100. születésnapját ünnepli a csongrádi labdarúgás

Százéves a csongrádi futball, mely egy olyan ritka társadalmi jelenség, amit száz esztendő alatt csak a világháborúk tudtak megszakítani. Jöhettek érák, a labda mindenkor gömbölyű maradt, és mindig arra ment amerre rúgták, tehát békés sporteszköz. Szombaton a csongrádi focit ünneplik színes programokkal az egykori megyeszékhelyen.

Gát László sport- és helytörténész dolgozata.

Csongrád a 19. század második felében az Alföld egyik legnagyobb, kubikosok által lakott települése volt. Ennek a munkásrétegnek nem maradt fizikai igénye a sportra. Csongrádon - a történelmi sajátosságok következtében - nehezen alakult ki az a réteg, mely igényt tartott a kaszinókra, klubokra, az olvasókörökre, a sportra. Egy-egy sportág meghonosításában nagy szerepet játszottak a vidéken tanuló diákok. A teniszt, a vívást 1902-ben már Csongrádon is űzték szakosztályi keretek között. A kezdeti sportmozgalommal a századforduló környékén sem mindenki szimpatizált. A szülők sokszor tiltották a labdázást. Az akadályok ellenére a sportolási kedv egyre nőtt, és ehhez nagymértékben hozzájárult a ma is népszerű sportágnak, a labdarúgásnak a megjelenése. Csongrádon 1904-ben a polgári iskola második osztályos tanulója

Ecsedy Lukács

vetette fel, hogy meg kellene kezdeni a futballozást. Ő Kunszentmártonban lakott, ahol ebben az időben már felnőtt csapat is volt. Hamarosan megkezdték a játékot a belvárosi Kerekárok melletti térségen rongylabdával. A fiatalok égtek a vágytól, hogy igazi bőrlabdába rúghassanak. Pénzgyűjtésbe kezdtek, amit

Hajdú Mihály

kiegészített egy labda árára, és Budapesten azt megvásárolták. Az első rendes meccset 1910-ben rendezték, a helyi polgári iskola csapata, a vidéken tanuló nagyobb középiskolás tanulók ellen játszott. Az eredmény 0-0 lett. A mérkőzést alkalmi pályán, a mai Szentháromság téren lévő piac területén játszották le. Az emlékezet szerint e mérkőzésen szerepelt többek között:

László Gyula, Kaszanitzky Ödön, Hegyi Márton, Blázsik Gyula, Csejtey István, László Imre, Filó Béla, Fábri Károly, Vildemann Lajos, Salamon Lajos, Justin József, Bagossy József, Beliczay István, Bozó Sándor, Bogár László

. Hamarosan állandó jellegű pályákat hoztak létre a mai Vásár téren, a Garden vendéglő nyugati oldalán és a Víztorony helyén. Az 1910-es évek elején a mérkőzések szünetében atlétikai versenyeket bonyolítottak le. A pályát körülvevő szurkolóknak söröshordókra helyezett palincspallókon biztosítottak ülőhelyeket. 1911 nyarán klubszerűen is megalakult a Csongrádi Atlétikai Klub (CSAK), melynek labdarúgócsapata nyilvános mérkőzésre 1912-ben állt ki Kiskunfélegyháza ellen idegenben, ahol 3-2-re kikapott. A visszavágón Csongrádon a CSAK 3-1-re nyert. A Cs. Barátság labdarúgó csapata 1947-ben bejutott az NB II-be, ahol két évig szerepelt. A csapat a CSLE-re épült. A

Kléner, Asztalos, Pusztai,

Justin,

Fülöp, Mészáros, Korsós,

Hajdú,

Szántai I., Szántai II., Szántai III., Mosonyi

csongrádi csapathoz a háború után Budapestről csatlakozott

Mülner, Baksa, Somogyi, Princz

és

Kapta

. 1949-re a csapat anyagiak hiányában szétszóródott. A csongrádi labdarúgás újra csak 1959-re erősödött meg és

Kollár János

szakosztályvezető, Baksa Rudolf edző, a

Major, Borda, Víkor, Bánfi, Versegi I., Kálmán, Puskás, Gál I., Gát, Busa, Papcsik, Horti, Barta, Palásti, Bőkuti

kerettel – most ötven éve – megnyerte a megyei első osztályú bajnokságot. Ez a csapat a csatlakozó fiatalokkal

–

Oláh, Szanda, Magony, Kádár

– öt szezonon keresztül Kecskemét, Békéscsaba, Orosháza, Hódmezővásárhely, Gyula, Makó társaságában rangos mérkőzéseket vívott az NB III-ban, sokszor 1500-2000 lelkes néző előtt. A csongrádi csapat 1970-ben újra feljutott az NB III-ba, ahol három évig jól szerepelt, majd kiesett. Ez a hullámzás jellemzi Csongrád labdarúgását szinte egész történelme során. Van egy kiugrónak mondható eredmény: az 1999/2000-es NB III-as bajnokságot a csongrádi csapat

– több vidéki játékos segítségével

– megnyerte. A magyar labdarúgás átszervezésével 2000 nyarán feljutott az NB I/B-be. Több külföldi játékos és edző a 2000-es év őszét „végigszenvedte”. A 2001-es tavaszi szezont a város már nem vállalta. A csapat 2001 őszén NB III-ban szerepelt, majd 2002 tavaszán felszámolták az egyesületet. A labdarúgást Csongrádon a

Kiss István

által irányított mai vezetőség mentette meg. A megyei III. osztályból indultak. E vezetőség működése alatt a Csongrád Tiszapart SE ötször nyert bajnokságot a megyei III. osztály és az NB III között. A legkiemelkedőbb eredmény talán most, 2010-ben született, amikor a százéves évfordulót a felnőtt, az ifjúsági és a serdülőcsapatok aranyéremmel ajándékozták meg.

Gát László