Kecse-Nagy Helga, az ország legjobb női fallabdása
2009. december 19., szombat
Már második alkalommal lett a legjobb magyar felnőtt női fallabdás Kecse-Nagy Helga, a szegedi Tisza SE versenyzője. Az ötödéves közgazdász egyetemista tíz éve kezdte a fallabdázást, juniorként háromszor választották az év játékosának.– Édesanyja és édesapja kosárlabdázott: nem gondolt soha arra, hogy folytassa a családi hagyományokat? – Természetesen kipróbáltam a kosárlabdát is, de amikor elkezdtem a kosár mellett a fallabdát, úgy éreztem, hozzám közelebb áll az egyéni sportág. Váltottam, amit a mai napig nem bántam meg, mert nagyon szeretem ezt a játékot. – Ráadásul remek fallabdás lett. Rengeteg sikerben volt része és a legjobb magyar felnőtt női játékos. – Tényleg sok tornát és bajnokságot nyertem a különböző korosztályokban. A felnőttek között tavaly és az idén is megnyertem az országos bajnokságot. Sajnos egyre kevesebb a hazai verseny, illetve csökkent a játékosok száma. Drága sportág a fallabda, ezért nekem is mérlegelnem kell, hogy megéri-e versenyeken részt venni. Nagyon sokszor inkább úgy döntök, hogy azt a pénzt, amit az utazásra és a nevezési díjra elköltenék, inkább itthoni tréningre fordítom. Nekem is ki kell fizetni a pálya- és az edzői díjat, és ez sokba kerül.
– Ezek szerint a versenyek nem motiválják? – Nem igazán, mert általában nem késztetnek nagy erőbedobásra. Három magyar játékos – Szombati Edina, Bíró Zsuzsanna és Farkas Fatime – tud jelenleg szettet nyerni ellenem. Többet ér, ha Németh Istvánnal edzünk. – Talán nemzetközi versenyeken kellene szerencsét próbálni. – Egyértelmű a felvetés, de tudni kell, hogy ahhoz rengeteg pénz kellene. Legalább évi 40-50 millió forinttal lehetne komolyan bele kezdeni a nemzetközi versenyzésbe. Erről nem is álmodhatok. Persze többször megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne, de józanul gondolkodva le kell mondanom erről a vágyamról. Az idén nagy sikernek számított, hogy részt vehettem az egyéni Európa-bajnokságon Brüsszelben és a csapat Eb-n Malmőben, valamint a nem olimpiai sportágak világjátékán Taiwanon. A költségeket a szakszövetség és a nemzeti sportszövetség állta. – Eredmények? – A részvétel volt a fontos. A világ mérföldekkel előttünk jár, nemzetközi rutin nélkül nem lehet eredményt elérni. Mindennél többet ért, hogy a világjátékokon játszhattam a malajziai Nicole Daviddel, aki vezeti a világranglistát és két éve senki nem győzte le. Az volt a célom, hogy pontot szerezzek ellene és élvezzem a játékot. Nem éreztem, hogy pofozógép vagyok, már azon az egy meccsen rengeteget tanultam, láttam, lehetőségeimhez képest miben tudok fejlődni. – Vesztett népszerűségéből a fallabda Magyarországon? – Két részre kell bontani a választ. A hobbisportolók körében egyre népszerűbb, ezért is épülnek pályák. A versenyszerűen fallabdázók száma csökkent. – A Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karán végzős közgazdász. Hogyan sikerült összeegyeztetni az élsportot a tanulással? – Egyik sem ment a másik rovására. Az egyetemi éveim elején többet foglalkoztam a fallabdával, de ez nem azt jelenti, hogy a tanulást hanyagoltam. Jól kijöttek egymással. Mostanában sokkal többet tanulok, és kevesebb idő jut a fallabdára. – Mennyi az a kevesebb idő? – Igazából heti kétszer egy órát tréningezek intenzíven. De ez nem azt jelenti, hogy ennyit vagyok pályán. Korosztálytól függetlenül hobbijátékosokat edzek, ami azt jelenti heti 20 órát ütöm a labdát. De ez nekem csak arra jó, hogy labdabiztos legyek, és az ütéseimet pontosan hajtsam végre. Természetesen lassúbb a játék ezeken az órákon, és bizony fel kell pörögnöm, amikor igazából kezdődik a tréningem. – Folytatás? – Készülök a tavaszi magyar bajnokságra és a diploma megszerzésére. Tovább fallabdázok, mert nagyon szeretem a sportágat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.