Labdarúgás: a szegedi osztályozók krónikája – 2. rész

A Kisvárda elleni szombati sorsdöntő csatára való hangolásként a szegedi osztályozók történetét idézi fel a Szeged 2011 honlapján városunk futballjának krónikása, Vitos György.

Csongrád megye és az immár 114. évében lévő szegedi labdarúgás szempontjából sorsdöntő összecsapásra kerül sor szombaton délután 17 órától a Vasutas-stadionban, ahol az NB II-es osztályozók keretében a Szeged 2011 együttese - az idegenbeli 1-1-et követően - a Kisvárda harmadosztályú bajnokcsapatát látja vendégül -

kezdődik a múltidéző második része

. S ha már az osztályozókról beszélünk: szinte mindenkinek a legutóbbi két, sajnos, sikertelen párharc jut az eszébe. Bizony, ezek sem tegnap voltak (a '89-es és a '91-es), de fölöttébb mély nyomokat hagytak a középkorúak, illetve az idősebb generáció lelkében. Holott volt még néhány jelentős osztályozós párharc az egyetemes szegedi futball rendkívül gazdag történetében, melyeket a teljesség igényével illik megemlíteni. Ezúttal az utolsó három érdekességeiről írunk. S akkor jöjjenek a '89-es illetve a '91-es osztályozós kudarcok! Több száz szurkolótársammal a mai napig beszédtéma az híres-hírhedt, angyalföldiek elleni csata. Ott is idegenbeli 1-1-ről indult a párharc, de az NB II-ből érkező Szeged SC már a Fáy utcai "odavágón" is sokkal jobb benyomást keltett az 1942 óta, azaz akkor már 47 éve stabil NB I-es Vasassal szemben. Ezt még az akkori edzőjük, a "Szőke Szikla", alias

Mészöly Kálmán

is elismerte. Persze, ettől is szép a futball, hogy nem mindig a jobb nyer - gondolhatta a szegedi visszavágón

Németh

játékvezető - miközben 20 ezer(!) boldog hazai drukker mámorosan skandálta, hogy "NB I, NB I!" -, így aztán habozás nélkül befújta az utolsó másodpercben

Szabó Gyula

kezezéséért a büntetőt a Vasasnak. Szent igaz, a tizenhatoson belüli kezezés az kezezés, így büntető jár érte, de... Ugyanakkor az is evidens, hogy a kezezést megelőző lökésért (a Vasas-csatár

Szabadi

az éppen levegőbe emelkedő Szabót látványosan meglökte) kifelé kellett volna szabadrúgást ítélnie. Az egyik mozzanat a másiknak volt a követője és egyértelmű következménye, ezt csak a csabai "spori" nem látta vagy nem akarta látni. Mindenesetre annyira bánthatta a lelkiismerete a jobbik csapat "kivégzése" miatt, hogy rögvest visszavonult az aktív bíráskodástól. Több, mint két évtized távlatából meg kell mondanom, kicsit elkésett. Már az ominózus Szeged-Vasas 0-1-es osztályozó előtt így dönthetett volna. De a Szeged SC akkori csapata volt annyira erős, hogy egy évvel később méltó bosszút állt Németh Lajosékon, hiszen az 1989-90. évi NB II Keleti csoportját utcahosszal nyerték meg a kék-feketék: a 61 pontos Szeged SC mögött a Kazincbarcika végzett 52 egységgel. Egy évi NB I-es szereplést követően viszont hiába előzött meg három együttest (Debreceni VSC, Békéscsaba, Bp. Volán) is

Szalai "Dzsínó" István

legénysége, az elért 13. helyezése miatt 1991 nyarán ismét csak osztályozóra kényszerült. Mivel a 30. fordulóban dőlt csak el a csapat sorsa (hiába verték meg az idényzárón 4-1-re a Győri ETO-t, a Vasasnak egyetlen góllal jobb lett a gólkülönbsége, így ők "osztályozómentesen", 12.-ként bennmaradtak), lelkileg eléggé rossz állapotban fogadták a DVTK együttesét. S bizony nem is tudták feldolgozni az előző hét csalódását Bogdánék, a szegedi "odavágón" június 22-én az NB II-ből feltörekvő diósgyőriek győztek 2-1-re... Ám egy újabb hét elég volt ahhoz, hogy a Tisza-partiak összeszedjék magukat és NB I-es rutinjukat mozgósítva esélyesként érkezek Diósgyőrbe, a mindent eldöntő visszavágóra. E sorok írója is jelen volt azon az összecsapáson, így azt láthatta - 20 ezer fanatikus hazai drukker elképedésére -, hogy a jobb játékerőt képviselő Szeged kulturáltabban játszva az elejétől kezdve átvette az irányítást, román gólzsákunk,

Sorin Cigan

révén megszereztük a vezetést és akár több gólos előnnyel is mehettünk volna szünetre. A folytatásban is végig a levegőben lógott a szegediek második, NB I-et jelentő gólja, ám a végig bekkelő diósgyőriek egy gyors kontrából a befejezés előtt kiegyenlítettek... Akkor, a kiesésünk után úgy autózhattunk haza

Cs. Gát László, Nagylaki Kálmán

és

Szélpál László

társaságában Diósgyőrből, hogy belátható időn belül megint nem lesz NB I-es csapat Szegeden. De hogy az elmúlt 23 év alatt mindössze egyetlen élvonalbeli idényünk legyen (1999-2000), arra akkor egyetlen épeszű ember sem gondolhatott széles e hazában... A hatodik párharc már mindenki előtt ismert: ezúttal a Kisvárdát kellene felülmúlnunk szombaton a Vasutas-stadionban, s úgy tűnik, ez lesz az egyetlen kiélezett mérkőzés, mert a további meccseken nagy valószínűséggel már az első összecsapások után lerendezték a lényeges kérdéseket. A következő egycsoportos NB II-nek már biztos tagja a komoly NB I-es múlttal is rendelkezők közül a Siófok, a Vasas, a Békéscsaba, a Nyíregyháza, a Zalaegerszeg, a Dunaújváros és a Sopron, de karnyújtásnyira van ettől a Szolnoki MÁV és a Tatabánya is. Az Ajka, a Balmazújváros, a Gyirmót, a Kozármisleny és valószínűleg a Cegléd és a Szigetszentmiklós szintén NB II-esnek vallhatják magukat, így már csak egyetlen hely kiadó: Szeged vagy Kisvárda?! Köszönhetően a klub vezetésének, a remélhetőleg nagyszámú szurkolósereg ezúttal is ingyen tekintheti meg a mérkőzést - ahogyan Gálhidi mester nyilatkozta a fanatikus szurkolótáborról: ők a csapat 12. embere! Az ultrák speciálisan készülnek a létfontosságú osztályozóra, hisz a meccsre hívó üzenet egyértelmű: "Bennmaradás vagy halál!". Ideje volna nagyon komolyan venni őket...

Vitos György