Spanyolország lesz Hollandia ellenfele a labdarúgó-vb döntőjében, miután 1-0-ra verte Németországot szerda este. A 2008-as Eb-finálé visszavágóját elemzi Szakszemmel Kovács Péter, a szegedi Tisza Volán SC UEFA „B” licences edzője.Németország – Spanyolország 0-1 (0-0). Elődöntő, Durban, Moses Mabhida Stadion, 60 960 néző. Vezette: Kassai Viktor, asszisztensek: Erős Gábor, Vámos Tibor (magyarok). Németország: Neuer – Lahm, Friedrich, Mertesacker, Boateng (Jansen 52') – Khedira (Gomez 81'), Schweinsteiger – Trochowski (Kroos 62'), Özil, Podolski – Klose. Szövetségi kapitány: Joachim Löw. Spanyolország: Casillas – Sergio Ramos, Piqué, Puyol, Capdevila – Busquets, Xabi Alonso (Marchena 93') – Iniesta, Xavi, Pedro (D. Silva 86') – Villa (Torres 81'). Szövetségi kapitány: Vicente del Bosque. Gólszerző: Puyol (73'). A mérkőzés előtt sokan úgy vélekedtek, hogy az elődöntőnek ez a párosítása a világbajnokság mérkőzése lesz. Én ezzel ellentétben nagy taktikai csatára, valamint türelemjátékra számítottam, és döntőnek véltem azt, hogy ki szerzi meg a vezetést. A német és a spanyol csapat ugyanis úgy nyerte eddigi mérkőzéseit, hogy mindig megszerezték az első gólt. Amikor viszont hátrányba kerültek, akkor ki is kaptak: Svájc – Spanyolország és Szerbia – Németország (igaz, itt a német emberhátrány is közrejátszott). A németeknél a kitűnő Th. Müller Trochowskival történő pótlása borítékolható volt a jobb oldalon, így megmaradt az eddig alkalmazott 4-2-3-1-es felállás. A spanyoloknál Del Bosque meghúzta azt, ami a csapata gördülékenyebb előre játékát eredményezhette: kihagyta Torrest. A 4-2-3-1-es játékrendszerükben David Villa került a csúcsék pozíciójába, míg Pedro lépett be a középpálya támadószekciójába. A mérkőzés elejétől kezdve a spanyolok feltolták a védekezésüket, és azonnali visszatámadásokkal elejét vették a gyors német mélységi indításoknak. Pedro, Xavi, Iniesta szabadon mozgott, míg S. Ramos gyakran lépett be a jobb oldalon a játékba. Tudatos volt, hogy Boateng oldalán igyekeztek inkább megbontani a német védekezést, egyrészt minőségileg gyengébb a bal oldali védő, másrészt ritkán lép fel a támadásokhoz, így Ramosnak kisebb kockázattal lehetett támadnia. A németek 4-4-2-ben védekeztek, míg a támadásokban Özil visszalépet 4-2-3-1-es formációt alakítva ki ezzel. Özil a visszamozgással igyekezett megmozgatni a spanyol belső védőket, üres területeket nyitva Klosénak, és a mélységből beinduló társaknak: Podolskinak, Trochowskinak, Schweinsteigernek. A német támadójáték szélső motorja Lahm az első félidőben talán két alkalommal lépett be a játékba, aminek az oka, hogy a spanyolok Iniesta személyében az oldalán tartottak egy veszélyes szervezőt, akit nem lehetett őrizetlenül hagyni. Az első félidőben a spanyolok ezzel és a feltolt védekezéssel kihúzták a német támadófutball méregfogát. A második félidő eleje intenzív spanyol fölénnyel kezdődött, amiben szerepet játszott David Villa tengelyből való gyakori kilépése a szélek felé, megosztva ezzel a német védők figyelmét. Löw a Jansen–Boateng-cserével egyértelműen az előre játékot kívánta hatékonyabbá tenni, hiszen Jansen támadó szellemű balhátvéd. Még mielőtt a német támadójáték magához tért volna, Puyol megszerezte a vezetést, ami új mederbe terelte a mérkőzést. Jönniük kellett a németeknek, ekkor már a széleken Lahm és Jansen egyszerre is felfutottak 2-4-4-es felállást kialakítva, ami viszont hátul egy-egy elleni szituációkat eredményezett. A kérdés az volt, hogy a spanyolok beviszik-e a kegyelemdöfést, amire az időnként túlpörgő Pedrónak volt is esélye (azért Del Bosque helyében adnék neki egy fülest a meccs után), de maradt a megérdemelt egygólos hispán siker. A sporttörténeti döntőben két magas játékintelligenciával rendelkező csapat találkozik egymással. Egyszerűen megfogalmazva: győzzön a jobbik! A vb további programja:
Szombat 20.30: Uruguay – Németország (3. helyért) Vasárnap 20.30: Hollandia – Spanyolország (döntő)
