Labdarúgás: Dlusztus András a pályán hálálná meg a SZEOL-tól kapott támogatást

A honi futballberkekben jól csengő névvel bővült a nyáron a SZEOL SC kerete: a Tisza Volánnál nevelkedett Dlusztus András, hosszú sérüléséből lábadozva, nevelőegyesületénél nyerne új lendületet karrierjének. A 26 éves játékossal rövid interjút készítettünk a gárda péntek délutáni tréningjén.

„Nem, a mosolygás nem az én stílusom” – jegyezte meg tréfásan interjúalanyunk, mialatt a cikkhez mellékelt portréképet készítettük róla. Tény, egy magára valamit is adó középhátvéd esetében sosem hátrány, ha marcona tekintettel tudja elrettenteni az ellenfél támadóit. Másrészről, a Pápa NB I-es alakulatától távozó bekkre igen rájárt a rúd az elmúlt egy évben, így érthető, ha visszafogottabban kezeli az örömök e megnyilvánulásának témakörét.

2013 nyarán még arról cikkeztek a magyarországi sportportálok, hogy

Dlusztus Andrást

a lengyel élvonal akkori újonca, a Zawisza Bydgoszcz csábítaná légiósnak egy évre, kiújuló térdsérülése azonban megakadályozta az átigazolás létrejöttét. Nagyjából ekkor kezdődött a játékos máig tartó kálváriája. „Szinte nincs már olyan orvos az országban, akinél ne jártam volna” –

a SZEGEDma.hu-nak idén januárban Dlusztus, aki végül az őszi kihagyás után tavasszal sem tudott pályára lépni. Szerződése nyáron lejárt a Lombard Pápa csapatánál, az NB III Közép csoport küzdelmeiben érdekelt SZEOL pedig tárt karokkal várta az egykor a szegedi klubtól induló védőt.

- A korábbiak tükrében talán a legfontosabb kérdés: milyen állapotban van most a térde, hogyan érzi magát fizikálisan?

- Pont ma van az első edzés, amikor beszállhatok a játékba. Négy hete edzek a csapattal, de megbeszéltük Tóth Ákossal, hogy fokozatosan növeljük csak a terhelést. Eddig bírta a térdem a munkát, de mostantól jönnek majd a képbe az egyes játékelemek, párharcok, ütközések, tehát van még pár lépcső addig, hogy teljesen jól legyek, de már az is nagy előrelépés, amit eddig sikerült elvégezni. Úgy gondolom, a jelenlegi ütem mellett 3-4 hét múlva akár már mérkőzésen is pályára léphetek.

- Mik a tervek, optimális esetben milyen ütemezéssel jutna vissza újra a magyar labdarúgás élvonalába?

- Az a legfontosabb kérdés, hogy bírja-e a lábam. Alapvetően ugyanúgy edzek, mintha az élvonalban futballoznék, ha ehhez tudnék még játszani egy fél év alatt 8-10 meccset, akkor megpróbálhatnám magasabb szinten folytatni a játékot. Ha viszont nem bírja a lábam, akkor komolyan el kell gondolkoznom a folytatás mikéntjén. Az előttem álló pár hónap vízválasztó lesz. Halkó Pállal és Tóth Ákossal is abban egyeztünk meg, hogy ezt a fél évet erre szánjuk rá. Rendkívül segítőkészen álltak a dologhoz, és nagyon örülök, hogy így fogadtak a nevelőegyesületemnél, ez nekem sokat jelent. Mondhatom, hazajöttem, és reményeim szerint, ha megfelelő állapotba kerülök, vissza is tudok majd ebből adni valamit a csapatnak.

Egy 1995-ös fotó a Tisza Volán sikeres gyermekcsapatáról: Dlusztus András (alsó sor, balról a 6.) mellett olyan, később korosztályos válogatottságig jutó játékosokkal, mint Fülöp Tibor (f2), Tombácz Róbert (f6), Hegyesi László (a1), Hrepka Ádám (a2) és Dongó Dénes (a4).

- Milyen hangulatban várja az elkövetkező megpróbáltatásokat, hogyan tudja kezelni a régóta tartó kihagyást?

- Teljesen hullámzó volt ebből a szempontból a hangulatom az elmúlt időszakban. Voltak hullámvölgyek, amikor szinte teljesen feladtam a reményt a felépülésemre, de aztán mindig újra belevágtam a munkába. Most úgy vagyok vele, hogy csinálom becsületesen, igyekszem kihozni magamból a maximumot, és majd meglátjuk, mi jön ki belőle. Sajnos, van a történetnek olyan része, ami már nem rajtam múlik. Ebben az évben már három rehabilitációt végigcsináltam, most elkezdtem újra. Mindenesetre az orvosok azt mondják, még ha le is van valamilyen szinten harcolva a lábam, a szalagok rendben vannak, ahogyan a porc is. Nagy deformáció már nincs a térdemben, tehát elméletileg bírnia kell a terhelést.

- Hova várja a csapatot a bajnokságban, mire lehet Ön szerint képes a SZEOL az NB III-ban?

- Nehéz megmondani, mert őszintén bevallom, meccsen még nem láttam játszani a csapatot. Tény azonban, hogy nagyon pozitív számomra az első kép, amit láttam. Mind az edzésmunka, mind a hozzáállás kiváló. Csupa motivált fiatal alkotja a keretet, komoly pluszt ad, ha ilyen együttes tagja lehet az ember.