Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Sport

Nyilas István: Mindenhez tudtunk alkalmazkodni

Nyilas István: Mindenhez tudtunk alkalmazkodni

2010. június 1., kedd
Nyilas István: Mindenhez tudtunk alkalmazkodni

A csoportot ért a rutin és a lendület ötvözete

Csapatkapitányként elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a Dél-Konstrukt SZTE-Szedeák gárdája bajnoki címet szerzett a férfi kosárlabda NB I/B-ben. A 34. életévében járó Nyilas István számára nem lesz ismeretlen az A csoport, hiszen jó néhány szezont lehúzott már az elitben, s nem csak a Szedeák játékosaként, hiszen az Albacomppal kupaezüstöt és bajnoki bronzot is nyert annak idején. A 202 centis klasszissal a hétvégén befejeződött idényről beszélgettünk az aranyünnepen. – Kemény szezon zárult le, melynek során harminc bajnoki mérkőzést kellett teljesíteniük a csapatoknak, ráadásul a kiírás sajátossága okán mindegyikre oda kellett figyelni, hiszen a végeredményben az összes eredmény beleszámított. Néhány apró hibától eltekintve végül magabiztosan lett bajnok a Dél-Konstrukt SZTE-Szedeák – gondolom, a pályán belülről korántsem tűnt annyira sétagaloppnak a végső diadal... – Valóban hosszú és kemény idényen vagyunk túl, melynek végén – úgy érzem – megérdemelten szereztük meg az aranyérmet. Az alapszakasz során három vereséget szenvedtünk el, melyek közül talán egy, a jászberényi kalkulálható volt, ám a másik kettő kevésbé erős csapatok ellen csúszott be. A kecskeméti, illetve a szolnoki kudarcot mindenképpen kisiklásként kellett és kell értékelni. A rájátszásra viszont nagyon összekaptunk magunkat. A nyolc mérkőzésből hetet behúztunk, csak egyszer, Nagykanizsán maradtunk alul. Az döntött, hogy a közvetlen riválisaink ellen – gondolok itt a Keleti és a Nyugati csoport legjobb négy alakulatára – rendkívül magabiztos, meggyőző teljesítményt nyújtottunk. Hazai pályán az egész bajnokságban nem kaptunk ki, ráadásul idegenben is hozni tudtuk azokat az extrákat, melyekre rajtunk kívül más nem volt képes. Való igaz, nem mindig játszottunk szépen és jól, de mindig akadt olyan játékos, aki a hátára vette a Szedeákot, s egy együttes attól igazán erős, ha mindig van valaki, aki húzza magával a többieket. – A klub vezetői tavaly nyáron a dobogót tűzték ki célul s azt, hogy a gárda legyen végig harcban a bajnoki címért. Melyik volt érzése szerint a kulcsmeccs ebben a szezonban, mikor lehetett érezni, hogy az aranyérem is benne van a Szedeákban? – Több mérkőzésünket is kulcsfontosságúnak éreztem. Ilyen volt, amikor az alapszakaszban hazai pályán hatalmas küzdelemben vertük meg egyik fő ellenfelünket, a Jászberényt. Meg kell említenünk a decemberi végi szolnoki vereséget is, melyet komoly beszélgetések követtek a játékosok között, illetve a játékosok és a vezetők között, ezután megint felfelé indultunk el. Végezetül szintén döntőnek tartom, hogy a rájátszás első idegenbeli meccsén Sopronban tudtunk nyerni, s 52 pontot tartottuk azt a SMAFC-NYME-t, mely odahaza közel két éven át verhetetlennek bizonyult. Ez a siker erőt és lendületet adott a folytatáshoz. Ugyanakkor bizonyos értelemben azt kell mondanom, ebben a bajnokságban minden találkozó kulcsmeccsnek számított, hiszen a végeredménybe valamennyi beleszámított... – Bonifert Domonkos vezetőedző portálunknak úgy nyilatkozta, azért tartja hatalmas eredménynek az aranyérmet, hiszen rendkívül kiegyensúlyozott B csoportban, kiváló ellenfelekkel szemben sikerült azt kivívni. Mivel tudott a Dél-Konstrukt SZTE-Szedeák a többiek, a Jászberény, a Kanizsa, a Bonyhád vagy akár a Vásárhely fölé nőni? – Én is úgy gondolom, több remek együttes is akadt most az NB I/B-ben, mint a korábbi években. Talán az volt a meghatározó, hogy nálunk a kezdőötös valamennyi tagja meccseket tudott eldönteni, s azok is nagyot tudtak lendíteni – Simándi Árpira, Kovács Dávidra gondolok –, akik általában a padról beszállva játszottak. Nehéz volt belőlünk készülni, hiszen ha arra apelláltak a riválisok, hogy a palánk alatt vagyunk erősek Gémes Lecsó és Tanács Attila révén, akkor nekünk, mezőnyembereknek maradt több helyünk tüzelni. Ha ránk figyeltek jobban oda, akkor pedig a magasaknak nyílt jó lehetőségük. Számos variációs lehetőség állt a rendelkezésünkre, mind magas, mind alacsonyabb szerkezettel meg tudtuk lepni az ellenfeleket. Jól ötvöztük emellett a rutint is a fiatal lendülettel. Lecsóval (és talán Attilával) mi képviseltük a rutint, s néha megálljt parancsoltunk a pályán a vehemensebb ifjaknak, rávettük őket, hogy az egyszerűbb dolgokat válasszák. Máskor meg bizony hasznos volt a rohanás, amiben mi is megpróbáltunk partnerei lenni Vida Mátééknak. Összességében úgy érzem, mindenhez tudtunk alkalmazkodni, s szerencsére inkább az a többieknek kellett törni a fejüket, mit játsszanak a Szedeák ellen. – Ha minden a tervek és a remények szerint alakul, az ősztől – 2003 után – újra a férfi kosárlabda élvonalában játszik a szegedi együttes. Hogyan tovább, Nyilas István? – Ami a csapatot illeti, bízom benne, hogy hasonló remek hangulatú meccseket tudunk játszani, mint például a rájátszás utolsó fordulójában a Kanizsa ellen – talán picit még több nézővel. Valószínűleg én is megpróbálkozom még egy A csoportos idénnyel vagy kettővel, de majd meglátjuk, mit hoz a nyár, mit hoz a jövő...
SZTE-Szedeák Kanizsa KK Veszprémi Egyetem Dél-Konstrukt SZTE-Szedeák SMAFC-NYME Nyilas István férfi kosárlabda NB I/B Keleti csoport férfi kosárlabda Bonyhádi KSE Bonifert Domonkos férfi kosárlabda NB I/B rájátszás rájátszás férfi kosárlabda NB I/B

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo