Paralimpia: minden idők negyedik legsikeresebb magyar szereplése

A negyedik legsikeresebb szereplést tudhatják maguk mögött a magyar sportolók a londoni paralimpián. Az utolsó napon 12. helyen zárta a maratonfutást Orbán Csaba, aki a magyar küldöttség utolsó résztvevője volt a londoni paralimpián.

A 41 éves, látássérült hosszútávfutó - aki kísérőjének sérülése miatt új partnerrel készült az elmúlt hetekben - 3:01:02 órás idővel ért célba a 18 fős mezőnyben, az útvonal az olimpiához hasonlóan érintette a brit főváros főbb nevezetességeit. A 33 tagú magyar delegáció 14 éremmel (2 arany, 6 ezüst, 6 bronz) zárta szereplését Londonban, jelentősen javítva eredményén a 2008-as pekingi terméshez képest, amely egy aranyból és öt bronzból állt. A paralimpia záróünnepsége közép-európai idő szerint 21:30 órakor kezdődik.

A kapitány elégedett az úszókkal

Sós Csaba

, a magyar úszóválogatott szakvezetője elégedetten értékelte a csapat szereplését a londoni paralimpián. "Négy évvel ezelőtt Pekingben öt érmet szereztek úszóink, most hatot, ráadásul az idei érmek fényesebbek, hiszen egy arannyal, három ezüsttel és két bronzzal zártunk, az előző paralimpián egy aranyunk és négy bronzunk volt" - jelentette ki a Magyar Paralimpiai Bizottság tájékoztatása szerint a kapitány. "Több mint húsz számban voltunk döntősök, ami óriási szó, nemcsak a dobogósok tettek ki magukért, rengeteg kiváló eredménynek, egyéni csúcsnak örülhettünk." A csapat legeredményesebb versenyzői, a három érmet szerzett Sors Tamás (egy-egy arany, ezüst és bronz), illetve Tóth Tamás (két ezüst) voltak. Sós Csaba elmondta, esetükben nem tart attól, hogy "elszállnak" a sikertől. "Két világklasszisról, profi felfogású sportolóról van szó - szögezte le a szakember. - Mindketten felsőoktatási intézményben tanulnak, helyén tudják kezelni az elért eredményeiket. Mivel nagyon fiatal emberekről van szó, az is normális, hogy az elmúlt hónapok kemény felkészülése után most elengedik magukat egy kicsit. Én is azt mondom, hogy élvezzék ki a sikerek minden pillanatát, megdolgoztak ezért, most egy ideig nem kell, hogy a gondolataik csak az úszás körül forogjanak. Viszont abban is biztos vagyok, hogy amikor elkezdődik a felkészülés a következő feladatra, akkor Tamásék ugyanolyan profin és alázatosan fognak dolgozni, ahogy eddig is tették." A magyar úszócsapat legcsalódottabb tagja Illés Fanni volt, aki húszévesen azt sem tartja kizártnak, hogy abbahagyja az úszást, legalábbis erről beszélt utolsó londoni száma, a 100 m gyors után. "Nem beszéltünk még egymással a folytatásról, de mindenképpen azt javaslom majd Fanninak, hogy ne kapkodjon el semmit" - mondta Sós Csaba. "Nem Londonban és nem most azonnal kell döntenie a folytatásról, hanem otthon, amikor mindent nyugodtan átgondolt. Úgy érzem, talán túl nagy terhet rakott a saját vállára azzal, hogy az éremszerzést tűzte ki maga elé célul. Megértem az elkeseredettségét, de ősszel Budapesten tanul tovább, rengeteg új impulzus éri. Elképzelhetőnek tartom, hogy tart egy kis szünetet, de bízom benne, hogy nem vonul végleg vissza. Fanni komoly értéke a sportágnak."

