Drahos Gábor: Most még a kosárlabda az első!

A Naturtex-SZTE-Szedeák népszerű kosárlabdázója tavaly nyáron hosszú kitérő, azon belül is két jászberényi szezon után igazolt újra a Tisza-parti együtteshez, így számára igazi presztízsmeccs következik pénteken.

A szegedi kosárlabdázás történetének egy fontos állomása volt a 2009/2010-es szezon, hiszen ekkor vívta ki ismét a Szedeák az élvonalban való szereplés jogát. A feljutás tényét követően a klubvezetőség számára fontos volt, hogy az első osztályban is megállja a helyét az együttes, ezért erősítések érkeztek a gárdához – többek között a szegedi kötődésű

Kiss Zsolt

és

Drahos Gábor

személyében. Ezúttal az utóbbi játékos véleményére voltunk kíváncsiak, hiszen sokak „Drahi”-ja két évet lehúzott a Szedeák következő ellenfele, a Jászberény játékosaként. Drahos Gáborral érintettük a közelebbi és a régebbi múltat, valamint a jelenen kívül egy lehetséges jövőkép felvázolására is vállalkozott a 15-ös mezszámú kosaras a pénteken 18 órakor az újszegedi sportcsarnokban sorra kerülő bajnoki találkozó felvezetéseként.

– A szezon - azt hiszem, vitán felül áll - nem kezdődött túl jól. Az eléggé nehéz sorsoláson kívül minek tulajdonítja, hogy az első négy fordulóban egyaránt vereséggel zárultak a Szedeák összecsapásai?

– Tudtuk jól, hogy a Paks, Albacomp, Szolnok elleni meccseken nem mi leszünk a favoritok, és ez sajnos be is igazolódott, bár nagy örömünkre azért sikerült megnehezítenünk a fentebb említett csapatok dolgát, s viszonylag szoros volt mindegyik összecsapás – tizenhárom pontosnál nagyobb verést a nevezett trió egyikétől sem kaptunk. Természetesen bízunk benne, hogy legközelebb még kiélezettebb találkozóra tudjuk kényszeríteni soros ellenfelünket! A fájó igazából a debreceni vereség volt.

– A rossz kezdés – s azon belül is a debreceni vereség volt a legfájóbb – után a Sopron elleni hazai találkozón végre megszakadt a negatív sorozat. Mit gondol, minek volt köszönhető ez a siker, s milyen tanulságokkal gazdagodtak, amelyek révén a korábbi hibákat vissza tudják szorítani?

– A Sopron ellen már megérkezett az amerikai játékosunk, Levy. Az ő játékhoz való hozzáállása ránk is nagyszerű hatással volt. Nagyon meggyőző játékot produkáltunk aznap, és nagy örömünkre szolgált, hogy sikerült megvalósítani a pályán, amit az edzésen megbeszéltünk, s ez győzelemhez vezethetett. Az első siker fontos, hogy minél hamarabb valósuljon meg, örülünk, hogy a Sopron ellen ez a lélektani gát is átszakadt!

– A közönségszórakoztató, látványos sikert a szombathelyi vereség követte. A Falco otthonában kétségtelenül kevés együttes lép parkettre esélyesként, mégis azok számára, akik csak a végeredményt ismerik (104-80), viszonylag sima hazai győzelemnek tűnhetett. Milyen mérkőzés volt ez a dunántúli vendégszereplés? Mennyire hozta azt, amire számítani lehetett, s mi kell ahhoz, hogy a későbbiek folyamán az ilyen meccsek szorosabbak lehessenek?

– Idegenben mindig nehéz nyerni, nagyon sok okból kifolyólag, s ez fokozottan igaz, ha egy olyan patinás és lelkes szurkolótáborral rendelkező együttes otthonában lép parkettre egy gárda, mint amilyen például a Szombathely. A Falco idén nagyon erősnek tűnik, így még kevesebb csapat fog onnan győztesként távozni. Nekünk továbbra is az ott megszerzett részsikereket kell hasznosítani a közvetlen riválisok ellen.

