A gólkirály, az ügyvéd és a Barcelona – három az egyben

A gólkirályi címet a megyei bajnokság élvonalában Szőke Péter, a Mórahalom támadója hódította el – már nem először. A csatár 38 találattal ülhetett fel a trónra. A SZEGEDma.hu a gólszerzés titkáról, csapata szerepléséről, na és persze a Barcelonáról is faggatta.

– Hányszor volt gólkirály, és mennyi a csúcs?

– Ötször nyertem el a címet, és ez a mostani 38 találat a legtöbb, amit lőttem, ezzel az eredménnyel egyébként már összesen háromszor nyertem gólvadászatot.

– Felmerül a kérdés: a bajnokság egyik legjobb gólvágója miért nem próbálja ki magát magasabb osztályban is?

– Egyetlen egyszer kerestek meg eddig az NB III-as bajnokságból, de a csapat körüli háttér kissé komolytalannak tűnt. A mai fejemmel úgy látom, hogy ha akadtak is volna kérőim az elmúlt évek során, nem mentem volna el. Amikor egyetemre jártam, akkor az volt mindennél fontosabb, mikor pedig munkába álltam, akkor már a hivatásom.

– Az ügyvédi pályát választotta. Össze lehet egyeztetni a focit a munkával?

– Mindenkinek 24 órából áll a napja, az Egyesült Államok elnökének is és nekem is, mégis sok miden belefér. Néha kötni kell kompromisszumot, hozni egy kis áldozatot. Az edzések este hatkor vannak, így mindegyiken részt tudok venni.

– Most vállalna egy osztályváltást?

– Azzal a közösséggel, akikkel futballozok, igen. Nekem az a legfontosabb, hogy az a szűk mag, akikkel évek óta együtt játszok, közösen lépjen tovább. Már negyedik éve vagyok itt Mórahalmon, s remélem, itt is fogom majd befejezni pályafutásomat.

– A legutóbbi idényben sokat áldozott a város, a szponzori és a szakmai kör is arra, hogy első helyen végezzen a homokháti gárda, mégsem sikerült. Miért?

– Mert a Kistelek több pontot szerzett, mint mi.

– Lehetett hallani olyan hangokat, hogy sok volt az „öreg” játékos Mórahalmon, kellettek volna fiatalok, zongoracipelők.

– Nagyon hangzatos és gyakori szlogen, hogy be kell építeni a fiatalokat a nagycsapatba, és hosszú távon majd rájuk alapozni. Ezzel egy probléma van, hogy nem dúskálunk ilyen fiatalokban. Sajnos azt tapasztaltam, hogy ha van is ügyes, tehetséges ifjú titán, őt nem érdekli a futball. Olyan értelemben nem, hogy alázattal dolgozzon is érte. Most a felkészülés előtt két héttel már azokkal az úgynevezett „öregekkel” bizony eljárunk mozogni hetente néhány alkalommal. A fiatalokat fel sem merem hívni.

– Nem mennének el pluszmunkát végezni?

– Több olyan csapatban is voltam, ahol felkerült a felnőttekhez a felkészülési időszakban a legtehetségesebb ifijátékos, majd néhány edzés után eltűnt. Később hallottam vissza, hogy sokat kell futni, nehéz volt az edzésmunka, és elfáradt. Én várom, hogy mikor jönnek, kopogtatnak az ajtón edzeni akaró, ifjú tehetségek, akiktől tartani lehetne, hogy kitúrják a rutinos focistákat a posztjukról, de nem tekergőzik az a sor az öltözőajtónk előtt…

– Volt fordulópont a bajnoki cím eléréséért folytatott küzdelemben? Főként mérkőzésekre gondolok.

– Kettőt említenék, az egyik az SZVSE elleni találkozó, ahol úgy kaptunk ki, hogy az ellenfél egyetlen egyszer sem lőtt kapura, egy védelmi hibát használtak ki, mi pedig körbelövöldöztük a kapujukat. A Kistelek elleni rangadón pedig úgy vesztettünk 2-0-ra, hogy az első félidő után mindenki arra számított, az ellenfél örülhet, ha egy kisebb arányú vereséggel megússza a meccset, végül mégiscsak elbuktunk. Ezen a két mérkőzésen rúghattam volna négy-négy gólt, de képtelen voltam betalálni.

– És ősztől, cél ismét az arany?

– Jövőre megint nekifutunk, van annyi önbecsülésünk, hogy ismét újult erővel, motiváltan vessük bele magunkat a küzdelmekbe, szeretnénk bajnokságot nyerni. A keretben nem sok változás történt,

Lóczi Péter

és

Patarcic Krisztián

érkezett, illetve

Daróczi László

ment el. Július 18-án, heti négy edzéssel kezdjük majd a felkészülést.

– Előbb említette azt a két meccset, ahol képtelen volt betalálni. Ezek viszont kivételes estek, mert ön az a típusú csatár, akiknek érzéke van a gólszerzéshez, ahogy a zsargon mondja, „még a füléről is bepattan a labda”. Tényleg létezik ilyen érzék?

– Amikor elkezdem focizni a Szeged akkori utánpótlás-csapatában, szinte minden poszton játszattak, csak csatárként nem. Pedig már akkor úgy éreztem, hogy sehol máshol nem érzem magam igazán jól, csak a kapu előtt. Beleuntam a fociba, jobb oldali védőként nem igazán mozdult meg bennem semmi. Valamikor az egyetem elején, 17 évesen kezdtem újra versenyszerűen focizni az egyetemi csapatban, és egyre jobban ment a gólszerzés. Innen hívott el a Zákányszék a megyei első osztályba, azóta próbálok túljárni a kapusok eszén a megye élvonalában is.

– Köztudott önről, hogy nagy Barcelona-rajongó, életének komoly része a katalán klub.

– A történet még 1994-ben kezdődött. A Deák Ferenc Gimnáziummal voltam kint csereúton Barcelonában, és alkalmam volt belecsöppenni egy BL-elődöntő „utcai előkészületeibe”: szinte az egész város focilázban égett. Odajöttek hozzám az emberek pacsizni, mert a csapat mezében voltam. Az utcákon szurkolói nótákat énekeltek. Leírhatatlan hangulat. Megfertőződtem. Ezután minden nyaralást úgy szerveztem, hogy kimehessek, faltam a könyveket, később az internetet. Majd klubtag lettem. Ma már van egy katalán baráti köröm is - amint lehetőségem van rá, élőben nézem meg kedvenceimet, BL-döntőt mindenképp...

– A Barca egy család, de honnan ez az igazán mély kötődés a klub és szurkolói között?

– Az igazi Barcelona-család a Franco-rezsimben erősödött közösséggé. A hatalom elleni küzdelem jelképe lett. Katalánul csak a stadionban beszéltek, mert az utcán tiltva volt. A központi hatalom elleni harc szimbóluma volt a futball, ez a játék volt maga a szabadság. E hagyományok miatt is nagyon fontos a helyieknek, hogy a csapatban játszanak katalánok, és erre ügyel a mindenkori elnökség. A keretben most is tíz fölött van a katalánok száma, a spanyol válogatottban a legutóbbi vébén öten kaptak helyet:

Puyol, Piquet, Valdes, Xavi, Busquets.