A dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság egyik főszerelőjévé vált az új labda, a Jabulani. Nem minden esetben boldogultak vele a portások, talán az átlagosnál is több volt a potyaízű találat. Az eddigi történéseket elemzi Kapusszemmel Bagdi Ferenc, a szegedi Tisza Volán SC kapusedzője. Nincs nagy világesemény kapusgólok nélkül és erről nem biztos, hogy mindig csak a kapusok tehetnek. Már a vb előtt lehetett olyan véleményeket hallani kapusoktól, miszerint a hivatalos labda nem a legbarátságosabban viselkedik kapusszemszögből – azóta kiderült, legalább annyi, hanem több csatár, középpályás, védő esett már áldozatává a Jabulani kiszámíthatatlan röppályájának –, viszont a hibákhoz vezető út végén a labda a legutolsó láncszem. Új labdák tesztelésénél legritkább esetben vagy egyáltalán nem szokták kikérni kapusok véleményét, pedig ha valakiket látványosan megtréfálhat a labda, azok a „portások”. Régi igazság, a kapus csak egyszer hibázhat – mezőnyjátékos akár százat is –, már is támadások célkeresztjében áll. A kapusokról csak akkor beszélnek, amikor valami rosszul megy, vagy ha hibáznak. Az Argentína – Nigéria összecsapáson mindenki azt mondta, Messi fáradt, és Enyama, az ellenfél kapusa nem volt fáradt? Bravúrok sorozatát bemutatva hozta le a mérkőzést, az érdeme egy jó osztályzat a NS-től. Vagy a spanyol – portugál mérkőzés szakértői is – Portugáliát elemezve – C. Ronaldo gyenge játékáról beszéltek, miközben elfelejtették, a kapuban Eduardo, a Braga majdhogynem ismeretlen kapusa klasszisteljesítményt nyújtott, egyedül neki köszönhető a kis különbségű vereség. Pedig lőttek „pattanó” labdát is a hispánok, mégsem hibázott. Vagy Casillast említhetném, a fönti portugál játékos szabadrúgásánál a labda számtalanszor irány változtatott, róla mégsem a gólvonal mögé pattant, hanem előre, mert abban a helyzetben az optimális legjobb megoldást tudta választani. Beszél-e valaki a holland Stekelenburgról, aki méltó utódja lett a nagyszerű Van Der Saarnak, és végig bravúrokkal segítette az oranjét a döntőig, bár a labda őt is próbára tette. És az argentin Romeróról, aki amellett, hogy jól véd, az egyetlen igazi „bolondkapus”. Julio Cesar, Muslera semmi extra, egyszerűen igazolja saját maga klasszisát, illetve szövetségi edzőjük és kapusedzőjük szakértelmét, bár a Jabulanival való találkozásukkor szívesebben elfelejtenék, főleg a Lazio kapusa, aki még el is lépett hamarabb rossz irányba, viszont a tizenegyest már senki nem veheti el tőle. Szerintem Neuer esete külön fejezet, szinte a repülőn tudta meg, övé a Nationalelf 1-es meze, és semmi drukk, semmi lámpaláz. Biztos volt lábbal és kézzel egyaránt, szerény, semmi sztárallűrség, kevesebbet szövegel, mint Lehmann, de többet nyújt, sokkal többet. Nincs kipattanó, nincs hiba, pedig csak a második számú hálóőr volt a válogatottban. Mindnyájuk találkozott a Jabulanival nem is egyszer, szidták is, elmondták a véleményüket is, de nem fogott ki rajtuk (bár nincs még vége a vb- nek, és mint tudjuk, a fociban minden megtörténhet), és ez emeli társai fölé őket és általuk a csapatukat is. Említeni kell még Villart (Paraguay) és Kingsont (Ghána) is, akik annak ellenére, hogy egy-egy nagy baki fűződik nevükhöz, továbbjutáshoz segítették válogatottjukat, különösen az afrikai portás mutatott be nagyszerű teljesítményt. Akkor válnak profi sportolókká, sportemberekké, mikor hibáik feldolgozása után újra magas szinten képesek ellátni a rájuk háruló feladatot. Hisszük, minden esetben a haza legjobb formában lévő, legfelkészültebb portása védi a nemzeti csapatok kapuját, mégis nagyjából tucatnyi kapushibáról beszélhetünk a vb alatt, és nem minden esetben a labda volt a hibás, sőt: Green (Anglia) – túl