Írjon nekünk!

Szeged

Vélemény

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Egyház

Sport

A Magyarország-Izland meccs margójára + VIDEÓ, FOTÓK

A Magyarország-Izland meccs margójára + VIDEÓ, FOTÓK

2011. augusztus 11., csütörtök
A Magyarország-Izland meccs margójára + VIDEÓ, FOTÓK
Hogyan változik meg egy perc alatt egy focista neve? S vajon mitől van az, hogy a tribünön annyi a gyerek, akár egy iskolában? És azt meg tudja-e mondani bárki is, miért akar az egyik lurkó mellettem hosszabbítást, mikor már 4-0-ra vezetünk? Ezek azok a titkok, melyekről egy Puskás-stadionban hullhat le a lepel, mondjuk egy magyar-izlandi meccsen. Szegedről délután négy órakor indult el az a különbusz, melyre a Szeged 2011 csapatának meghívására azok ülhettek, akik segítették a gárdát, hogy elindulhasson az NB II-ben. Eljött az önkormányzat részéről Mózes Ervin címzetes főjegyző, a képviselő-testületből pedig Mihálffy Béla és Nógrádi Tibor a Fidesz-KDNP-, illetve Kónya Gábor az MSZP-frakcióból. De az utazók között volt több futballegyesület képviselője is, mint például Szokol Lajos a SZVSE, Tanács Attila a Kiskundorozsmai ESK, Gidai Sándor az UTC és Molnár János a Tápé képviseletében. Na és természetesen mi is elkísértük a megyei delegációt.

Dzsudzsák szikrája

Van abban valami leírhatatlanul jelmezszaggató érzés, amikor egy busznyi ember a nemzeti együttesének mérkőzésére megy, főként, ha futballról van szó. És elnézést kérek az összes többi sikeres és értékes honi sportágaink képviselőitől, de mégis csak a labdarúgás képes arra, hogy egy barátságos, Izland elleni válogatott mérkőzésre ezreket csaljon ki az arénába, akik szektoronként válaszolgatva egymásnak üvöltik: Hajrá, magyarok! És ebben a fentebb már említett lecsupaszító érzésben az az igazán különleges és titokzatos, hogy egy langyos félidőt követően Dzsudzsák gólja olyan új szikrát szórt a Puskás-arénába, hogy a végén a mellettem ülő kisfiú a 90. percben azt kérdezte az apukájától: ugye lesz hosszabbítás? (A mérkőzésről szóló összefoglaló írásunkban a szegedi delegáció több tagja is értékelte néhány mondatban a látottakat.)

"Ébresztő!" és "Harcoljatok!"

Közel sem volt telt ház, viszont épp akkora tömeg látogatott ki szerda este a Puskás-stadionba, hogy a rigmusok, tapsok és egy-egy felhördülés válogatott színvonalú „hangosításként” hatott. És a gyerekek. (Bevallom, nagyon régen voltam válogatott meccsen, már egy évtized is eltelt talán; azóta csak a tévé...) Az első dolog, ami feltűnt, hogy milyen nagy arányban szurkolnak fiatal, tizenéves srácok, sőt, apák kezét szorító lurkókból is akadt szép számmal. „Hányadik meccsünkön is vagyunk?” – kérdezte mögöttem az egyikük, míg egy másik a debreceni BL-élményeiről álmodozott. „Ébresztő, ébresztő!” – ezt már egy ötvenes éveiben járó, bajszos úriember üvöltötte négy sorral kis, szegedi csapatunk fölött. A 32. percben aztán elhallgatott, ekkor lőttük az első gólt az Izlandnak Koman suhintásából. Ezután addig-addig ismételgette az új „Harcoljatok, harcoljatok!” rigmust szurkoló kollégánk, míg a szünet előtt született még egy magyar találat. A szegedi delegációból szinte mindenki szoros mérkőzésre számított, kemény, küzdelmes félidőre. Ami talán be is igazolódott, ám mindez egy olyan díszdobozva csomagolva, amitől fülig érő szájjal elemeztük a meccs végén a látottakat.

Az aréna és a tükör

Na és az a bajszos, aki először találta meg Dzsudzsák Balázst, s mély kritikai érzékkel kérdezgette fennhangon: mi van, Dzsudzsák? (Amire valahonnan rendre egy fanyar "Mahacskala" kiáltás is érkezett.) Majd szurkolótársunk ismét megfűszerezte mondanivalóját egy „ébresztővel” – talán mert 10 perc alatt három ziccer közt szunyókáláson kaphatta a fiúkat. Aztán úgy a 84. perc környékén – egy bombagólt követően – átkeresztelték a szélső támadót, és a „mi van, Dzsudzsák” helyett már a „gyere, Balázs” és a „húzd meg, Balázs” felszólítások domináltak. És elteltek úgy hosszú percek, hogy már a becsúszásokat, szereléseket is vastapssal fogadtuk, épp ahogy tőlünk nyugatabbra szokás. Mi is így tettünk sportvezetőként, politikusként, civilként. Ezért is mondtam többek között, hogy jelmezszaggató és lecsupaszító a futball. Megmutatja, milyenek vagyunk mi és a foci, milyen a viszonyunk. Persze ehhez ki kell menni néha az arénába, és belenézni abba a fene nagy tükörbe, amit üresen lelátónak hívnak. És ebben a tükörben szerda este nekem a legfényesebb csillanásnak az tűnt, mikor a kisfiú a 89. percben 4-0-s magyar vezetésnél abban reménykedett, hogy lesz még pár perc hosszabbítás.
Magyarország Izland válogatott Dzsudzsák Balázs labdarúgás magyar labdarúgó-válogatott
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo