Kiss Zsolt: Nagyon örülök, hogy jövőre is lesz A-csoportos csapata Szegednek!

Szerda este játszotta utolsó bajnokiját a Naturtex-SZTE-Szedeák kosárlabdacsapata. Mivel az már múlt héten eldőlt, hogy sikerül a szegedieknek elkerülniük az osztályozós helyezést, különösebb tétje nem volt az összecsapásnak, a győzelem azonban így sem maradt el.

A Zalaegerszeg elleni, 26. fordulóbeli bajnoki mérkőzés előtt már hetekkel eldőlt, hogy a Zalaegerszeg utolsó helyen végez az alapszakasz végén, múlt héten pedig a Kecskemét otthonában szenvedett vereséget a Jászberény. Ennek köszönhetően pedig a Szedeák már csak azzal a céllal lépett parkettre, hogy szépen búcsúzzon hazai pályán a közönségétől, valamint még az is motiváló tényező volt, hogy siker esetén a tavalyi produkció megismétlődése következhet be. A 11. helyezés kivívása a ZTE legyőzésével sikerült. A mérkőzés után a Szedeák csapatkapitányával,

Kiss Zsolttal

beszélgettünk, mi a véleménye az éppen akkor lezárult szezonról. A csapatkapitány idei teljesítményéről annyit talán érdemes tudni, hogy mindössze az Albacomp elleni idegenbeli fellépést kényszerült kihagyni, s összességében huszonöt bajnokin 151/84 pontot szerzett – legutóbb, a zalaiak ellen tizenkét pontját négy hárompontosból szerezte, s ezzel az idény egyik legjobb teljesítményét éppen ellenük nyújtotta.

- Mivel már a pécsi vendégszerepléskor – a vereség ellenére is - eldőlt, nem kényszerülnek osztályozóra a bennmaradás érdekében, hogyan tekintett, illetve tekintettek az idei utolsó mérkőzésükre?

- Örülök, hogy sikerült győzelemmel zárnunk az idényt, hiszen számunkra nagyon fontos volt, hogy méltóképpen búcsúzzunk a szezontól, valamint a szurkolóinktól! Úgy érzem, ennyivel tartoztunk a végig lelkes közönségünknek!

- Hogyan tekint vissza a bajnokságra? Mennyire sikerült kihozni ön szerint a csapatból a maximumot?

- Természetesen valamennyi hiányérzet maradt bennünk, hiszen voltak olyan meccseink, amelyek kevésbé sikerültek, ugyanakkor több felejthetetlen élménnyel is gazdagodtunk. Itt elsősorban a Körmend legyőzése, illetve az ellenük mutatott második félidei játékunkra gondolok, amikor ötpontos hátrányból előbb felálltunk, majd huszonhárom ponttal tudtunk nyerni. Említhetném még a Kecskemét elleni feltámadásunkat is, amikor szinte csak a leglelkesebb drukkereink hitték, hogy még nyerhetünk, de végül mégis sikerült megfordítanunk az eredményt. Összességében nagyon örülök, hogy sikerült biztosan elkerülnünk az osztályozót és jövőre is az A-csoportban szerepelhetünk!

- A szezonra visszapillantva: milyen célkitűzésekkel vágtak neki a felkészülésnek, s ezek hogyan változtak menet közben?

- A szezon legelején,

Jonathan Levy

megérkezése előtt tulajdonképpen még szóba sem került a felsőházba kerülés lehetősége. Ugyanakkor, amint Jono a csapatunkhoz csatlakozott, érződött, hogy sokat erősödtünk általa, s ekkor volt olyan időszak, amikor jó sorozatban voltunk, öt győzelemmel álltunk a 9. helyen, s ekkoriban már felsejlett a nyolc közé jutás gondolata. Nagyon-nagyon akartuk, hogy meglegyen a bravúr, sajnos azonban ekkor jött egy gödör, s főleg a Debrecen elleni hazai vereséget követően látszott, hogy csak hatalmas szerencsével jöhet össze a negyeddöntő. Amint eldőlt, hogy ez nem jöhet össze, minden idegszálunkkal arra koncentráltunk, hogy elkerüljük az utolsó két helyezést.

- Az elmondottak alapján kissé kétarcú együttes benyomását mutatta a Szedeák: a hullámhegyek és hullámvölgyek is jellemezték a gárdát, de vajon melyik produkció a reálisabb? Mi lehet az oka, hogy viszonylag nagy változások voltak a formájukat illetően?

- Nálunk jobb csapatok is kerültek hullámvölgybe, legfeljebb gyorsabban túl tudtak rajta esni, számunkra sajnos kicsit elhúzódott ez a szakasz. A realitás véleményem szerint valahol a kettő között van: amikor nagyon ment a szekér és jöttek a győzelmek, annál talán kissé lejjebb van a valódi tudásunk. Ugyanakkor annál pedig jóval többre vagyunk képesek, mint amit például a Debrecen ellen itthon mutattunk. Miután eldőlt, hogy nem jön össze a felsőház, jelentős különbségek nem mutatkoztak a 9-12. pozíciókat illetően. Nyilván jó lett volna, ha ki tudjuk vívni a 9. helyezést, de körülbelül reális, hogy végül 11.-ek lettünk. A lényeg azonban az számomra, hogy jövőre is az élvonalban szerepelhetünk!