hamar vette fel a pozícióját, nem adva lehetőséget magának a gyors korrigálásra. Bravo (Chile) – a labdát oldalra kellet volna kirúgni a kifutás után, nem középre. Villar (Paraguay) – aláfutott a labdának szögletnél. Kingson (Ghána) – szabadrúgás után lepattanó labdát nem tudta megfogni. Lloris (Franciaország) – szintén aláfutott a labdának szögletnél. Enyama (Nigéria) - hasonló hiba, mint Greennél. Sausi (Algéria) – röplabdás mozdulat, kapusoktól idegen mozgás egy lövésnél. Dzsomg Sung Rjong (Dél-Korea) – rossz, lassú kivetődés. Schwarzer (Ausztrália) – rossz kifutás beadásnál (minden mérkőzésen egy hiba). Sörensen (Dánia) – rossz helyezkedés szabadrúgásoknál, egy meccsen kettő is. (Nem kiemelve a hibáikat, csak emlékeztető a jelenetekről és egy kis „magyarázat”...) Toni Schumacher, a nagyszerű, mindig őszinte, egykori válogatott német kapuvédő mondta a vb-n látott kapusokra „Egyre több hibát látunk kisebb országok kapusaitól, mert nem részesültek megfelelő képzésben, és kicsi a választék, kevés gyerek akar kapus lenni. Csak egy példa: az algériai Sausi olyan mozdulatot mutatott be Koren lövésénél, amellyel esélye sem volt a hárításra. Égnek állt minden szál hajam a technikától, ezek hatalmas egyéni hibák” – nem tudok vitatkozni vele. Kibővült a kapusok szerepe, és feladatköre. Nem ritka az olyan mérkőzés, amikor hét-nyolc kilométert futnak, szinte tizenegyedik mezőnyjátékosként vesznek részt a csapatjátékban. Nem elég, ha csak kiütik, megfogják a labdát, pontosan kell indítaniuk, és nem csak kézből kirúgással vagy kidobással. Nem elég jól vetődni, magas, labdát lehúzni, bátornak lenni, ha nem vagy magabiztos lábbal, nem számíthatsz biztos helyre a csapatban. Minden kapus tudja, megfelelő helyezkedéssel, maximális koncentrációval a legtöbb gól elkerülhető, de csak az tudja, milyen érzés potyát kapni, aki állt már kapuban, és érzi azt a tehetetlenséget, ami akkor keríti hatalmába a játékost, amikor hibázott. Nincs fiatal vagy öreg kapus, csak jó és még jobb! Ha valaki kapus lesz, tudja, az első edzéstől az élete utolsó mérkőzéséig csak úgy tud tökéleteset nyújtani, ha mindig mindenhol 100%-os összpontosítással teszi a dolgát, ha egyszer lazítasz, félgőzzel csinálod a dolgod már nem vagy kapus! Nem láttam még hobbikapust, csak olyat, aki ha felveszi a kapuskesztyűt, kapusmezt vagy csak beáll védeni: megőrül, elgurulnak a gyógyszerei, hangyás lesz, és csak az érdekli, ne kapjon gólt! És mégis! Lehetetlen úgy díjat szerezni kapusként, mint akár Cannavaro kapott az előző vb után. Előtte a Juventusban sem játszott rosszul, de a tornán tényleg átlagon felül teljesített, na de azóta? Buffon vagy Casillas már évek óta, mind klubjukban, mind a nemzeti tizenegyükben szinte hiba és megingás nélkül tudják le a mérkőzéseiket. Nem hiszem, hogy e két kapuson kívül bárki tudna olyan játékost mondani, aki folyamatosan, formaingadozás nélkül teljesít több mint öt éve. És mégis kaphat-e bármelyik olyan elismerést, mint például az Aranylabda? A döntőt olyan kapusokkal vívják meg a csapatok, akik a mögöttük lévő idény mérkőzésein is, és itt, Dél-Afrikában is kimagasló, magabiztos teljesítményt nyújtották. Mindkét kapus megérdemelné, hogy világbajnok legyen, de a csapatban is egy játékos állhat a kapuban, a dobogó legfelső foka is „egyszemélyes”. A csapatépítés úgy kezdődik, végy egy jó kapust – mondták régen –, s ez a megállapítás, amíg a foci szabályai nem változnak drasztikusan, nem is veszti el lényegét. A mostani vb-n is minden válogatottnak van vagy volt egy jó kapusa, és van egy Jabulani… de erről már beszéltünk. A vb további programja:
Szombat 20.30: Németország – Uruguay (a 3. helyért) Vasárnap 20.30: Hollandia – Spanyolország (döntő)
