Hátország – Csapó Erika: az SZKKSE ifijei mindenképpen megérdemelnék az NB I-es szereplést! + FOTÓK

Bár a Szeged KKSE felnőtt csapata győztes mérkőzés nélkül, mindössze egyetlen megszerzett ponttal esett ki a női kézilabda NB I-ből, mégsem maradtak sikeres menetelés nélkül a klub háza táján. Az egyesület kettős terhelés alatt szerepelt ifjúsági csapata ugyanis a maga bajnokságában az előkelő hatodik helyet csípte el, miközben más szempontból is előre tudott lépni a klub utánpótlása.

A junior liga alapszakasza során az SZKKSE két döntetlen révén szerzett pontot, majd az alsóházi rájátszásban már egy győzelem is összejött Kenyeres Barbaráéknak. Ez az eredménysor önmagában még nem túl impozáns, az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a csapat kerete szinte teljes mértékben ifjúsági korú, ennek megfelelően pedig a saját generációjukban is megmérettették magukat a szegediek a legjobbak között. Nem is akárhogy: a

Csapó Erika

vezette együttes mérkőzései felét megnyerte az alapszakasz alatt, majd az 5-8. helyért rendezett rájátszásban megőrizte hatodik helyét, megelőzve az FTC és a Debrecen növendékeit. Mindeközben a csapat a felnőtt mezőnyben is elkezdte a szezont, de tizenkét fordulót – és az azok során aratott négy győzelmet – követően visszalépett az NB II Délkeleti csoport további küzdelmeitől. A közel kilencven (!) találkozót magában foglaló idényről a klub utánpótlásához tavaly nyáron érkezett szakmai igazgatóval, Csapó Erikával készítettünk interjút.

- A szezon előtt portálunknak adott interjújában már rámutatott, a junior és ifjúsági bajnokságban indított csapat főként az 1998/99-ben születettekre épül, így ettől a kerettől elsősorban a fiatalabb korosztályban várható kiemelkedő eredmény. Az erős NB I-es ifi mezőnyben elért hatodik hely mennyire felel meg az előzetes várakozásoknak, mennyire elégedett az edzői stáb ezzel a teljesítménnyel?

- Maximálisan elégedettek vagyunk ezzel az eredménnyel, mert a közös munka elkezdésekor a célkitűzésünk a középmezőny volt. Egy olyan közegből érkeztem ide Szegedre, amilyen a saját beállítottságom is, miszerint csak a győztes mérkőzések a mérkőzések számomra. Az első perctől kezdve egy olyan konszenzus alakult ki köztem és a csapat között, ami mentén ők ezt az elvet teljes mértékig a magukévá tették. Nagyon tetszett nekik ez a fajta hozzáállás, egyfajta profi szemléletet kezdtek el megtanulni. Hihetetlenül önfeláldozóan és komolyan dolgoztak a lányok a nyáron. Olyan terhelést kaptak mind az alapozás, mind a bajnokság során, hogy az egy felnőtt csapatnak is a becsületére vált volna. Végül úgy lettünk hatodikak, hogy ki-ki meccset játszhattunk a Győr fiókcsapatának számító Mosonmagyaróvárral az ötödik helyért. Illetve ehhez szeretném hozzátenni, hogy az ifi korosztálynak idén az 1997-es generáció számított, nálunk pedig még a 2000-esek közül is kerültek fel néhányan a keretbe.

- Hogyan kapcsolódott ehhez a junior bajnokság, mit jelentett a nagyobbak között való szereplés a játékosok munkájában?

- Kiegészítő elemként lehetett ezt a kettős terhelést felfogni, de inkább csak azt követően, hogy különvált az ifi és a junior bajnokság. Amíg a két korosztály találkozóit közvetlenül egymás után rendezték, addig ez túlságosan is nagy megterhelést jelentett, úgy mentálisan, mint a sérülésveszély tekintetében. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a szezon feléig ez a csapat az NB II-es felnőtt mezőnyben is játszott. Összességében szakmaiatlan volt az idény eleje, de aztán sikerült elfogadtatni a vezetőséggel, hogy ez így nem működik. Innentől kezdve letisztultak a bajnokságok a részünkről, és azonnal szemmel láthatólag is javult a teljesítményünk. A junior csapatok ellen csak 4-5 góllal kaptunk ki általában, sőt, Székesfehérváron meglepetést is tudtunk okozni, hiszen onnan győzelemmel térhettünk haza, pedig komplett kerettel állt ki az ellenfelünk.

- Mint azt említette, ennek a keretnek még csak a következő szezon lenne az igazán optimális szezonja a korcsoport tekintetében, hiszen életkor alapján ekkor teljesedne ki a csapat az ifjúsági mezőnyben. Eközben viszont a felnőttek kiestek az élvonalból, így adódik a kérdés: végül az utánpótlásnak is az NB I/B-ben kell majd teljesítenie jövőre?

- Ez egy nagyon fájó pont mindannyiunknak, mert – ahogy a példa is mutatja – a lányok nagyon komolyan vették az első perctől kezdve a munkát. Egy edző bármit kérhet, követelhet, gyárthat bármilyen edzéstervet, ha a csapat arra nem vevő. Ez az együttes viszont hihetetlen akarattal, elhivatottsággal bír. A lányok Szeged legjobb iskoláiba járnak, jól tanulnak, e mellett pedig az edzéslátogatottságuk is százszázalékos. Ha valakik, akkor ők mindenképpen megérdemelnék, hogy az NB I utánpótlás bajnokságában játszhassanak!

