Kajak-kenu: Vajda Attila váltott, bejött!

Nagy sikert aratott Vajda Attila a duisburgi világbajnokságon. A szegediek olimpiai bajnoka 2007 és 2011 után ismét aranyérmet ünnepelhetett C-1 1000 méteren. A londoni olimpiai hatodik helye után ismét a csúcsra ért – igaz a diadal érdekében váltania kellett a versenyzőnek.

Tíz év csúcs sokat kivesz az emberből. A sikert hajszolni, megfelelni, olykor elbukni és felállni, rengeteget követel. Nem véletlen, hogy belefásult ebbe a verklibe az EDF DÉMÁSZ Szegedi VE olimpiai bajnoka,

Vajda Attila

. Ha az elmúlt két év eredményeit (pusztán csak az eredményeket) nézzük, akkor leszállóágba került kiváló kenusunk, aki a montemor-o-velhói Európa-bajnokság negyedik helye és a második válogatón

Vasbányai Henriktől

elszenvedett vereség után kapcsolt, és változtatott az edzésmunkáján -

olvasható a hazai szövetség honlapján

. „Nagy sikert éltem meg Duisburgban, sok embernek szerettem volna bizonyítani ezzel az aranyéremmel. Hogy mit? Azt, hogy egyesek rosszul tették, hogy leírtak, mert még mindig képes vagyok a csúcsra jutni” - magyarázta a versenyző, aki a siker érdekében nem kis lépést hozott meg: a felkészülési időszak három hetében csatlakozott

Oláh Tamás

és

Varga Zsolt

edzők csoportjához.

„Szegeden már egy ideje belefásultam a munkába, így új utakat kellett keresnem. Oláh Tamás csapatában Vasbányai Henrikben és Mike Róbertben megláttam a lehetőséget, a motiváltságot, amely engem is inspirált. Biztos voltam benne, hogy a közös munka jó hatással lesz majd rám.” Így is lett! Vajdát felgyorsították a közös edzések, így nagy riválisa, az olimpiai bajnok német

Sebastian Brendel

csak a hátát tudta nézni bajnokunknak, aki bízik benne, hogy még jó pár évig, a riói olimpiáig mindenképpen meghatározó versenyzője lesz a magyar kenus mezőnynek. Ennek érdekében nem csak fizikailag tesz meg mindent, foglalkozik a lelkével is. „Egy ideje együtt dolgozom egy pszichológussal,

Bucsánszki Lindával

, aki megmutatta nekem, mi az, amit veszteségként kell megélnem, és mi az, amit megnyerhetek magamnak egy versenyen vagy a felkészülési időszak alatt. Úgy érzem, nekem már nincs veszítenivalóm ebben a sportágban, amelyben még sok-sok évet szeretnék eredményesen eltölteni.”