– A szombathelyi vereséget további két találkozó, a Kecskemét elleni hazai győzelem és a Körmend elleni idegenbeli vereség követte. Ezekről a derbikről mi a véleménye, másrészt mindezek tükrében a szezonkezdést milyennek értékeli? Az előzetes terveknek, célkitűzéseknek mennyiben sikerült megfelelni, s a folytatásban mi az, amiben esetleg további fejlődésre van szükség?

– A Kecskemét elleni meccset a sírból hoztuk vissza, ami nyilvánvalóan plusz érzelmi töltettel járt mindannyiunk számára. Az óriási bravúr során újra egymásra talált a csapat és a közönség. Igen jó érzés volt a pályán megélni azt a győzelmet. A Körmend elleni meccsre három meghatározó játékosunk (Levy, Tanács, Ivosev) nélkül utaztunk. Komplett csapattal sem lett volna sok esélyünk, így viszont játszottunk egy jót, és megnyertük az első negyedet. Ez is egy részsiker, amelyekre szükségünk van ahhoz, hogy fokról fokra építkezhessünk.

– A szegedi szurkolók közül is biztosan sokan tudják: külön pikantériát adhat a pénteken megrendezendő Szeged - Jászberény alsóházi rangadónak, hogy két évet is lehúzott a jelenlegi ellenfél gárda, a jászságiak színeiben. Milyen érzésekkel készül előző csapata ellen?

– A JKSE gárdája teljesen kicserélődött, így ilyen jellegű drukk különösebben nincs bennem. A vezetőkkel és ex-csapattársammal,

Wehner Zolival

való találkozást viszont most is várom.

- Hogyan jellemezné a Jászberényben eltöltött éveket, és hogyan került szóba tavaly nyáron, hogy visszatér a szegedi csapathoz? Milyen sikerek és élmények érték a Jászságban, s van-e esetleg valami, amit a pályafutása további éveire magával vitt a jászberényi két évet követően?

– Az NB I A csoportba újra felkerült szegedi csapat helyi kötődésű játékosokban gondolkozott, így kézenfekvő volt, hogy hazaigazolok. Két szép évet töltöttem Jászberényben, ahol nagyszerű sportvezetőkkel és remek játékosokkal ismerkedtem meg.

– Függetlenül a pénteki hazai meccstől, milyen elvárásokkal, reményekkel tekint, illetve tekintenek a bajnokság további részére? Milyen helyezéssel lenne, illetve lennének elégedettek a végelszámolásnál?

– Az eddigiekkel ellentétben lehetőleg kerüljék el a csapatot a sérülések, és mutassuk minden meccsen a „lelátóbarát” formánkat. Ez a kettő tényező elég kell, hogy legyen egy sikeres szezonhoz.

– Biztos, hogy a szegedi sportbarátok abban bíznak, hogy minél tovább szolgálja a város kosárlabdacsapatát, mégis kíváncsi lennék, készül-e már a sportpályafutása utáni életre (a hódmezővásárhelyi testnevelő tanári állás mellett természetesen)? Ha jól tudom, a Komlósi Oktatási Stúdió hallgatójaként már mint szakkommentátor is bemutatkozott az Albacomp - Körmend meccsen az egyik sportcsatornán. Milyen célokkal vágott neki ennek a kihívásnak, s mit szeretne még elérni a (sport)életben?

– A sportpályafutásom utáni életemre már nyolc éve készülök, hiszen az óta munka mellett kosarazok párhuzamosan. A sportriporter- és újságíróiskolának pedig, úgy érzem, hogy most jött el az ideje. Nagyon komoly képzést kapunk, aminek minden percét élvezem éppúgy, mint az Albacomp - Körmend mérkőzést. Látok ebben a műfajban perspektívát, de most még a kosárlabda az első.

Budai Levente