Bízom benne, hogy a klubvezetés mindent megtesz azért, hogy bent tudjunk maradni az élvonalban. Információim szerint nem akad olyan egyesület, amely fel szeretne jutni. Ezáltal, ha az anyagi kondíciók is passzolnak, akkor akár maradhatnánk az NB I-ben. Ha ez nem sikerül, akkor viszont tervszerűen meg kell azt oldani, hogy az NB I/B-ben már részfeladatokat kapjanak a felnőttek között azok a játékosok, akik ezt a terhet elbírják. E mellett pedig maradna az NB I/B junior, esetleg újra az NB II felnőtt.

- Összességében milyen év áll az SZKKSE utánpótlása mögött, mit sikerült elérni az elmúlt hónapok során?

- Idáig a saját csapatomról beszéltem, de a 2003-as lányaink például az Erima Országos Bajnokság döntőjébe veretlenül jutottak be, ami óriási szó. Ugyanaz jellemző rájuk is, mint az idősebbekre: kis minimanók, de nagy szívvel és nagy elszántsággal dolgoznak! Egy beszélgetés során megfogalmazták nekem, hogy bajnokok, válogatott sportolók akarnak lenni, tehát komoly célokat tűztek ki már most maguk elé. És bizony ők is heti négy-öt edzéssel készülnek, szó nélkül tűrik a rigolyáimat. Deák Tamással közösen vezetjük ezt a korosztályt, június első hétvégéjén utazunk Veszprémbe, ahol olyan nagy utánpótlás-nevelő bázisokkal szemben vesszük majd fel a küzdelmet, mint a Student Comfort, az FTC, vagy a Veszprém. Kíváncsian várom, mi sül ki belőle.

Az SZKKSE U11-re június első hétvégéjén még nagy feladat vár Veszprémben.

Az látszik, alapjaiban eddig is jó munka folyt Szegeden az utánpótlásban. Ugyanakkor nem volt ez feltétlenül szisztematikus, amit tükröz például, hogy vannak hiánykorosztályaink. Én a profi szemléletet, a szakmaiságot képviselem itt, és ezzel együtt egy nagyon komoly munka kezdődött el. Az edzők is szimpatikusan mellém álltak, egy összetartó, egymástól tanuló stáb alakult ki, aminek meg is van az eredménye. Vannak játékosaink az utánpótlás válogatottakban, nem utolsó sorban pedig itt maradnak a gyerekek Szegeden. Korábban tendencia volt, hogy egy bizonyos kor után elhagyták a csapatot, a várost a klub által nevelt fiatalok. Jelenleg már elmondhatom, hogy ez megfordult, és a környező településekről, így Dunaújvárosból, Orosházáról, vagy éppen Debrecenből is hozzánk jönnek a lányok, mert itt szeretnének dolgozni, fejlődni.

- Önnek egyik deklarált célja volt, amikor ideérkezett Szegedre, hogy a régió egy meghatározó gyűjtőpontjává fejlessze az SZKKSE utánpótlását. Ezek szerint ez a folyamat is elindult a haladás útján?

- Elkezdődött a folyamat, és bízom abban, hogy a vezetőség nem csak a felnőtt csapatig lát majd el a későbbiekben. Egy klubnak van múltja, jelene, jövője egyaránt, a jövő pedig mindenképpen a jelenben rejlik. Azokban a gyerekekben, akik hihetetlenül elszántan és komolyan dolgoznak. Minden támogatást meg kell, hogy kapjanak minden téren. Példaértékű munkát kell ahhoz végeznünk, hogy ez a régiós gyűjtőközpont megvalósuljon. A bizalmat megkaptuk, mert nagyon hamar felkapták a szülők a fejüket az eredményeinkre, szívesen hozzák már most a gyermekeiket ide. Azt gondolom, hogy ezt meg kell hálálnunk, és tovább kell dolgoznunk a legnagyobb alázattal.

- Mekkora nehézséget jelentene a regionális vezető státusz elérésében, ha a klub mégsem tudná megtartani az NB I-es tagságát?

- Azt látni kell, hogy a világ felgyorsult, a szülők is menedzserszemlélettel gondolkoznak. Ha az utánpótlás-nevelő központ maga szisztematikusan és jól dolgozik, akkor a szülő ezt látja, tapasztalja. Sok olyan klub van, amely az utánpótlás szintjén szenzációs, de nem rendelkezik felnőtt csapattal. Ezt még meg lehet oldani. E téren inkább a megtartóerő a probléma egy bizonyos kor után. Fontos lenne ugyanis, hogy annak a gyerek, aki éveken keresztül itt dolgozott, ne kelljen elengedni a kezét és egy 300 kilométerrel távolabb lévő kollégiumba beköltöztetni, kiszakítani az otthoni környezetből csak azért, mert mi nem tudjuk számára a legmagasabb szintet biztosítani. Addig viszont a gyerekeknek a legfontosabb a nyugalom, a békesség, az a szeretetteljes környezet, amelyet otthon és az egyesületnél is megkapnak. Persze, ettől függetlenül a saját pályafutásom során is megtapasztaltam, mekkora szüksége van példaképekre úgy a gyerekeknek, mint a városnak, vagy a szurkolóknak. Úgy gondolom, Szeged elbírja egyszerre a férfi és a női kézilabdát. Kiváló példa erre, hogy több mint száz gyerekkel dolgozunk már a klubnál, azaz van igény a városban a női kézilabdára is. Nincs szükség tehát rivalizálásra, ahogy szeretném megszüntetni a KSZSE és az SZKKSE közötti ellentétet is, mert egyesíteni kellene az erőinket. Nagyon sok tervem van, sokba közülük már bele is kezdtem. Ahhoz azonban, hogy mi is nyugodtan és szisztematikusan tudjunk dolgozni, szükség van a vezetőség támogatására, illetve arra, hogy az egyesület körül rend legyen!