Labdarúgás: negyvenhét éve irányítja a Tanárképzőt Miskolczi József

1969 óta vezeti az USC Tanárképző együttesét Miskolczi József: a matematikát oktató szakember úgy véli, a mai fiatal labdarúgókban nincs meg az a kitartás, ami korábban megtalálható volt, ugyanakkor a pályahiány is komoly gondot okoz Szegeden. A Tanárképző mesterével az MLSZ Csongrád megyei igazgatósága által adományozott Életműdíja kapcsán beszélgettünk.

Majd' öt évtizede állandó szereplője a Csongrád megyei labdarúgásnak Miskolczi József: a Tanár úr 1969 óta megszakítás nélkül vezeti az USC Tanárképzőt, munkásságát az MLSZ Csongrád megyei igazgatósága Életműdíjjal ismerte el a közelmúltban. „Mindig köztük, a fiatalok között éltem, azonban mostanában már akkora a változás a fiatalság között, hogy annak ellenére, hogy közöttük vagyok, nem tudom őket követni. Nagyon sok sportág van már, nem feltétlenül a labdarúgás az első, ha valaki pedig futballista, akkor nem az egyetem csapatához jön, hanem oda, ahol adnak legalább egy zsíros kenyeret. Úgy veszik fel az órákat, hogy haza tudjanak menni hétvégén, minél hamarabb végezzen egy héten. A nem szegedi, vagy környékbeli emberek hazajárnak a hétvégén, és otthon játszanak. Nincs olyan vonzereje egy iskolai csapatnak, mint korábban, nem büszkék arra, hogy egy ilyen csapatban léphetnek pályára” - festette le a mai helyzetet Miskolci József, aki meglepődött díjazásán. Arra a kérdésre válaszolva, hogy miképp lehetne ezt a helyzetet hosszabb távon megoldani, kifejtette: mindig ezt keresgéli, hogyan tudna csalogatni játékosokat. Véleménye szerint mivel számtalan utánpótlás és egyéb csapat van Szeged környékén is, így többségében olyan játékosokat tud leigazolni, akik 20 éves korban szűz igazolással rendelkeznek, ezáltal semmi előképzettségük nincs. „Ez még mindig nem lenne baj, de sokan közülük azt hiszik, hogy ők tényleg jó futballisták. Hivatkoztam arra, hogy régen még nagy dolognak tartották azt, hogy az egyetem csapatában játszhattak, pedig dolgozniuk kellett a tanulás mellett. Csapatot építeni most sokkal nehezebb, régen nem jelentett problémát, ha valakinek azt mondtam, hogy most bekket játszik, attól függetlenül, hogy addig nem ott szerepelt. Korábban figyeltem arra is, hogy ne csak a negyed és ötödévesek játszanak, hanem bizonyos mértékben építsük a csapatot, játszanak az elsőévesek is. Elmondok egy példát ezzel kapcsolatban: általában kapusproblémákkal küzdenek a csapatok, egyszer megadatott, hogy két kapusom volt. Az egyikük zokszó nélkül elment, a másik meg kijelentette szezon közben, hogy ő úgy tervezte, hogy még egy meccset fog védeni, holott erről szeptemberben szó sem volt. Erre azt válaszoltam, hogyha ő úgy tervezte, akkor nem kell, hogy egyet sem védjen, beállt egy mezőnyjátékosunk” - mondta el portálunknak a Tanárképző mestere. A csapat az utóbbi években nem a legfényesebben szerepelt: a tavalyi idényben a megyehárom Tisza-Maros csoportjában 28-ból 27 bajnokit elvesztett a gárda, közel

