Nyilas István: "Nem mondom, hogy abbahagyom..." + VIDEÓ

A szegedi kosárlabda-barátoknak aligha kell bemutatni Nyilas Istvánt, népszerű nevén "Nyíl"-nak is emlegetett kosarast, aki hosszú időn át a Szedeák meghatározó embere, sőt, edzője is volt, jelenleg pedig Hódmezővásárhelyen vezet le.

Saját számításai szerint - a korosztályos mérkőzéseket is beleszámítva - több mint 350 meccsen lépet pályára a Szedeákban a jelenleg 37 esztendős szegedi kosaras, aki a kosárlabdával a tarjáni 4. számú Általános Iskolában ismerkedett meg, és

Szél Ágnes

kezei alatt kezdett el sportolni. Mint a VTV Szeged Aréna című műsorában elmondta, első osztálytól kezdve atletizált is, majd volt egy válogató, amit Szél Ágnes tartott, aki többedmagával gyakorlatilag a tornasorból választotta ki a népszerű Nyílt. "Ahhoz képest, hogy viszonylag magasnak számítok a kosárlabdában, azt mondják, egész jól vezetem a labdát - ezt tőle tanultam meg" - idézte fel a 13-as mezben ismertté vált játékos. Első klubja a Szeged SC volt, itt hozta össze a sors a Szedeák két alapítójával,

Bonifert Domonkossal

és

Molnár Csabával

. A Szedeák jelenlegi mesterével kapcsolatban elmondta, nagyon régóta ismeri Bonifert Domonkost, akit nagyon magával ragadó embernek tart, Molnár Csaba pedig az első olyan edzője, akivel sikert ért el, az 1994-es Országos Ifjúsági Kupa döntőjében, ahol második lett alakulatával. "Az eddigi életem felét ebben az egyesületben éltem le. 1992-ben alakultunk, s mind a nagy sikereket, s mind a nagy kudarcokat átéltem a csapattal az első NB II-es meccstől kezdve, végig az NB I/B-s és NB I/A-s mérkőzések során" - hangzott el a riportban Nyilas Istvántól, aki a Szedeáknál később edző és játékos-edző is volt, jelenleg pedig az U18-as egységet dirigálja.

1998-ban az A csoportos feljutás küszöbén toporgó Szedeák magasembere két évre Kaposvárra szerződött. "A fejlődésem miatt úgy gondoltam, talán jó lenne, ha ott folytathatnám egy megújuló csapatban. Végül két évet játszottam Kaposváron" - emlékezett vissza Nyilas. Amikor aztán 2000-ben lejárt szerződése, az A csoportos terveket szövögető Tisza-parti klub felvette vele a kapcsolatot, majd szerződtetése után főszerepet szánva csapatkapitánnyá is megválasztották. Némi téli, amerikai erősítést követően - ekkor érkezett

Ledon Green

- a feljutás a tavasz folyamán össze is jött. "Az utolsó előtti mérkőzésen már be tudtuk biztosítani a B csoportos győzelmünket Sopronban, majd egy ottani hipermarketben egyennapszemüveget vett magának mindenki. Aztán még volt egy utolsó hazai mérkőzésünk a Honvéd ellen, ami akkor kötelező győzelemnek számított, ezt sikerült is behúznunk. Jöhetett az ünneplés - van is fényképem róla, ahogy a régi sportcsarnok küzdőterén félmeztelenül táncolunk a napszemüvegben" - idézte fel a feledhetetlen emléket Nyilas István. Kiemelte, az akkori körmendi alakulaton kívül egyedül a szegedi csapat mondhatta el, hogy a légiósokon kívül minden tagja helyi nevelésű játékos. "Szinte ismertük egymás gondolatát is, szerintem ezért voltunk sikeresek az első évben. Talán egy picit félvállról is vettek minket az elején, de nagyon tudtunk egymásért küzdeni" - hangsúlyozta a Szedeák oszlopos tagja. Ekkor műtötték térdét először, emiatt 3 hónapot ki is kellett hagyjon akkor, s ez épp a sportcsarnok felújításával egybeeső időszak is volt a csapat életében, amely így a piarista gimnázium tornacsarnokában játszotta hazai meccseit - az alapszakasz második felében. Az elsőben ugyanis minden mérkőzésen idegenben lépett pályára a Szedeák, s mindannyiszor vereséget is szenvedett. Nem úgy aztán tavasszal a piaristában. "Ott léptem először pályára. Nagyon jó volt ott játszani, mert pici, katlanszerű csarnok, ahol nagyon sokan szurkoltak nekünk, s el is kezdtek jönni a győzelmek" - emlékezett vissza a magasbedobó. Két év után aztán véget ért az élvonalbeli történet, bár a csapat hajszállal maradt le mindkét szezonjában a rájátszásról, anyagi gondok miatt a felnőttcsapat 2003 nyarán megszűnt, Nyilas útja pedig Székesfehérvárra vezetett. "Meglepődtem, hogy ilyen neves klubtól kerestek meg, nagyon megtisztelő volt egy ilyen full profi egyesületnél. A játék azonban nem ment annyira, mint szerettem volna - ennek az is lehetett az oka, hogy egy olyan csapatból érkeztem, ahol alapembernek számítottam, egy olyanba, ahol jóval kevesebb lehetőség jutott. A meccseken nem jött ki a lépés" - közölte Nyilas, aki miután 2004 nyarán lejárt szerződése, a B csoportos Hódmezővásárhelyhez igazolt

