Két ifjú szegedi sprinter 2008-as parádéja

Miközben Pekingben javában zajlanak az ötkarikás játékok, s a világ legjobb atlétái is az utolsó simításokat végzik a fellépést megelőzően, a forró szegedi nyárban azért izzad két tehetséges rövidtávfutó, hogy négy, nyolc vagy éppen tizenkét év múlva akár ők is megmutathassák magukat piros-fehér-zöld színekben a földkerekség legnagyobb sporteseményén. Lengyel Roland és Godaish Martin Péter egy éve dolgoznak Fóris László irányításával a Szegedi Lelkesedés SK-ban. Miközben a felkészülési körülményeik korántsem mondhatók ideálisnak, mindketten óriásit javítottak idén egyéni csúcsaikon, versenyeket sorát nyerték, s oszlopos tagjai lettek a magyar ifjúsági, illetve junior válogatottnak.

Igazán pompás eredménysorral büszkélkedhet a 2008-as esztendőben

Lengyel Roland (a felső képen jobbra)

és

Godaish Martin Péter (balra)

. A két tehetséges sportoló tavaly ősz óta készül a korábbi kiváló atléta,

Fóris László (középen)

irányításával, s az idei évben igazoltak a Szegedi Lelkesedés SK-hoz. A szisztematikus, közös munka már rövid távon is meghozta gyümölcsét: mindketten hatalmas fejlődést értek el.

Éremhalmozók a Tisza partjáról

Az 1991-es születésű Lengyel Roland a márciusi fedett pályás ifjúsági és junior országos bajnokságon 60 méteren bajnoki címet, 200 méteren ezüstérmet szerzett az ifik között. Ugyanitt az 1989-es születésű Godaish Martin Péter a junioroknál 200 és 400 méteren ezüst-, míg 60 méteren bronzérmes lett. A remeklés szabadtéren is folytatódott: a május-június fordulóján megrendezett országos középiskolai atlétikai bajnokságon Roland (a Gábor Dénes-szakközépiskola tanulója) az ötödik korcsoportban a 100 méteren 10.91-gyel nem talált legyőzőre, 200 méteren második lett. Péter (a Kőrösy József-szakközépiskola diákja) a hatodik korcsoportban 200 méteren 22.26-tal lett bajnok, 100-on és 400-on pedig a dobogó második fokára állhatott föl. A július végi ifjúsági és junior ob-n is folytatták az éremhalmozást. Roland egyik távon sem talált legyőzőre: 10.68-as idővel nyerte 100-at, s 21.78-cal pedig a 200-at az ifik mezőnyében. Péter mindhárom színű medálból szerzett egyet-egyet: 200-on 21.55-tel lett bajnok, 100-on 10.75-tel második, 400-on pedig 48.68-cal harmadik a juniorok versenyében. Az atlétikát ismerőknek és szeretőknek aligha kell ecsetelni, milyen kiváló időeredmények ezek! A két fiú stabil tagja lett az ifi, illetve a junior magyar válogatottnak, több nemzetközi versenyen is megmérettethették magukat. Péternek még a július elején Lengyelországban rendezett junior-világbajnokságra is sikerült kijutnia, az ott szerzett élmények pedig hatalmas lökést jelentenek a pályafutása szempontjából.

Maurice Greene és az az egy tized...

„A zalaegerszegi válogatott viadal volt a vb főpróbája, ahol három társammal nagy fölénnyel meg is nyertük a 4x400 méteres váltófutást, ám a kiküldetési szinttől picit elmaradtunk. Aztán úgy alakult, hogy szerencsére mégis kiutazhattunk, s nem is okoztunk csalódást: csak célfotóval, egy tized másodperccel maradtunk le a döntőről, ahol pedig bármi megtörténhetett volna. Összesítésben a 11. helyen zártunk, aminek nagyon örültem, de azért bevallom: az az egy tized picit még most is bosszant" - mondta a SZEGEDma.hu-nak a versenyző, aki Lengyelországban egyik nagy példaképével, a korábbi 100-as világcsúcstartó, olimpiai és világbajnok amerikai

