Sport

Labdarúgás: az akadémiákon túl is van élet… - nyílt levél Vásárhelyről

Labdarúgás: az akadémiákon túl is van élet… - nyílt levél Vásárhelyről

2013. január 10., csütörtök
Labdarúgás: az akadémiákon túl is van élet… - nyílt levél Vásárhelyről

Az akadémiai edzők nyílt levélben fogalmazták meg, mennyire és miből van elegük a munkájukról kialakult közvélemény tekintetében. Egy helyen visszafelé mutogatnak a „periférián pallérozó” és képzés nélkül kallódó tehetségekre - a Hódmezővásárhelyi FC elnökének meg ebből lett elege.

Az országban működő akadémiák összefogtak, és közösen fogalmaztak meg egy nyílt levelet a

Nemzeti Sportban

, ahol kifejezik nemtetszésüket a róluk megjelent és kialakult igaztalan vádak miatt, és elemzik az írásban az elmúlt évek hibáit, illetve a megoldás lehetőségeit: miként lehet népszerűbb és jobb a honi futball. Egy helyütt ez áll kilenc akadémia szakmai vezetője által szignózott levélben: „Általában az U16 és U19 közötti, úgynevezett akadémiai korosztályok eredményeit vizsgálja mindenki, miközben az alatta és felette történő minőségi munkát a felületes analizátor nem kéri számon. Ennek mélyebb szakmai elemzése is feladat lenne. A képzés nem itt (U16) kezdődik és nem itt (U19) fejeződik be! A perifériákon pallérozódó tehetséges kisgyermekeknél érzékelhetően nem folyik megfelelő minőségű szakmai felkészítés. Komoly képzési hiányosságokkal kerülnek évről évre U15-től a gyerekek az akadémiákra.” Főként a „periférián” tevékenykedő utánpótlást nevelő klubokat ért kritika miatt ragadott tollat a Hódmezővásárhelyi FC elnöke,

Horváth Zoltán.

Nyílt válaszlevelét alább változtatás nélkül közzétesszük.

Az akadémiákon túl is van élet az utánpótlás-nevelésben!

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy kiemelt akadémiákra szükség van a magyar utánpótlás-nevelésben. Az úgynevezett nagy akadémiák a megítélésem szerint is sokkal professzionálisabb munkát végeznek, mint a „végeken” tevékenykedő utánpótlás-egyesületek. Ennek az írásnak tehát nem célja az akadémiák bírálása, pusztán az utánpótlás-nevelésben érintett további egyesületek nehéz helyzetének bemutatása, a jobbító szándék az, ami motivált. A labdarúgásunkban elindult pozitív irányú fejlődést mi is tapasztaljuk, természetesen üdvözöljük azt. Az új sportfinanszírozási rendszernek köszönhetően a kormány végre tiszta viszonyokat és viszonylagos anyagi biztonságot teremtett a látvány-csapatsportágak utánpótlásában. Ez a mentőöv az utolsó utáni pillanatban jött. Látni kell, hogy TAO nélkül a jövőben ezek az egyesületek, döntő többségük legalább is, nem tudna tovább működni.

Ennek több magyarázata is van: Talán a legegyszerűbb, hogy az önkormányzatok anyagi helyzete nem teszi lehetővé a sportegyesületek megfelelő mértékben történő támogatását. A TAO-nak köszönhetően az edzők immár nem "feketén" kell, hogy dolgozzanak, az egyesületek tudnak felszerelést, eszközöket vásárolni, nyugodtan benevezhetik a csapataikat a bajnokságokba, mert tudják, hogy lesz miből kifizetni az utazásokat. És még hosszasan sorolhatnám a TAO előnyeit, ami esetleges megszüntetése után a labdarúgás és a többi érintett sportág utánpótlásának halálát is jelentené. A Bozsik-program nagyszerű lehetőség azoknak, akik szeretnének foglalkozni a labdarúgással, nem pedig az azért járó javadalmazás lebeg a szemük előtt. Sajnos nagyon sok példát tudnék említeni. A statisztikák szépek, de mögé kellene nézni a dolgoknak. A mai magyar labdarúgás legnagyobb problémája a sportág társadalmi megítélése. Ez természetesen nem az akadémiák és nem az utánpótlás nevelő egyesületek hibája. Sokkal inkább az úgynevezett „profi” futballnak kellene magába néznie. Az emberek vajon kik miatt veszítették el a hitüket a labdarúgásban? Természetesen komoly gondot jelent a megfelelő infrastruktúra hiánya, az edzők, vezetők motiváltsága, felkészültsége, a csökkenő gyereklétszám, a versenyeztetési rendszer stb. is. De nem ezek jelentik a legnagyobb gondot. Egy akadémián egy sportoló nevelése sokba kerül. Egy jól működő utánpótlást nevelő egyesületben a sportoló képzése szintén sokba kerül, ha nem is annyira. Ezt jó lenne, ha mindenki tudatosítaná magában. Nem csak a kiemelt akadémiákon folyik jó munka. A végeken dolgozó egyesületek hajlamosak úgy érezni, hogy az ő munkájuk nincs megbecsülve, sőt lenézik őket, mondván nálatok úgysem lehet válogatott játékost kinevelni. Azonban egy

