Kardos Péter: Az erkölcsi győzelem nem számít a tabellán

A Szedeák elnöke azt mondja: klubjuknak mindig is az anyagi stabilitás volt a legfontosabb, hazárdírozást nem hajlandóak vállalni. Ugyanakkor – véli – vezetőedzőt talán hamarabb kellett volna váltani. A SZEGEDma.hu szezonértékelő interjút kért Kardos Pétertől.

- A szezon előtt kitűzött cél, a rájátszásba jutás nem sikerült, a csapat a 10. helyen végzett. Ezek után hogyan értékeli a Szedeák 2012-13-as idényét?

- Amikor tavaly az edzőváltás mellett döntöttünk, az volt a célunk, hogy az érkező tréner új színt, új hangokat vigyen a mindennapi munkába. Nem titok, jó néhány edzővel tárgyaltunk, de különböző okok miatt egyikükkel sem született megállapodás. Volt olyan szakember, aki úgy vélte, távozik a csapatától, aztán mégis maradt, volt, akit a nyugati országrészből a földrajzi távolság tartott vissza, és nem titok, olyan is volt, aki a mi költségvetésünkkel mérve magasnak számító fizetési ajánlatot szerénynek tartotta. Ezek után került a képbe

Molnár József,

aki a tárgyalások során meggyőzött bennünket az elhivatottságáról, és a szakmai elképzelései is beleillettek a képbe. A mai napig azt gondolom, hogy Molnár József remek szakember, és ismeri a kosárlabda minden csínját-bínját, nincs viszont még birtokában annak az edzői rutinnak, amely a mi csapatunkhoz elengedhetetlen lett volna.

- Például a légiósok kiválasztásában?

A vezetés maximálisan az új edzőre bízta a keret kialakítását, mind a magyar mag, mind a légiósok tekintetében. Ennek megfelelően elfogadtuk Molnár József döntését, és jóváhagytuk az általa kiválasztott játékosok Szegedre hozatalát. Így került a csapathoz

Kevin Sims

és

Troy Brewer,

akikről sajnos alig két hét után kiderült, hogy nem fogják megváltani a világot, Brewert a ZTE is kipróbálta, de ők is gyorsan elköszöntek tőle. Sims ügye rejtély, a statisztikái, a felvételek és a róla kapott személyes információk alapján joggal remélhettük, hogy komoly értéke lesz a csapatnak. Valamiért mintha nem érezte volna jól magát, csendes volt, szavát sem lehetett hallani, nem tudott beilleszkedni a csapatba.

- A két hátvéd posztra tehát új játékosokat kellett keresni…

Viszont ekkor már szeptember végét írtuk, és az elvesztegetett hetek miatt időzavarba kerültünk. Ekkor jött

John Gilchrist

, aki egészen kivételes képességű kosaras, de a két éve szerzett sérülése nem múlt el nyomtalanul, ráadásul rögtön az első mérkőzésen, a Debrecen ellen újabb bokasérülést szenvedett. Sajnos innentől képtelen volt az elvárt szinten teljesíteni, de én azt gondolom, hogy egész másképpen alakult volna a szezonunk az ő sérülése nélkül. A másik kiválasztott pedig az az

Anthony Gurley

lett, akiről Molnár József Új-Zélandról ugyan rendkívül pozitív visszajelzéseket kapott, de az európai tapasztalat hiánya gyorsan kiütközött nála, ráadásul kiderült, hogy a védekezési alapelvek és azok végrehajtása finoman szólva sem tartozik az erősségei közé. Volt olyan mérkőzés, így elsőre a januári, jászberényi találkozó ugrik be, amelyen konkrétan nem lehetett a pályán tartani, olyan elképesztő hibákat követett el védekezésben.

- Ekkor már túl voltunk az edzőváltáson. Időben történt a csere?

- Utólag könnyen okos az ember, talán hamarabb kellett volna lépni, esetleg már a súlyos körmendi fiaskó után. A döntést persze nehéz szívvel hoztuk meg, de a nyíregyházi vereséget követően úgy éreztük, nincs mire várni, fel kell rázni a társaságot, és kibillenteni abból az apátiából, amit a sorozatos vereségek okoztak. A Szombathely legyőzése igazolta, hogy valóban tenni kellett valamit, és a

Bonifert Domonkos, Simándi Árpád

edzőpáros a későbbiek során is nagyszerű munkát végzett. Ne feledjük, menet közben újabb amerikai játékos,

Anthony Jones

csatlakozott a kerethez, ma már tudjuk, a szlovák bajnokság pont- és gólpasszkirályaként előzetesen tőle is többet vártunk, mint amit végül le tudott tenni az asztalra, de ár-érték arányban vele elégedettek lehetünk.

- A januári fellángolás, a Kaposvár, a ZTE és a Sopron magabiztos legyőzése visszaadta az esélyt a rájátszásra. Végül miért nem sikerült a legjobb nyolc közé jutás?

- A sorsunkat a Körmend elleni hazai vereség pecsételte meg. Azon a mérkőzésen sajnos csapatként nem működtünk úgy, ahogyan az előtte megnyert három bajnokin, és nem volt olyan játékosunk, aki a nehéz helyzetekben átlendítette volna a társaságot a holtpontokon. Emellé kaptunk egy meglehetősen furcsa felfogású, helyenként egyoldalú játékvezetést, amit a mi csapatunk még nem bír el, és hiába érkeztek újfent a szakmai berkekből az együtt érző és egyetértő hívások, sajnos az erkölcsi győzelmet a táblázat soha nem tartalmazza. Arra a meccsre aztán ráment a Pécs elleni hazai fellépés is, és azzal tulajdonképpen eldőlt, hogy nem lesz esélyünk a playoffra.

- A középszakaszt Anthony Gurley-t leszámítva a teljes kerettel vívta meg a csapat. Ez tudatos koncepció volt?

- Nézze, mi igyekeztünk az elsőtől az utolsó pillanatig a lehető legkomolyabban venni a szezont. Ehhez hozzátartozik, hogy a mi klubunk számára mindig is az anyagi stabilitás volt a legfontosabb, hazárdírozást eddig sem vállaltunk, és nem is vállalunk a pünkösdi királyság reményében. Halkan jegyzem meg, jót tenne a magyar kosárlabdának, ráadásul reálisabb erőviszonyokat teremtene, ha mindenki hasonlóképpen gondolkozna, és ugyanilyen felelősséggel viszonyulna a gazdálkodáshoz. Anthony Gurley is velünk maradt volna, amennyiben nem szegi meg a szerződését, erről azonban többet nem szeretnék mondani. Úgy gondolom, minden klubnak kötelessége lenne azzal is megtisztelni a magyar bajnokságot, hogy a legutolsó mérkőzésig teljes erőbedobással készül és harcol a győzelmekért. Nekünk ez ebben az idényben a 10. helyre volt elegendő. Az összképet tekintve ez természetesen csalódás, de az elmúlt három évben mégis a legjobb helyezésünk, és kis szerencsével még ennél is jobb lehetett volna.

- Lehet-e már konkrétumokat tudni a következő szezonnal kapcsolatban?

- Természetesen minden fronton zajlanak a tárgyalások, de érdemi információkról egyelőre korai lenne beszámolni. Mielőtt azonban előre tekintenénk, szeretnénk megköszönni a

Gellért család

egész éves támogatását. Az a háttér, amit a Naturtex Kft., valamint Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Szegedi Tudományegyetem ebben az évben is nyújtott, elengedhetetlen volt a nyugodt munkához, és reményeim szerint az idei tapasztalatokat felhasználva egy év múlva még előrébb léphetünk.