Maurice Greene

-nel is találkozhatott. Egy-egy ilyen esemény rengeteget jelenthet egy fiatal sportoló életében, de Péterre nem csupán Greene, hanem a riválisok is nagy hatást gyakoroltak. „A világbajnokságon tudatosult bennem igazán, hogy mennyi mindenben kell még előrelépnem. Be kell vallanom, kicsit 'töketlenül' álltam oda a rajthoz, persze a rutint csak az ilyen versenyeken lehet megszerezni. Rengeteg olyan atlétát láttam ott, akitől sokat tanulhatok, például azt, hogy még keményebb edzésmunkára van szükség, s még komolyabban kell venni a sportot" - így a céltudatos versenyző, aki összességében nagyon elégedett az idei évével, ám ígéri: a téli felkészülésre még az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt fog fektetni.

Sérülés után is 10.70 alatt

Rolandtól tavasszal 10.80-as 100 métert várt az edzője, a tanítvány pedig túlteljesítette a tervet: 10.68-cal nyerte az ifibajnokságot. S mi lett volna, ha egy hónapot nem kell kihagynia egy sérülés következtében? „Nagyon örülök, hogy ilyen nagyot sikerült fejlődnöm; nem bíztam ilyen jó időeredményekben az év elején. Egy pici hátszél azért segített az ob-n, de anélkül is remek formát futottam, s nagy különbséggel győztem. Elégedetté tesz, hogy 200-on is 22 másodpercen belülre tudtam kerülni. Bízom benne, hogy a következő hónapokban is jó eredményeket érek el a válogatott versenyeken" - fejtette ki az ifibajnok. Ennek érdekében a munka nem áll meg: bár augusztus elején két hét pihenőt kaptak a fiúk, Fóris László hétfő délutántól ismét munkára fogta a sprintereket: minden nap erőt próbáló edzés vár rájuk a SZEOL-pályán. Hiszen tudjuk, semmit sem adnak ingyen...

A magyar atlétika nagy értékei

Bár szeptemberben még néhány nemzetközi juniorverseny (például Bosznia-Hercegovinában és Csehországban) vár Péterre és Rolandra, mesterük máris örömmel vont mérleget az esztendőről. „Nagyon elégedett vagyok tanítványaim hozzáállásával, fejlődésével. Az első év a ráhangolódás, egymás megismerésének jegyében telt, s örömömre mindketten belátták, hogy csak a kőkemény munka hozhatja meg a sikert. Mind Péterben, mind Rolandban komoly lehetőségek rejlenek, igazi értékei ők a magyar atlétikának" - így Fóris László.

Ami a jövőt illeti, a következő szezonban mindkét versenyző korcsoportot vált: Roland a juniorok, Péter az utánpótláskorúak között bizonyíthat. Edzőjük szerint minden esélyük megvan rá, hogy megállják a helyüket. Roland a junior-Európa-bajnokságon a 100 méteren és a 4x100-as váltóban is szerepet kaphat, s 10.60 körüli idővel talán még az egyéni döntőbe is bejuthat. Péter továbbra is három számban versenyez majd. Mivel az utánpótlásmezőny három évfolyamot fog át, jóval nehezebb dolga lesz, mint az idén, de Fóris László nem félti, hiszen - mint mondja - küzdeni akarása példamutató. Nála a lépések nyújtása a legfontosabb feladat, illetve az, hogy ennek segítségével 48 másodperc alá kerüljön 400 méteren. A technika csiszolása persze a téli felkészülés alatt lesz majd terítéken. A két versenyző sikerei az edző reményei szerint az országos szövetségi, illetve a megyei támogatásokban is megmutatkoznak majd. A csapat mindenesetre újabb sprinternövendékkel gyarapodik, az ideális a 10-14 fős létszám lenne. A feltételek persze távolról sem nevezhetők ideálisnak - Zentára kell például utazni, hogy teljes kört lehessen futni -, ám a magyar sportutánpótlás nem ismer lehetetlent, mert tartani szeretné a lépést a nemzetközi elittel. Hogy mi a megoldás? Ahogy Fóris László fogalmaz: „Kreatívnak kell lenni."