Drahos Gábor

invitálására, s a kék-sárgákkal fel is jutottak az élvonalba.

2007-ben aztán ismét feléledt a szegedi kosárlabda, miután sikerrel nyerték meg az NB II-t, s elindultak az NB I/B-ben. Mint a kosaras elmondta, meglepetésként érte, hogy régi barátja,

Méhes Gábor

- a Magyar Televízió, majd a Sport Televízió népszerű kommentátora - megkereste, vállalja el a csapat edzői posztját. "Négy térdműtét után úgy gondolta, talán jót tenne egy kis pihenő, s egy új szellemi kihívás. Belevágtam" - mesélte az interjúban. Edzőként kezdte, de hamarjában már játékos-edzői minőségben vezette a csapatot, ám a második idény elején felállt a kispadról, befejezve a játékot. Nem szakadt ám el hosszú időre a szeretett klubtól: a 2009-2010-es szezonban visszatért, s Bonyhádon már a feljutásért küzdő klub színeiben ismét a pályán találjuk. "Megvan még a háló a bonyhádi sportcsarnokból, amit

követően levágtam, és a nyakamba akasztottam. Óriási élmény volt, ugyanolyan szerves része voltam a csapatnak, mint amikor először kerültünk fel, csak épp évekkel később" - árulta el Nyilas. Így 2010 őszétől ismét az élvonalbeli Szedeák csékája, s több fényes hazai sikerre vezethette társait - ha rájátszásba nem is. 2011 nyarán pedig jött az újabb válaszút: Nyíl gyermekorvosként dolgozó felesége kapott egy ausztriai álláslehetőséget, s minden el is volt már intézve, ám az utolsó pillanatban mégsem jött össze a költözés. "Amikor a Szedeáknál kiosztották az edzői feladatokat, annak tudatában nem akartam elvállalni, hogy augusztus elején elkezdjem a munkát a fiúkkal, majd szeptember végén távozzak. Ugyanez igaz a játékra is. Így aztán jött a pihenés. Ám év közben ismét felkérést kaptam, sok sérülés sújtotta a csapatot. Természetesen lehetett számítani rám, a nevelőegyesület hívó szavára nem lehet nemet mondani" - nyilatkozta utolsó visszatéréséről. Ám 2012 nyarán eljött a végső búcsú. "Sokszor abbahagytam, sokszor újrakezdtem. Lekopogom, jó pár éve elkerülnek a komolyabb műtétek, ezt szeretném is megtartani. Ha még egyszer műteni kell a térdemet, az lesz az utolsó. Ezt a szezont még végigjátszom, de nem mondom, hogy abbahagyom..." - fejtette ki a jelenleg ismét Hódmezővásárhelyen pattogtató Nyilas, aki a B csoportos klubnál húzóembernek számít. S hogy miről beszélt még az edzői diplomát szerzett és jelenleg játékvezetői tanfolyamra járó Nyíl a VTV hétfői Arénájában? Az alábbi videóból kiderül! http://www.youtube.com/watch?v=kOHQ4y18aGw