Szekeres Pál visszavonul

Saját elmondása szerint utolsó paralimpiáján vett részt Londonban a kerekes székes vívó Szekeres Pál, aki a tőrözőknél egyéniben a negyeddöntőig jutott, csapatban pedig a hetedik helyen végzett. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának helyettes államtitkára - aki hat paralimpián három aranyat és három bronzot nyert - az MTI érdeklődésére először a szombati csapatverseny történéseit elevenítette fel: "A 45-29-re elvesztett negyeddöntőben harcoltunk végig a kínaiakkal, akik nem szoktak ennyi tust kapni. Sajnos ők jutottak nekünk a sorsolásnál, mivel nem első számú kiemeltek voltak, mert abban az esetben a britekkel kezdtek volna, akkor pedig talán odaérünk a bronzéremre. Ami az egyénit illeti, a francia sráccal az utóbbi években mindig szoros meccseket vívtunk, most jobb volt nálam. Az a helyzet, hogy megöregedtem kicsit. Most a londoni játékok előtt még a nyaralás alatt is erősítettem és úsztam, hogy jó kondiban legyek, de egyszerűen nehezebben regenerálódik már a szervezetem." A brit szervezőkre kitérve a 48 éves sportember elmondta, hogy parádés volt a lebonyolítás, a helybéliek kedvesek, a szállás kiváló, és az étkeztetés pedig a legjobb, amit eddig tapasztalt. Hozzátette: a maga részéről ötöst adna a rendezőknek. Közelebbi és távolabbi terveiről szólva Szekeres Pál kifejtette: "Ez a paralimpiám volt az utolsó. Természetesen nehéz elszakadni a sportágamtól, le fogok járni vívogatni, hazai versenyeken elindulok, beszállok a csapatversenyekbe, ezzel együtt azt mondom: jöjjenek a fiatalok. Az én olimpiai történetem 1984-ben, a budapesti 'antiolimpiával' kezdődött, ez így számítva nyolc játékokat és 28 évet jelent a páston, összességében pedig már 36 éve vívok. Vannak sportdiplomáciai terveim is, jövőre lesz a Nemzetközi Kerekesszékes Vívó Szövetség tisztújító közgyűlése, sokan megkerestek a meghatározó vívónemzetekből, hogy kandidálok-e az elnöki tisztségre. Természetesen mielőtt meghoznék egy ilyen döntést, otthon egyeztetnem kell a vívószövetséggel, az olimpiai és paralimpiai bizottsággal, valamint a minisztériummal is, ahol dolgozom. Ha megkapom a szükséges támogatást, megnézem, hogy milyen lobbierővel bírok, mindenesetre hadd legyek annyira szerénytelen, hogy kijelentsem: biztosan képes lennék jobban irányítani a szervezetet, mint a mostani spanyol elnök."

Minden idők negyedik legsikeresebb magyar szereplése

A londoni 2 arannyal, 6 ezüsttel és 6 bronzzal együtt a magyar sportolók 31 arany-, 40 ezüst- és 56 bronzérmet gyűjtöttek az eddigi 14 paralimpián. A 33 tagú magyar küldöttség - az érmek számát tekintve - minden idők negyedik legsikeresebb szereplésén van túl, a londoninál ugyanis csak 1984-ben New Yorkban (29), 2000-ben Sydneyben (23) és 2004-ben Athénban (19) lett nagyobb a termés. Az első magyar paralimpiai medált, egy bronzot 1972-ben Fejes András szerezte kerekesszékes hajtásban Heidelbergben. A legsikeresebb szereplés New Yorkban volt, amikor a küldöttség 29 éremmel tért haza (13/11/5). A testi fogyatékosok seregszemléjét 1988 előtt "Fáklyás Játékoknak" hívták, és nem volt kötelező az olimpia helyszínén megrendezni. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) megállapodása után 1988-tól hívják az eseményt paralimpiának, és azóta mindig az olimpia helyszínén bonyolítják le.

A londoni magyar érmesek:

arany:

Sors Tamás - 100 m pillangó, Pálos Péter - asztalitenisz ezüst: Sors Tamás - 400 m gyors, Dani Gyöngyi - tőr, Tóth Tamás - 50 m gyors és 100 m gyors, Krajnyák Zsuzsa - párbajtőr, Dani Gyöngyi, Juhász Veronika, Krajnyák Zsuzsa - párbajtőrcsapat bronz: Szabó Nikolett cselgáncs, Krajnyák Zsuzsa - tőr, Osváth Richárd - tőr, Biacsi Ilona - 1500 m síkfutás, Vereczkei Zsolt - 50 m hát, Sors Tamás - 100 m gyors

A paralimpiai éremtáblázat magyar szempontból (arany/ezüst/bronz):

Róma, 1960 -/-/- Tokió, 1964 -/-/- Tel Aviv, 1968 -/-/- Heidelberg, 1972 -/-/1 Toronto, 1976 1/-/1 Arnheim, 1980 -/-/- New York, 1984 13/11/5 Szöul, 1988 -/5/7 Barcelona, 1992 4/3/4 Atlanta, 1996 5/2/3 Sydney, 2000 4/5/14 Athén, 2004 1/8/10 Peking, 2008 1/-/5 London, 2012 2/6/6 összesen: 31/40/56