„Aki gyűjt valamit, általában a saját gyermekkorát gyűjti”

Érdekes felhívással találkozott portálunk munkatársa egy Szilléri sugárúti lángososnál, a hirdetmény szerint a feladó gombfoci csapatokat adna-venne, csereberélne. Mint kiderült, az „elkövető”, Annus János Kristóf hosszú évek óta hódol szenvedélyének, mi pedig megkértük, egy rövid interjú keretében mutassa be hobbija hátterét és több mint félezer darabot számláló gyűjteménye különlegességeit.

A dolgos hétköznapok során orvosként tevékenykedő családapa elmondta, gyermekkora óta szerelmese a játéknak, és bár annak idején gyakran lejárt baráti körével a Szent György térre futballozni is, az igazi várakozás rendre a hétvégi gombfocitornákat előzte meg a társaság részéről. Hozzátette, születési idejéből fakadóan számára nem kellene, hogy sokat jelentsen az 1974-es és 1978-as labdarúgó-világbajnokság, a cimborák azonban mind idősebbek voltak nála, így ellenfélként sok esetben szembe került a pályán az említett két megmérettetés csapataival. Gimnazista korában szépen apránként felhagyott a korongpöcköléssel, sőt, meglévő együtteseit – melyek vásárlási értéke a 80-as években egyenként nagyjából 20 forint körül mozgott, miközben például egy gombóc fagyi 2 forintot kóstált – egyik legjobb barátjának adta. "Felhívta a figyelmem, hogy egyszer még nagyon fogom bánni ezt a döntést, de magabiztos voltam, és azt mondtam neki: felejtsd el, a legjobb csapataim itt vannak, őrizd meg őket, nálam biztosan elkallódnának" – emlékezett vissza

Annus János Kristóf

.

Gyűjteményéből így csak azok a darabok maradtak meg, amelyek másodpéldányok lettek volna a játékostárs számára, végül ezeket találta meg elraktározva első fia születésekor. „Akkor kezdtem el feltérképezni, vajon mit jelent ez a játék manapság akár a saját korosztályomnak, akár a mai fiataloknak. Azt tapasztaltam, hogy előbbiek bár nagy arányban tartottak csapatokat, ezek általában elvesztek az évek folyamán, míg a mai gyerekeknek szinte semmit sem mond a gombfoci” – árulta el a nosztalgikus hangulatban támadt kutatási és gyűjtési motivációjáról. Hozzátette, a korongoknak számos típusa alakult ki az évtizedek során, kezdve az általa keresett „trafikgombfocitól” a versenysportággá fejlődött szektorlabdáig. Ők maguk előbbit űzték, amelynek műanyagtestei méretüket tekintve kisebbek, illetve laposak, meredek szélűek, a játékosok portréit pedig változó rögzítéssel ugyan, de karikák hivatottak a helyükön tartani. Kollekciójába is ilyen csapatokat keres, főként a hetvenes és nyolcvanas évek időszakából. Ehhez kapcsolódóan úgy fogalmazott: "Mindenki, aki gyűjt valamit, mindegy, hogy gombfocit, vagy mást, rendre a gyermekkorát gyűjti." „Vannak olyan csapatok, amelyek évről-évre viszonylag állandó kerettel, összeállítással több éven keresztül megjelentek. E körbe tartozik például az 1982-es vb-n szerepelt olasz, német, belga, spanyol, vagy éppen brazil válogatott. Vannak ritkábbak, mint például El Salvador, és vannak olyanok, amelyekről semmit sem lehet tudni, mert még senki sem találkozott velük, de feltételezhető, hogy megjelentek. Ilyen lehet Haiti, esetleg Zaire válogatottja” – merült a részletekbe Annus János Kristóf. Mint kifejtette, Szegeden nincs komoly gyűjtőtársa, Vácon, Debrecenben és Budapesten akadnak inkább ilyen jellegű kapcsolatai. Segítségükre sok esetben támaszkodhat, ha nem is mindig csapatok cseréje okán, de az információszerzés terén mindenképpen. „Többször találkozom töredékcsapatokkal, ilyenkor már az is nagy segítség, ha a hiányos keret kapcsán valaki megírja, hogy az eredeti összeállításban ki és melyik fotóval szerepel még.”

Annus János Kristóf kitért rá, sajnos akadnak negatív tapasztalatai hobbijával kapcsolatban, miután többször találkozott már olyanokkal, akik komoly pénzügyi hasznot reméltek egy-egy csapat kapcsán. E mellett persze találkozik olyan gyűjtőkkel, akikkel ésszerű határok között tud megegyezni. Az említett lángososnál kitett hirdetés nyomán például már egy 30-40 darabos gyűjtemény is befutott hozzá, míg egy másik plakát felhívása okán egy 150 csapatot számláló összeállítással jelentkeztek nála. Mint elmondta, gyűjteménye jelenleg nagyjából 600 együttest számlál, köztük akad néhány igazán ritka, kuriózumnak számító darab, így például egy példány a hetvenes évek második feléből származó Sunderlandről, vagy az érában szintén nehezen fellelhető Barcelonáról és Torinóról. Magyar csapatok között is olyan különlegességeket tud felmutatni, mint a Székesfehérvári MÁV Előre, a Dunaújváros, vagy éppen helyi legendás alakulatok, a SZEAC, a SZEOL AK, vagy egy maga által 1978 tájékára saccolt, Szeged címkézéssel ellátott gárda.