„Ha valaki nyáron azt mondja, húsz pontot gyűjtünk, s a negyedik helyen telelünk, látatlanban aláírtam volna” – kezdi az értékelést a mester. Az őszi szereplés különösen a tavaszi gyengélkedés tükrében tekinthető nagyszerűnek, hiszen emlékezetes, hogy akkor sorozatban tizenegy meccse maradtak nyeretlenek a kék-feketék, csak a legvégén sikerült biztosítaniuk a bennmaradást, s bizony
Buchholcz Gábor
alatt is megremegett a kispad. A nyári igazolásokat látva sokan legyintettek, mondván, ez a Volán nem lesz versenyképes, ám a vezetőedző és játékosai csattanós választ adtak a kétkedőknek, hiszen az utolsó pillanatig harcban álltak a képzeletbeli dobogóért.
Buchholcz Gábor három részre osztja az ősz idényt. „Az első három találkozó nem úgy alakult, ahogy reméltük, hiszen bár mindannyiszor idehaza játszottunk, sem a Vásárhely, sem a Százhalombatta, sem az Orosháza ellen nem tudtunk győzni. Látszott ugyanakkor, csak idő kérdése, hogy mikor indulunk el fölfelé, hiszen partiban voltunk ellenfeleinkkel, nem a tavaszi arcát mutatta a csapat. A következő hat mérkőzésen szemre tetszetős, látványos futballt mutattunk be, ami hol kifejezett támadófociban, hol pedig a masszív védekezésre épülő kontrajátékban öltött testet. Mindenhol meg is süvegeltek bennünket ezért. A Vasast, a Soroksárt, a Szolnokot, a Gyulát és a Battonyát sikerült is legyőznünk, csupán Kecskeméten szenvedtünk vereséget. A második szünetet követően, az utolsó három meccsen azonban játékban már nem alkottunk maradandót, csupán a küzdeni tudást dicsérhettem. Hazai pályán kaptunk ki az ESMTK-tól és a Dabastól, Monoron viszont begyűjtöttük a három pontot. Ebben a periódusban sérülések, eltiltások és formahanyatlások fogtak meg bennünket, több labdarúgóm nem tudott mit kezdeni a nagy téttel, hogy a dobogóra, sőt, akár annak legmagasabb fokára juthatunk az ősz végére” – foglalta össze a szakember.
Az utolsó három összecsapás tanulságát a következőképpen fogalmazza meg a szakvezetés: látszott, hogy ennek a jobbára fiatal, rutintalan társaságnak még rengeteg munkára van szüksége, hogy a csúcsra érjen, s mindenképpen jó lenne megerősíteni a keretet két-három labdarúgóval. A télen elsősorban belső középpályásra és befejező csatárra vadászik majd a Volán. De milyen esélyekkel, mikor köztudottan nem dúskálnak a pénzben? „Természetesen rengeteg múlik majd azon, milyen költségvetéssel tudunk nekivágni a tavasznak. Úgy gondolom, sok pluszt senkinek sem tudunk majd ígérni: a kemény munkát, a heti hét edzést és a Tisza Volán SC-n keresztül az egyetem támogatását viszont mindenképpen. Elsősorban olyan fiatalokat akarunk idecsábítani, akik a tanulás miatt is jönnének Szegedre, s akik korábban már játszottak NB II-ben, de nem kaptak elég lehetőséget. Természetesen korábbi volánosokat is várunk vissza. Már folynak a puhatolózások, konkrét nevekről azonban karácsony előttig aligha lehet majd beszélni” – így a vezetőedző. Ami az elvárásokat illeti, Buchholcz Gábor amondó: az első öt helyből semmiképpen sem engednének, de ha sikerülne erősíteni, a dobogó valamelyik foka is elérhető.
1. | Orosháza | 12 | 25 | 35-22 |
2. | ESMTK | 12 | 24 | 25-16 |
3. | Szolnoki Spartacus | 12 | 20 | 16-11 |
4. | Tisza Volán Szeged | 12 | 20 | 19-19 |
5. | Soroksár | 12 | 20 | 20-10 |
6. | Dabas | 12 | 19 | 12-16 |
7. | KTE II. | 12 | 18 | 23-22 |
8. | Battonya | 12 | 15 | 17-17 |
9. | Vasas II. | 12 | 14 | 15-18 |
10. | Gyula | 12 | 12 | 19-23 |
11. | Százhalombatta | 12 | 12 | 16-22 |
12. | Hódmezővásárhely | 12 | 10 | 10-25 |
13. | Monor | 12 | 9 | 11-17 |
14. | Algyő: törölve |
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.