Magyar Futballrapszódia Újszegeden

A

Kht. egy minden helyen s időben aktuális témával kezdte meg új előadás-sorozatát, az Újszegedi Délutánokat pénteken a Közép fasor 1-3. szám alatt.

Az első rendezvény címe magáért beszél: Magyar Futballrapszódia. A kerekasztal-beszélgetésen Puskás Ferencre emlékezett, s próbálta feltárni a magyar társadalom e zseni személyéhez fűződő viszonyait egy történész, egy pap és egy örök lázadó, egykori válogatott, olimpiai bajnok focista: Varga Zoltán.

A világhírű csatár és az 1968-as olimpia idején „meglógott" (négy évvel korábban olimpiai bajnoki címet szerzett9 fradista kalandos életútjának különös összecsengéseit hallhatta a mintegy félszáz érdeklődő, az egykori disszidens,

Varga Zoltán, Kiss-Rigó László

szeged-csanádi megyés püspök és

Borsi-Kálmán Béla

történész, diplomata, amatőr labdarúgó, az Aranycsapat kapitányáról készült könyv szerzőjének a tolmácsolásában. A beszélgetést

Gazsó L. Ferenc

újságíró vezette.

Sarkazós csel a Károlyi kertből

Mikor Varga nyolc-kilencéves korában, a Károlyi kertben rúgta a bőrt, úgy emlegették, hogy a „Kis Puskás" - kezdte a beszélgetést az est moderátora a focista, a püspök és a történész labdarúgó-pályafutásának első állomásait felidézvén. A híres grunddal kapcsolatban - amilyeneket ma már szinte egyáltalán nem találni - úgy emlékezett Varga Zoli, hogy azon a téren az egész nap ráérősen flangáló lumpenek között tanulta meg az igazi trükköket, például a sarkazós cselt is. Volt, hogy két banda meccsét közel annyian nézték, mint ma némely első osztályú találkozót - és, hogy a jelenlévő Tisza Volán SC fiatal focistái is kézzel foghassák e csodás múlt egy darabját, közéjük dobta a korabeli időkből megmentett, fűzős bőrgolyót.

Puskás, a nemzeti karakter

Az emlékek felidézésétől egy éles kanyart véve vallási allegóriát használva értekezett a történész arról, hogy ha egy közösségen áldás van, akkor annak a vezetője egy felkent ember lesz: az Aranycsapatban

Puskás Ferenc

volt ez az ember. „Ez a csapat az egész társadalomnak, amely még egyáltalán nem heverte ki veszteségeit, és épp a legkeményebb diktatúrában élt, egyfajta kompenzatórikus, vigaszkereső eszköze volt. És ebben a közösségben rúgta a gólokat egy ember, aki nem félt - a bátorság meg a gyávaság is ragadós egy csapatban. Ő egy nemzeti karakter, és sorsa leképezése lehet akár az egész magyarságnak" - osztotta meg a jelenlévőkkel érdekes gondolatait a kapitányról készült könyv szerzője. Természetesen a beszélgetés során az 1954-es berni döntő is szóba került, ahol a magyar válogatott a 3-2-re kapott ki attól a német csapattól, akiket a selejtezők során 8-3-ra vert. Borsi-Kálmán Béla ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy a magyarok „túlgyőzték" ellenfelüket, utalva az elbizakodottságra, ami kapcsán szintén párhuzamot vont a Kárpát-medence történelmével. Varga pedig elmagyarázta a jelenlévőknek, hogy mit jelenthetett ez a győzelem nekik, németeknek, akiknek lényegében ez a világbajnokság volt országuk első nemzetközi szereplése a fasiszta Németország „felszámolása" óta.

Kimondta, amit gondol - közellenség lett

Puskás és Varga Spanyolországban találkoztak egyszer. A csatár Bilbaóban 1965-ben a félpálya környékéről akasztott egy labdát a felsőbe, mikor a Ferencvárossal a Vásárvárosok Kupájában az Athletic Bilbao ellen lépett pályára a negyeddöntőben (a kupát egyébként a Fradi nyerte, a Juventust győzték le 1-0-ra a fináléban). A meccs végén bement Puskás az öltözőbe (ha csak tehette, elment minden magyar meccsre, mikor Spanyolországban járt valamelyik csapatunk), és azt mondta először

Albert Flóriánhoz

fordulva, hogy azt hittem, te jobb focista vagy, majd odalépett a fiatal Vargához, és megveregette vállát: öcsi, te pedig jól játszottál. Ez a mondat adhatta meg a kezdeti lökést Varga Zoli és Albert Flóri kapcsolatának, ami miatt, ha közvetve is, de elhagyta az országot az ifjú, szőke támadó. A disszidálásukat tekintve is közös a sorsa a két csatárnak, mindketten játszani szerettek volna. A két életút azonban ott különbözik, hogy míg Puskás ünnepelt sztárként hagyta el az országot, addig Varga közellenség lett a Fradiban, nem a jó oldalra, a hatalommal parolázók mellé állt, inkább kimondta, amit gondol.

Varga Zoli a gyulai akadémia élén

„Egész életem félúton maradt, de jól érzem magam a bőrömben, mert a becsületemet nem játszottam el" - utalt örök konfliktushelyzeteire a kiváló labdarúgó. „Talán azért nehéz ember, mert nincs tűrőképessége a rosszra, viszont ebben a kontextusban ez egy nagyon pozitív emberi tulajdonság" - ragadta meg a szót Kiss-Rigó László püspök. Varga olyan, mint egy kiváló úszó, aki hazaérkezvén azt tapasztalja, hogy nagyon sáros, iszapos a víz. Az igazi rendszerváltás nem jött el, épp úgy, ahogy a közéletben sem. Néha, öntenek egy kis tiszta vizet a tóba, de akkor is csak egy langyos pocsolyában lubickol mindenki. De Varga Zoltán nem ezt akarja, hanem lecsapolni az egész mocsarat, és tiszta tavat varázsolni. „Épp ezért gondoltuk úgy, hogy a gyulai Grosics Gyula Futballakadémiának ő legyen a vezetője" - tett mindenki számára meglepetésként ható bejelentést a megyés püspök, aki a Szent István Bazilikában a gyászmisét tarthatta Puskás temetésén, most pedig a futball feltámasztásáért dolgozhat, segítve a Szeged-Csanádi Egyházmegye közel kétmilliárdos összköltséggel létesített utánpótlásnevelő bázisát Gyulán. A felkérést természetesen elfogadta már Varga, aki a fiatalokkal kapcsolatban azt mondta, hogy nem külföldi harmadosztályú játékosokkal kell feltölteni a magyar ligákat, hanem a honi utánpótlásból. A mai akadémiák úgy működnek, mint a csirkeneveldék. A lámpa alatt melegítik a csibéket, és az első kedvező alkalommal piacra dobják őket. Gyulán másként lesz, talán épp itt, az Alföldön kezdődhet el az egész ország labdarúgásának új jövője is...