. Az idei bajnokságban a győzelmek számában már előrelépett a csapat, de 15 mérkőzésből 13-at vereséggel zárt az együttes. Miskolczi József mindezek ellenére is a pozitívumot keresi: büszke arra, hogy mindig egy jó közösség alakul ki a csapatnál. „Ennyi vereségünk összesen nem volt a 40 év alatt, mint az utóbbi két évben, de nem bomlott fel a csapat, szeretnek játszani, nem keresik a hibát a másikban. A másik oldala viszont, hogy nyerni sem akarnak annyira, így nem is küzdenek annyira egy meccsen. A futballban azért van sok meglepetés, mert néha úgy hajt egy csapat, hogy ez vezeti őket sikerre, ez sajnos még nem fordult elő, hogy megtáltosodtak volna egy meccsen. Más a játék, de megmondom őszintén, így érzem jól magam, hogy köztük vagyok. Sokan mondtak már, hogy miért nem hagyom abba, erre mindig azt válaszoltam: most üljek otthon a karosszékbe és nézzem a televíziót? Kívánja ezt az egészet a szervezetem is, ehhez vagyok hozzászokva” - tette hozzá Miskolczi József, aki vallja, hogy munka nélkül nincs eredmény, viszont nehézséget okozott számára, a játékosok közül ugyanakkor sokan nem tudták, hogy a labdarúgásban az eredményekhez szükséges az edzés is. Miskolczi József egyik hitvallása, hogy a játékosoknak tudni kell több poszton is játszaniuk, azaz ha valaki csatárt játszott egy hétvégén, az nem garancia arra, hogy az egész szezont azon a poszton fogja lehozni. A rutinos mester nevetve válaszolt: ez a taktika talán most jobban működik, mint eddig bármikor. „Egy-két héttel a meccs előtt azért szoktam kérni, hogy jelezzék, hogy ki nem tud jönni, de ha úgy van, hogy a két középhátvédem nem tud meccsre jönni, akkor másnak kell beszállnia. Nem tudjuk utánozni a Real Madridot vagy a Bayern Münchent a szisztémában, de sokoldalú játékosaink vannak, elfogadják ezeket a döntéseket. Hiába mondom az utasításokat kintről, ezeknek a dolgoknak, hogy ne dobja be középre a labdát és hasonló, készség szintjén kellene működnie, ezekre nem lehet figyelmeztetni. Ha edzésen ötvenszer gyakorlunk valamit, és abból a meccsen egyszer látok visszaköszönni bármit, már boldog vagyok. Nem olyan egyszerű dolog ez, vannak itt is taktikai dolgok, például egy jó csapat ellen nem támadhatunk ki. Ezek a dolgok nem mennek máról holnapra, ez nem olyan, mint a JATE-bajnokság” - fogalmazott Miskolczi József.

A Tanárképző edzője a legnagyobb változást abban látja a régebbi kor focijához képest, hogy manapság nincs meg az a kitartás a játékosoknál, az, hogy valaki szeptember elejétől a szezon végéig a csapattal maradjon, ritka dolog. Úgy véli, sok minden más lehetőség van a fiatalok előtt, amik talán elsőbbséget is élveznek náluk. A csapat elindul a

, ami egy óriási lehetőség a csapatok számára a felkészülést illetően Miskolczi József szerint, viszont a gárda nem tud majd komplett kerettel kiállni, mivel többen jelezték, hogy síelni mennek. A négy évtizede a Tanárképző kispadján ülő vezetőedző korábban is úgy foglalt állást: az iskolákban is komolyabb szerepet kellene kapnia a labdarúgásnak ahhoz, hogy országunkban újra magas szinten űzzék a sportágat. „Erről most hallottam, hogy a futballt is be akarják csempészni a tantervbe. Amikor csak Tanárképző volt - mert az USC, vagy Universitas nem mond semmit a többiek számára, ezért is lett ez a nevünk - akkor a csapat tagjainak 80%-a testnevelő volt. Ezek az emberek ha kikerültek az egyetemről, ha nem is fociztak tovább, de pártolták a labdarúgást. Arról nem is beszélve, hogy szerveztek iskolai labdarúgó-tornákat. Sokkal több függött attól, hogy mit csináltak az iskolákban a gyerekek, nem volt ennyi akadémia. Ha ki is került egy iskolából egy játékos, akkor segítette a település labdarúgását. Állítólag most is sok olyan labdarúgó kószál, aki nem kerül be az akadémiákra. Régen ezeket a tehetségeket kutatták, ma már nincs ilyen, hogy járják a különböző klubokat, hanem csak az akadémiát nézik, és onnan halásszák ki az embereket. Onnan egy betanult játékost szerződtetnek. Most is sok olyan példa van, akit már külföldre is kivittek, de nincs meg az az ösztönös tehetsége, amire szüksége lenne. Sokkal többre lehetne menni szerintem például azzal is, ha egykori válogatott, vagy NB I-es labdarúgók gyerekeit néznénk meg, hogy mire képesek, nagyobb valószínűségű, hogy jobb focista lesz belőle” - nyilatkozta a Tanárképző mestere.

