Bonifert Domonkos: Mindenkinek meg kell dögölnie a pályán!

Mint arról a SZEGEDma.hu már beszámolt, hétfő óta új vezetőedző irányítja az NB I/B csoportban szereplő SZTE-Szedeák férfi kosárlabdacsapatát. A lemondott Nyilas István helyét Bonifert Domonkos vette át, aki az utóbbi két évben a juniorok élén állt, korábban pedig edzőként tevékenykedett az NB I/B-s és NB I/A-s Szedeáknál is – ráadásul egyik alapító-megálmodója a klubnak. A régi-új mester elsősorban mentális téren vár változást a gárdától – aki nem áll be a sorba, annak pedig fel is út, le is út...

- A vasárnapi bajai bajnoki kudarcot követően Nyilas István vezetőedző beadta lemondását, de a vezetőség azonnal meg is találta az utódot az ön személyében. Bár voltak jelek arra nézvést, hogy valami miatt nincs meg az összhang az SZTE-Szedeák háza táján, sokak számára mégis kicsit hirtelen jött a változás. Hat fordulón vagyunk túl a bajnokságban...

- Sajnos régebbi keletűek a problémák, a felnőttcsapat nem úgy kezdte a szezont, ahogy az elvárható lett volna – egy győzelem, öt vereség –, s véleményem szerint ez elsősorban a játékosok hibája. Mivel az U20-as gárda a felnőttekkel utazik, valamennyi találkozót láttam személyesen, s semmiféle szakmai hibát nem fedeztem fel. Az jelentette a gondot, hogy nem egy irányba húztak a fiúk, nem voltak önkritikusak, mindenki a másikra mutogatott.

Nyilas István

pedig – akit nagyon sajnálok – nem tudta kezelni ezt a helyzetet –

kezdte a beszélgetést a keddi edzést megelőzően Bonifert Domonkos, aki az edzői posztot másodállásban, a Naturtexnél végzett munkája mellett tölti be (ezt nagyban segíti, hogy az említett cég vezetője, Gellért Ákos közismerten nagy sportember és sportrajongó).

- A keretben nyáron történt átalakulásoknál kell keresnünk a bajok gyökerét?

- Sokan sokfelől jöttek, ez igaz, a Szedeákra pedig korábban az volt a jellemző, hogy gyerekkoruktól kezdve neveltük a szegedi játékosokba az „együtt egymásért” szemléletet, melynek révén az A csoportig is eljutottunk. Ez most megfeneklett, de mindenképpen vissza kell hozni az egymásért való küzdés szellemét. Az én habitusom más, mint „Nyílé”, ezzel szeretném felrázni a társaságot, s több lehetőséget kívánok adni a szegedi fiataloknak.

- Ez azt jelenti, hogy bizonyos játékosok, akik eddig többet szerepeltek, mostantól kevesebb lehetőséget kapnak?

- Mindenki kap egy lehetőséget arra, hogy mentálisan úgy álljon a kosárlabdához, a sportoláshoz, ahogy azt én elvárom, s ahogy azt egyébként sportemberi mivoltunk megköveteli. Aki nem tud élni a felkínált eséllyel, attól harag nélkül, de elválunk.

- Hozzáállásbeli problémákat említ – elsősorban az edzésmunkára vagy a meccseken mutatott teljesítményre gondol?

- Nézze, nekem ne mondja egy egyetemista sem, hogy reggeltől estig tanul, mert nem hiszem el. Aki nem akar idetartozni, annak nem kötelező edzésre járnia, az ne csalja a kosárlabdát, a társait, az edzőit. Nem kötelező mindenkinek NB I-es játékosnak lenni, lehet a kari bajnokságokban is pattogtatni! Egy idősebb kollégámtól tanultam a mondást: egy edző akkor jó, ha neki tudja hajtani a falnak a játékosait, akik nem azt kérdezik, hogy miért, hanem azt, hogy hányszor. No, akiből ez a mentalitás hiányzik, azzal nem kívánok együtt dolgozni. Ez az idősebbekre is vonatkozik, senkivel sem fogok kivételezni. Néhányan ugyanis egyértelműen megcsalták Nyilas Pistát hozzáállásukkal, azok közül is, akiknek a pályán vezéregyéniségeknek kellett volna lenniük.

