenyre elmegyek, de egyre kevesebbet szerveznek, mert a nagyobb boltok mostanság már csak segédként szállnak be ajándékokkal, nyereményekkel. 2011 környékéig még voltak tényleg nagy versenyek, melyre itthonról és külföldről egyaránt igen sokan mentek el mindig. Egyedül az Offline Sport Gamesen, Magyarország legnagyobb extrém sport fesztiválján még 2014-ig is szervesztek Flatland szekciót, de talán az volt az utolsó. Nem tudom, hogy idén lesz-e, tavaly már nem volt Flatland kategória. A jelenlegi versenyek szervezői gyakorlatilag a sport szeretete miatt csinálnak versenyt, ahova azért néha elég sok támogatót sikerül szerezni egyébként, minden tisztelet az övéké. Azonban sajnos folyamatosan csökken a résztvevők létszáma. Amikor 13 éve elkezdtem ezt az egészet, akkor az extrém sport nagyon felszálló ágban volt, mindenki gördeszkát, BMX-et, görkorit akart, emiatt mindenki, aki elkezdte, úgy gondolta, hogy ha eljut arra a szintre, hogy profi kategóriában indulhat versenyeken és a legjobbak közé jut, akkor lesznek szponzoraik, mint ahogy a nagyoknak akkor volt is. Csak hogy valahogy egy idő után a szponzorok elkezdtek kivonulni, ennek biztos megvannak anyagi okai is, és mivel kevés figyelmet kap, gondolom kevesebb reklámérték miatt érthető is. Jelenleg egy kezemen elég könnyedén meg tudom számolni, hogy hány Flatland-est szponzorálnak itthon. Viszont ezzel ellentétben a világ egyik legjobb Flatland-ese magyar, név szerint

Kun Ádám

, ő sok helyen szerepel a topban, a sport világsztárjának számít.

- Pontosan miben tér el a Flatland a többi ágazattól?

- Szerintem a Flatland elég különleges sportág, ami nem minden emberhez kopogtat be. Nem a menőzésről szól, hanem a kikapcsolódásról, az önkifejezésről. Főleg sík terepen, első vagy hátsó keréken pörögve-forogva csináljuk a trükköket, de van, aki egyenesen gurulva. Eléggé szabadok a lehetőségek, én főként pörgés közben csinálom a figurákat. Ami nagyon fontos, az a kreativitás, ami a trükkök összekötését, esetleg egyedi trükkök kitalálását jelenti, bár egyre nehezebb újat kitalálni, de még mindig lehetséges, és ez nagyszerű, tekintve hogy a sport körülbelül a ’80-as évek óta töretlenül fejlődik. Az számít jónak, aki egyedi trükköket tud kitalálni, olyat, amit még senki más nem csinált, ebben Kun Ádám nagyon jó, neki számtalan olyan figurája van, amit ő csinált meg először, vagy más nem tudja utánozni. Nekem még nincs sok, de igyekszem az ötleteimet megvalósítani. Ezek nyílván nem olyan magas szintűek, mint a világ élvonalába tartozó sportolóké, meg azért már pár éve nekem is fontossá vált az egyetem, a munka,a jövő.

- Mennyire igényel egyedi kerékpárt ez a sport? Mindenkinek személyre szabott bringája van?

- Fontos például a magasság, én nem vagyok túl magas, nekem jó a rövid bicikli, de mostanság sokan használnak hosszabb vázú kerékpárt is. Itt nem kell nagy különbségekre gondolni, maximum két hüvelyk az eltérés. Apróságokon is múlik, hogy pontosan mire használja a bringát, ha valaki hátsó keréken trükközik, akkor alacsonyra teszi az ülést, a lényeg, hogy a különböző pozícióban egyaránt praktikus legyen. Nekem például ezért van két karos első fékem, mert nehéz lenne, ha csak az egyik oldalon lenne, ugyanis akkor bizonyos figuráknál át kellene nyúlni érte a másik oldalról. Természetesen én se így kezdtem, idővel mindenkinél kialakul, hogy hogyan legjobb az alkatrészek beállítása.

- Szereztél már komolyabb sérüléseket sportolás közben?

- Egyszer szétnyílt a kisujjam, gyakoriak a húzódások, zúzódások, a csuklóporcom már volt zúzódva. A farcsontom szerintem már megrepedt egyszer, a nagylábujjam szintén, a térdeimet is pihentetni kellet már nagyobb esés után, de szerencsére nem volt még komolyabb törésem. Egyrészt óvatos vagyok, másrészt pedig három évig kick-box-oltam, így megtanultam esni, ami hasznosnak bizonyult. De nem mindenki ilyen szerencsés, egyik ismerősöm, aki nem rég kezdte, már megfordult az orvosnál, mert az egyik ínszalagja begyulladt, szóval oda kell figyelni, rendesen be kell melegíteni. Ez az ágazat kevésbé veszélyes ezen a téren, mert például itt nem kell három-négy méteres ugrásokat csinálni.

- Miért ajánlanád ezt a sportágat?

- Ha valaki össze tudja hozni a megfelelő összeget egy alap biciklire, akkor érdemes belefogni, mert itt tényleg a kreativitáson van a hangsúly, az ember teljesen el tud mélyedni benne, mozog, kikapcsolódik, és miután eljut benne egy bizonyos szintre, utána iszonyatosan szórakoztató tud lenni. Igaz, hogy egy kezdőnek nehéz ez a sport, de idővel annyira hozzánő az ember szívéhez, hogy több napos kihagyás után már nagyon nagy felüdülés, ha újra biciklizhet az ember. Ha nem megyek ki egy ideig, és nem úgy mennek a trükkök, de sokadik próbálkozásra sikerül megcsinálni azt, ami egyébként rutin szokott lenni, az feldobja az embert. A közösség iszonyatosan jó, rengeteg jó embert ismerhettem meg, az ország minden tájáról, még külföldről is. Sok barátság alakult ki az évek során, amelyeket a nagyobb versenyek ápolnak évek óta utóbbiak elég családiasak. Szinte mindenki mindenkit ismer. Emellett nagyon sok helyre eljutottam versenyek vagy épp a bemutatók miatt, például Kölnbe, Bécsbe, számos hazai településre, fesztiválra, megfordultunk a SZIN-en és a Hegyalja fesztiválon is, vagy épp a Szeged Árkád színpadán. Ha van benned kreativitás,önkifejezési mód és vonz egy picit az extrém sport, mindenképp ki kell próbálnod.