A régi probléma: pályahiány

Miskolczi József hozzátette, részt vesznek egy országos bajnokságban is, ahol azt látják, hogy minden intézményben van labdarúgó pálya, legyen szó bármelyik városról, de Szegeden nincs, ez pedig egy nagyon nagy problémát jelent. „Még az igazán komoly futballisták sem tudták kiharcolni azt, hogy ennek az egyetemnek legyen egy saját pályája. Hiányoznak a létesítmények a városban. A JATE-bajnokságban egy kősziklán kell játszaniuk a gyerekeknek. Volt olyan játékosom, aki azt követően, hogy elkezdett a betonpályán játszani, sorozatos sérülései voltak, míg előtte egészséges volt” - részletezte a problémát Miskolczi József. Ahogy hozzátette, a Topolya-soron korábban megépített kisméretű pálya kiszélesítéséért nagyon sokat harcolt, de olyan ellenállásba ütközött futballozó tanárok részéről is, mondván, hogy ebben az esetben a külső egyesületek kibérelnék ezt a pályát, ezért ne legyen szélesítés. „Most örülnénk, ha lenne egy ilyen pályánk, ennyit fordult a világ. A másik dolog, hogy mielőtt nem Csányi Sándor volt az MLSZ elnöke, a megyekettőben is olyan drága volt a nevezés, ami hatalmas terhet jelentett. Most majdhogynem tizedére csökkent a költség, ugyanakkor a felszerelést még mindig a játékosnak kellene venni, arról már nem is beszélek, hogy egy közös ebédet nem tudunk összehozni. Nagy dolognak tartom, hogy mindezek ellenére van olyan, aki vállalja ezt” - fogalmazott Miskolczi József.

A Tanárképző helyzetére visszatérve Miskolczi József kitért rá, azt viszont furcsállja, hogy ahhoz, hogy valaki játsszon náluk a hatodosztályban, hónapokig tart, mire le bír igazolni valakit. „Ha valaki nem játszik egy egyesületben sem egyetemi hallgatóként, az szerintem játszhatna minden további nélkül az egyetemi csapatban. Voltak olyan hallgatók, akiknek sportszakmai gyakorlatot kellett teljesíteniük. Elém állt két srác, akik október közepén szerették volna teljesíteni ezt a kurzust, amit egyébként minden félévben kell, mert különben csúsznak egy fél évet az egyetemen. Gyorsan bementem a szövetségbe másnap, de éppen lejárt az átigazolási időszak, így nem tudtuk őket leigazolni. Kérdeztem őket, miért csak most jöttek, miért nem szeptember elején, amire azt válaszolták: nem találták meg a csapatot” - mesélte a Tanárképző trénere. Bár két győzelmet aratott idén a Tanárképző, mégiscsak két ponttal áll a tabellán, mivel négy büntetőpontot is levontak a csapattól, így hiába szárnyalta volna túl a tavalyi szereplést két mérkőzés alatt a csapat, erre még várni kell. „Idén úgy jártunk, hogy azt az elsőst, aki később csatlakozott hozzánk, hogy sok vereségünket követően Mihálytelken beállítottam, 2-0-ra vezetett már akkor a Szentmihály. Hát nem megnyertük a meccset? 2-2-nél úgy elkezdtünk hajtani, hogy nem is hittem a szememnek, hogy ez ugyanaz a csapat, ami az első félidőben játszott. Nem az a srác rúgta a gólt, így az eredményt nem vették el, de büntetőpontot vontak le. Hiába mondtam, hogy nem Messit vagy Ronaldót igazoltam le, hanem csak egy olyan embert állítottam be, aki itt Szegeden testnevelés és magyar szakra jár. Nem tartottam ezt hétköznapi csalásnak, hiszen csak egy-két hetet csúsztunk. Ha egy más csapatnál hoznék játékost, akkor elismerném, de itt edzett nálunk már régóta a játékos. Végül a nem jogos szereplésért három, valamint plusz egy büntetőpontot kaptunk. Aztán a következő meccset csak megnyertük, így kettőt nyertünk egymást után, így remélem a tavaszunk sikeres lesz, elég rendesen járnak edzeni a fiúk, én pedig csak a munkában hiszek. Csak nem esünk ki innen is, egy kis sikerélmény nagyon sokat számíthat” - zárta bizakodva Miskolczi József.

Interjú-sorozatunk korábbi részei az MLSZ Csongrád megyei igazgatóság által Életmű-díjjal kitüntetett szakemberekkel:

-

-

-

-

-