Laurinyecz Sándor: Csapat nélkül nincs eredmény + HANG
2010. augusztus 1., vasárnap
Laurinyecz Sándor a magyar vitorlázórepülő válogatott versenyzője, aki Gulyás György és Tamás Ferenc mellett a 15 méteres géposztályban vesz részt a vb-n. Békéscsabán egy nagy hagyományokkal rendelkező repülősklubban versenyez és oktat, immár 35 éve. Pilóta-pályafutásáról, eredményeiről és a vitorlázórepülés nehézségeiről beszélgettünk.– Miért éppen vitorlázórepüléssel kezdett el foglalkozni? – Hatéves koromban, mikor nagyszüleimhez mentünk, az út a repülőtér mellett vezetett, és én csodálkozva néztem, ahogy a FO-2-es motorosok húzták fel a vitorlázógépeket. Később, 1974 őszén a szakközépiskolába jöttek a repülős klubból katonai repülőket szervezni. Én azonnal jelentkeztem, de sajnos az orvosi alkalmasságim nem sikerült. Így maradtam a sportrepülésnél, amit azóta sem bántam meg. – A sors így igazságosnak tűnik, mert amit elvett, mint katonai repülő, azt visszaadta, mint sportrepülő. És az eredmény sem maradt el... – Először dobogós 1982-ben voltam a magyar nemzeti bajnokságon, a legjobb eredményem pedig a békéscsabai Európa-bajnokságon elért hatodik helyem 2002-ben, 18 méteres géposztályban, illetve a 2006-os Privina Kupán első lettem. Világbajnokságokon eddig a középmezőnyben sikerült végeznem. Háromszor voltam Magyar Kupa-győztes és az Alföld Kupát is sikerült már kétszer megnyernem. – Itthon több repülőtérről is repült már versenyeket, így Békéscsabáról, Szegedről és Dunaújvárosból. Mégis, melyik repteret szereti a legjobban? – Békéscsabaiként az ottani repteret kellene a legjobban szeressem, már ami a repülést illeti, de mégis Szegedet kedvelem. Amikor én otthon vagyok, akkor nyugodtan nem tudok repülni, mert rengeteg a dolgunk, repülést kell vezetni, oktatni kell, ha vendégek vannak, akkor velük kell foglalkozni. Itt meg én vagyok a vendég, így csak a repülésre kell koncentrálnom. – A vb-n a válogatott gépével repül, ezzel teljesítette a szegedi Flatland Kupát is. Hogy van megelégedve a repülővel? – Elég sok problémám akadt, műszerekkel, akkumulátorral, a főfutó leengedett. Most épp a farokfutót készülök szétszerelni, mert kikopott a perselye. De a bogártisztítót már sikerült rendbe raknunk, jó lenne egy másik PDA, és egy új logger is kellene már. – A nagyobb problémák úgy tűnik a rajtra megoldódnak. Milyen eredményre számít? – A lehetőségeim és a tapasztalatom alapján szeretnék ismét a középmezőnyben végezni. A 15 méteresben több mint ötven gép indul, és a három géposztályban összesen 15 korábbi világbajnok fog részt venni. Nekünk Tamás Ferivel a magyar címvédőt, Gulyás Gyurit kell segítenünk. Csapatban kell repüljünk, ehhez viszont elengedhetetlen a földi segítség. – Mivel lehet egy pilótát segíteni a földről, amikor akár több száz kilométerre van a reptértől? – Folyamatos meteorológiai adatokkal, taktikai utasításokkal tudnak nekünk segíteni. Egyelőre az időjárási adatokat az internetről kapjuk, a műholdfelvételekből értékelik a zivatarok, felhőösszeállások helyét, amit a földi csapat küld fel nekünk. Csapat nélkül, jó földi csapat nélkül nincs jó repülés sem. Szükség van még fizikai segítőre is, aki a gépösszerakásban, a szárnyak ápolásában mellettem lesz, és az esetleges terepreszállásoknál értem jön. – Anyagilag milyen terhet jelent a vitorlázórepülő sport? – A szövetség a nevezési díjat fizette be a vb-re, a többit nekünk kell előteremteni. Nem olcsó, még így sem, hogy a válogatott gépével repülök, úri mulatság a vitorlázórepülés. A vb alatti élet, a segítők fizetése eléggé megterheli a pénztárcánkat, de több szponzorral eredményesen tárgyaltam már, akik látnak fantáziát ebben a sportban is. Hallgassa meg Laurinyecz Sándor vitorlázórepülővel készített hanganyagunkat!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.