Molnár Csabával

együtt elmondtuk a fiúknak: senki sincs védett helyzetben, hiszen ezt a produkciót el kell adni, a sport ugyanis erről szól. Nem gond, ha nem nyerünk meg minden meccset, de megbocsáthatatlan, ha nem csúszunk-mászunk a pályán. Ahogy például Tiszaújvárosban kikapott a csapat, az kicsit gusztustalan, nem sportemberekhez méltó!

- Mennyire függhet össze ön szerint ez a kialakult helyzet azzal a közeggel, amely felülről, akár a szegedi önkormányzat, akár a vezető médium részéről körülveszi a férfi kosárlabdát?

- Mindig amellett voltam, hogy először le kell tenni valamit az asztalra, utána lehet követelőzni akár a sajtó, akár az önkormányzat felé. Ha lesz eredmény, ha sikeresek vagyunk, akkor az anyagi háttér is komolyabbá válhat, s senki sem kerülhet meg bennünket.

- Az SZTE-Szedeák legközelebb jövő szombaton lép pályára, mikor az Újbudát fogadja. Addig van még másfél hét, hogyan tervezi rendbe rakni az együttest lelkileg, szakmailag?

- A srácok ismernek engem, tudják, keménykezű, vehemens edző vagyok. Világossá tettem nekik: senkit sem akarok bántani, de ha én infarktusközeli állapotban meccselek, akkor joggal várom el mindenkitől, hogy „dögöljön meg” a pályán Szegedért, a Szedeákért! Mindegyikükkel külön is elbeszélgetek, s ezen a héten végiggondolhatják, mit szeretnének, jövő hétfőn pedig már csak azokat várom edzésre, akik vállalják a minden napi szigorú, kemény, következetes munkát. Próbáltuk leigazolni korábbi játékosunkat,

Drahos Gábort,

de ő közben sajnos aláírt a Jászberénybe – mely gárda nyeretlenül mögöttünk áll a tabellán –, pedig az ő mentalitása sokat jelenthetett volna a pályán. Az anyagiak terén azonban korántsem tudtunk versenyre kelni a riválissal...

- Számít esetleg játékosként Nyilas Istvánra, aki az előző szezon végén parktettre is lépett szegedi mezben?

- „Nyíl” egyelőre kiábrándult a csapatból, szó sincs róla, hogy részt venne a munkában. A vezetőséggel együtt igyekszünk meggyőzni, hogy vállalja el az utánpótlás vezetését, ami azért lenne különösen fontos, mert remek szakemberről van szó, akinek segítségével komoly távlatok nyílhatnak az SZTE-Szedeák előtt, hiszen a tízévesektől fölfelé minden korosztályban van két-három igazán kiváló kis kosarasunk...

- A tizenkét csapatos Keleti csoportban jelenleg a tíz-tizenegyedik helyen áll az SZTE-Szedeák, melynek szakvezetése a szezon elején a B csoport negyeddöntőjébe kerülésről szőtt terveket. Ehhez az első négyben kellene végezni Keleten. Most úgy néz ki, már hiányzik három győzelem...

- Véleményem szerint a sportemberek attól sportemberek, hogy mernek nagyot álmodni. Mindig magasra kell rakni a lécet, annak van értéke, ha azt átugrod! Biztos vagyok benne, hogy a jelenlegi Szedeák nem olyan rossz, mint az eredmények mutatják. Elmondtam a fiúknak: öt meccs van még decemberig, az első kör végéig, ebből négyet szeretnék nyerni. Nem könnyű feladat, de lehet és kell is teljesíteni, s akkor januártól nagy lendületet vehetnénk. Akkor pedig még a nyolc közé jutás is elképzelhető.

- Cél is, vagy „csak” elképzelhető?

- Tulajdonképpen cél! Tisztában vagyok vele, nagyot kell „virítani”, hogy elérjük, s ehhez először is tiszta gondolkodásra van szükség. Nem rossz kosárlabdázók a mi fiaink, de nem elég, ha csak a mezt küldik föl a pályára!