Atlétika: Miklós Judit nyomdokain jár Halasi Blanka + FOTÓK

Csütörtökön Tatán rendezik a Diákolimpia II. korcsoport hárompróba országos döntőjét, melyen Halasi Blanka, a szegedi Titán Triatlon Club ifjú tehetsége is komoly esélyekkel indul. Ennek kapcsán Menyhárt Zoltán atlétaedző idézett fel egy megható emberi történetet portálunknak a kilenc évvel ezelőtt tragikus balesetben elhunyt fiatal versenyzőjéről, Miklós Juditról, aki 2002-ben ért el fantasztikus eredményeket hárompróbában.

"Tíz évvel ezelőtt egyik legtehetségesebb atlétámmal, nevezetesen az 1991-es születésű

Miklós Judittal

- aki 1999-től került be a honi atlétikai élet vérkeringésébe - nagy erővel készültünk a Diákolimpia Többpróba bajnokság hárompróbájára" - kezdte a múltidézőt

Menyhárt Zoltán

. "Nem volt egyszerű feladat, mivel Szegeden is salakpálya van és tavasszal többször sírnak az égiek, mint bármikor máskor. Szerencsére tanítványom minden szavamat komolyan vette, és minden környezeti tényezőt legyőzve egyetlen egy edzést sem hagyott ki az áhított cél érdekében. A szlogenem már akkor is az volt: 'A győzelem egy életforma!' A városi és megyei verseny is terveink szerint sikerült, ami a dobogó felső fokával volt egyenértékű. Judit gyorsaságával és távolugrásával már az elején elhúzott a mezőnytől és szerencsére a kislabdát is 30 méternél messzebb tudta dobni. A városi versenyen 437 pontot, míg a megyein 443-at szerzett és bekerült a 2002-es fináléba. Az országos megmérettetést Győrben rendezték, ahol már akkor rekortán borítású atlétikai pálya volt. Baráti körömben volt egy ismerős, aki otthonos szállással ajándékozott meg bennünket és még a versenyre is kikísért, hogy megörökítse Juditka versenyét. Azt el kell mondanom, hogy a verseny előtti napon sétáltattam egy kört mezítláb Judittal és arra kértem, hogy mondja el a pálya szellemének, mit szeretne másnap elérni. A kicsi lány nyugodt volt és céltudatos mindkét nap, s ez meg is hozta az eredményét. Az első versenyszám a 60 m volt, ahol 8.96 másodpercet futott gépi méréssel és ez nagyon megnyugtatta. A kislabda hajításnál a megszokottat hozta 34,53 méterrel és itt már érezni lehetet, hogy nem lesz nagy gond, ha a távolugrásban is hozza, amit tud. Az első bemelegítő ugrása olyan jól sikerült, hogy a csoportjában lévő ellenfelek már akkor érezhették, nem lesz egyszerű legyőzni Juditot. Két biztonsági ugrás után jött a mindent eldöntő és elkápráztató 463 centiméteres harmadik ugrás. Ekkor még több csoportnak volt egy-egy próbája és csak reménykedhettünk a jó eredményben.

Már nem emlékszem pontosan miért, de egyszer csak összeomlott az elektronika és manuálisan kellett a szervezőknek kiszámolni, hogy ki végzett az első hat helyen. A hangosbemondó be is mondta, hogy mindenki menjen haza és várja az értesítést, illetve az érmeket helyezéséről. Egyszerűen nem tudtunk belenyugodni abba a tudatba, hogy majd postás hozza a lehetséges arany-, ezüst- vagy bronzérmet az első komoly bajnokságról. Visszamentünk a szállásunkra és kértük a szervezőket, hogy ha tudnak konkrét helyezéseket és esetleg felkerült Judit a dobogóra, akkor telefonáljanak és odamegyünk, hogy átvegyük az érmünket. A győri kolléga, Farkas Roland korombeli volt, s ő is átérezte kérésemet - nem is tétlenkedtek, amikor kialakult a végső sorrend. A telefonba csak annyit mondtak, hogy a megyei sporthivatalnál várnak bennünket. Siettünk, hogy ők is mihamarabb haza tudjanak menni pihenni a fárasztó nap után, ha már ennyit dolgoztak a diákok és eredmények érdekében. Megérkezésünk kitartást és komolyságot tanúsított a szervezők szemében, és örömmel adták át Juditkának az aranyérmet. 2002-ben ő volt a legjobb hazánkban hárompróbában! Zsivóczky Gyula bácsi mindig csiszolatlan gyémántként emlegette nekem Juditkát, amikor Budapesten készültünk valamelyik versenyre. Fantasztikus 2002-es évet zárt 11 évesen, majd megkezdte a felkészülést a következő évre, amely még mindig a gyermekkorcsoportban telt volna el, ha az égiek hagyták volna érvényesülni. 2003. április 18-án azonban egy súlyos baleset után távozott közülünk..." Az elmúlt években több fiatal tehetség is került a tréner tanítványai közé, akik korosztályaikban, s nem egyszer a nagyobbak között is sikert sikerre halmoznak országos és helyi versenyeken. Közülük Halasi Blanka Miklós Judit nyomdokain haladva készül megismételni a tragikus sorsú atléta sikereit hárompróbában. "Az elmúlt tíz évben egyszer sem sikerült olyan diákot erre a versenyre felkészíteni, aki nálam edz, de idén megtört a jég! Az SZTE Juhász Gyula Általános Iskola II. korcsoportos leánycsapatával már az előző tanévben is célba vettük az országos megmérettetést, de nem sikerült célunkat elérni. Idén az olimpia évében, sokkal komolyabban vettük a felkészülést erre a versenyre. Az iskola leánycsapata a mezei versenyt is megnyerte városi szinten, igaz ennek a sorozatnak nem volt több állomása. Itt már látszott, hogy a hárompróbában sem lesz nagy gond, ha a lányok ugyanolyan komolyan veszik, mint a mezei versenyt. A városi bajnokságon egyéni és csapatgyőzelem született az iskola diákjai részére. Egyéniben Halasi Blanka 445 ponttal nyert, ami két ponttal jobb, mint Juditka 10 évvel ezelőtti megyei eredménye. A lányokban nagyon egységes csapatot ismerhettünk meg, akik esélyt sem akartak adni a többieknek, a 4x100 méteres váltóban még a fiúknál is jobb eredményt értek el, amit a munkánk gyümölcsének érezhettünk. A megyei döntőn csak annyi változott, hogy Blanka kicsit merev futásának köszönhetően, egy ponttal alul maradt a városi második helyezett, ugyancsak szegedi diáklánytól. Az elmúlt 10 évben a pálya és a versenyek minősége semmit nem változott - ami nem túl szerencsés ebben sportágban -, de a csoport és az edző elhivatottsága sem e sportág felé!" - zárta gondolatait Menyhárt Zoltán.