Egy győzelem hangjai: Kolozsvári János, Szokol Lajos

Lélektelen sétafikálást senkitől sem láthatott a közönség – emeli ki a Szeged 2011 vezetőedzője. A SZVSE elnöke szerint az NB II-es csapat végre hazaért.

Eksztázisban ünnepelték a szegedi futballbarátok szombaton a Szeged 2011 egygólos sikerét a Kazincbarcika ellen. Több mint kétezren látogattak ki a SZVSE-pályára, hogy tanúi legyenek a történelmi pillanatnak, ahogy az NB II-es labdarúgás hat év után visszatér a csongrádi megyeszékhelyre. Az ötödik fordulóban végre megszerezte első győzelmét a Szeged 2011,

Kolozsvári János

vezetőedző is megkönnyebbülten és felszabadultan értékelt a csörtét követően. „Azt mondtam a meccs előtt a srácoknak, eleget böjtöltünk már ahhoz, hogy végre nyerjünk is. Biztos voltam benne, hogy sok ziccert alakítunk majd ki, illetve hogy a vendégcsapat nem jobb nálunk, hiszen láttam őket játszani Szolnokon. Mindenféleképpen bíztam a sikerben, ám őszintén szólva nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. A lényeg azonban, hogy megszületett, s végre átszakadt a gát. A lehetőségeink eddig is megvoltak, most is, láthatta a közönség, több góllal diadalmaskodhattunk volna, de nehezen rakjuk föl az i-re a pontot, sok helyzetet puskázunk el. Reméljük, a későbbiekben többször leszünk eredményesek” – kezdte.

Mindenki csúszott-mászott a gyepen

A „Lima” becenévre hallgató tréner egészen különleges érzésekkel ült le a kispadra szombaton. „Negyven éve kerültem Szegedre, s akkor is ebben a stadionban kezdtem el edzeni. Egészen különleges élményt jelentett ez a Kazincbarcika elleni meccs is, egészen más a közeg egy ekkora városban, mint Makón. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sokan kijönnek. Azt már tudtam, hogy rendkívül lelkes ultráink vannak, hiszen az eddigi idegenbeli mérkőzéseinken is hangosabbak voltak, mint a hazaiak, ami rengeteget segít az együttesnek. A játékosok figyelmét fel is hívtam rá: ha másért nem, a közönségért muszáj az utolsó erőtartalékainkig küzdenünk a pályán. Ha látják, hogy mindenki csúszik-mászik, begörcsöl, s úgy kell lehúzni, akkor nem fogják őket bántani, bármi is történik, ebben biztos vagyok. Ennek maximálisan meg is feleltek: négyen-öten begörcsöltek a végére. Ez persze tagadhatatlan jele annak, hogy akadnak edzettségi, erőnléti gondjaink, ám ez valahol érthető, hiszen egyrészt kevesen vagyunk, rövid a padunk, másrészt többen munka mellett futballoznak, harmadrészt kicsit későn is kezdtük a felkészülést. Van még tehát hová fejlődnünk, de a legfontosabb, hogy végre van saját pályánk, öltözőnk, s megszületett az első győzelem is, ami komoly lökést adhat” – bizakodott. Nyilvánvaló, hogy a szombati siker sokat jelent a szegedi futballistáknak, ugyanakkor azt sem szabad figyelem kívül hagyni, hogy a jövő héten igen nehéz sorozat vár a (sok sebből vérző) csapatra. Kedden a magyar kupában az NB II-es Szolnoki MÁV FC otthonában kellene kivívni a továbbjutást, majd pénteken bajnoki mérkőzés következik a listavezető Békéscsaba pályáján. „Sajnos nincs túl sok variációs lehetőségem, hiszen a Kazincbarcika ellen is csak négyen ültek a padon. Nyilvánvaló, hogy ők kedden több lehetőséget kapnak majd, a fáradtabbak pedig kevesebbet. Bízom benne, hogy jövő héten két-három emberrel többen leszünk, bár még mindig van olyan futballistánk, akinek nincs meg az igazolása. Most egyelőre örülünk annak, hogy véget ért a négyhetes, kicsit igazságtalan böjti időszak, amitől sokkal jobb lett a közérzetünk. A srácok valóban csúsztak-másztak, kifutották magukat, mindenki megértette, hogy a lélektelen sétafikálás nem a futballpályára való”.

Hazaért a Szeged 2011

Nemcsak a Szeged 2011, a szegedi labdarúgás, de a Szegedi VSE életében is nagy nap volt ez a szombati. Néhány hét alatt rohammunkával hozták olyan állapotba a létesítményt, hogy az csütörtökön megkaphatta az NB II-es licencet.

Szokol Lajos

klubelnök büszkén fogadhatta a gratulációkat. „Amikor augusztus 22-én lejött az MLSZ illetékes szakembere, számos olyan problémát, feladatot tárt elénk, melyek megoldására pár hetünk maradt. Sokan működtek közre abban, hogy ez végül is sikerült. Remélem, nemcsak a technikai személyzet, hanem a játékosok megelégedésére is épült, szépült a pálya, illetve az egész stadion” – így a sportvezető. Hogy ez mennyire így van, azt mi sem mutatja jobban, minthogy a meccset követő vacsorán – melyen együtt vettek részt a Szeged 2011, a Kazincbarcika és az 1976/77-es SZEOL AK játékosai – szinte valamennyi szegedi futballista arról beszélt, mekkora előnyt jelentett számukra a hazai környezet. „Már a kezdet kezdetén úgy ültünk le a Szeged 2011 vezetőivel, hogy hosszú távon működünk együtt. Ez a pálya, ez a létesítmény alkalmas rá, hogy otthon érezzék magukat. Nem kell már stadionról stadionra vándorolniuk, hogy edzést tartsanak, hazai meccset rendezzenek, hazaértek ide! A kezdés pedig különösen gyönyörű ezzel a győzelemmel.” Tagadhatatlan! Erre a sikerre, erre a napra nagyon nagy szüksége volt a szegedi labdarúgásnak. Ez a szombat bebizonyította, hogy a minőségi futballra óriási az igény a városban. A Szeged 2011 előtt adott a feladat, hogy megfeleljen a kihívásnak.