Dzsudzsák, Gera

stb. is kezdte valahol. A kis műhelyek nélkül a nagy akadémiák sem lennének sehol. Sajnos a törvényi szabályozás sem tesz jót ennek a helyzetnek, sőt! Kimondani is hihetetlen, de valamilyen lobbinak köszönhetően csak egy évre lehet utánpótlás korú sportolóval amatőr sportolói szerződést kötni. Ez kinek az érdekeit szolgálja? Hogy nem a nevelőegyesületekét, az biztos. Tapasztalatból tudjuk, hogy ezen szabályozás bevezetése óta, nem telik úgy el hét, hogy ne keressék meg valamelyik utánpótlás korú labdarúgónkat, szüleiket nagy egyesületek azzal, hogy most kellesz nekünk (mert lejár a szerződésed), gyere hozzánk, nálunk minden szép és jó, talán még a kerítés is kolbászból van, hamarosan válogatott játékos leszel. Maguknak kedves szülők pedig ezentúl egy fillérbe sem fog kerülni a gyerek. Ha kellene fizetni a játékos nevelőegyesületének, persze már más lenne a helyzet. Több szempontból is: Nem kellene mindenki az akadémiáknak, aki az átlagnál egyenesebbet tud belerúgni a labdába, nem lenne minden szülő tökéletesen meghülyítve a lehetőségekkel és végül, de nem utolsósorban a nevelőegyesületek is motiválva lennének valamelyest. Persze az lehetséges, hogy ez nem a nagy egyesületek (szándékosan nem akadémiát írok) lobbierejének köszönhető, hanem az MLSZ, rajta keresztül pedig a jogalkotók fejéből kipattanó ötlet volt. Bár ebben a kérdéskörben, mi kissé szkeptikusak vagyunk. A magam részéről úgy vélem, hogy az utánpótlás nevelő egyesületek amatőr sportolói szerződéstől függetlenül jogosultak lennének nevelési költségtérítésre (vagy nevezzük bárminek), amennyiben tőlük magasabb szintre igazol egy játékos. Nem hiszem, hogy a több százmillió forintos költségvetéssel rendelkező akadémiák ezt nem tudnák kifizetni. Mi motiválja így a kis egyesületeket? Miért neveljenek? Miért növeljék a gyereklétszámot? A végeredmény az lesz, hogy mindenki csak a szükséges számú utánpótlás csapatot fogja elindítani a bajnokságokban, nem fog azzal törődni, hogy minél több gyerek futballozzon. A Bozsik Program innentől kezdve még rosszabbul fog működni, még kevesebb lesz a futballozó gyerek. A labdarúgásban ezt hívják öngólnak. Ezen érdemes elmorfondírozni. Az akadémiák szerint a perifériákon pallérozódó kisgyermekeknél nem folyik megfelelő minőségű képzés, mely egész 14 éves korig tapasztalható. Itt azonban jön a nagy lehetőség, megnyílnak az akadémiák kapui. Kérdésem: Mit tesznek az akadémiák, hogy az általuk perifériáknak nevezett helyeken jobb legyen a minőségi munka, magasabb legyen az edzők motivációs szintje? Ingyen elszívják a legtehetségesebb gyerekeket, miközben ledegradálják az ott folyó munkát… Más segítségnek jobban örülnénk. Nem értek egyet azzal a felvetéssel miszerint például az osztrák gyerekanyag össze sem hasonlítható a magyarral. Nem gondolom, hogy

Puskás, Törőcsik, Nyilasi

hazájában a gyerekanyaggal gond lenne. A futballozó gyerekek számával van a baj! Ezen kell javítani. Nem a nevelőegyesületek motivációjának csökkentésével, lenullázásával, hanem hathatós támogatásukkal. Ebben az MLSZ-en kívül az akadémiáknak is szerepet kell vállalniuk.

Ahogy az akadémiák munkáját sem, úgy a többi utánpótlás nevelő klub munkáját sem az eredmények alapján kell megítélni. Sokkal fontosabb, hogy az utánpótlásból érkező tehetségeket miképpen tudják beintegrálni a felnőtt csapatokba, legyen az akár első-, másod-, vagy harmadosztály, esetleg megyei bajnokság. Nem csak profi labdarúgó nevelése a cél, a futballnak szüksége van amatőrökre, elhivatott anyukákra, apukákra, támogatókra, szponzorokra. Ezt sokkal könnyebb úgy elérni, ha az anyuka, apuka, cégvezető valamikor futballozott, vagy éppen még a mai napig játszik a kispályás városi bajnokságban. Az akadémiákhoz hasonlóan nekünk is van elképzelésünk a hazai labdarúgás rendszerének jobbítására, de eleddig minket sem keresett meg senki. Pedig lehet, hogy nem lenne minden dőreség, amit mondunk, hiszen mi is benne élünk és nem csak az íróasztal mögött… Remélem, írásom senkit nem sért, mert nem az volt a célja. Figyelemfelhívó szándékkal készült szeretett sportágunk érdekében. Bízom benne, hogy talán el tud indulni ennek köszönhetően egy kommunikációs folyamat. A magam és a Hódmezővásárhelyi Futball Club nevében kijelenthetem, mi nyitottak vagyunk bármilyen jobbító szándékú kezdeményezésre, sőt várjuk is azokat

- zárja sorait Horváth Zoltán, a Hódmezővásárhelyi Futball Club elnöke.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.