A szegedi tavasz hely-színei…

A liliomfa virága, hazánkban délen, Virágzik, mint valamikor az éden, A tiszavirág életű évszak nyílik, A kockás pokrócokat terítik,

Kint a Laposon, szemlélik, A Dóm tornyán a harang időt, Visszhangozva üti el a delelőt, A biciklista fél mosollyal mereng, A Régi hídon a dilatáció reng, Roosevelt-téren gyerek lármát Hallani, ahogy délutáni álmát, Ásítja a játszótéri mászóka, Odébb még üresen a Fóka, A könyvtárban a fiatal rábólint, A lapokra, az évfolyamról odaint, Valaki, csalná indulni, a szabadba, Üljünk lábat lógatni a rakpartra, Nevetve belevághassak szavadba, A Stefánián szorgos fiatalok kocognak, A tekergő őgyelgők még vacognak, Széchényi-tér szomjazik, aszfaltja, A májusi boros bódék ígéretét falja, Anna kúthoz papucsba szaporázzák, A volán mögül az öklüket rázzák, Dóm tér macskaköve még szabadon, A női tűsaroknak kietlen vadon, Jön már az újabb évad, a színpad Megtelik élettel, hogy hol egy kínpad, Hol egy kórus, de tapsot reméljen A nagyérdemű kiabálja: Éljen!, A Mars téren frissen sült lángos, Illatozik a tavaszi a portéka, lám most, Már látni lehet a füvészkerti hóvirág, Hirdeti, eltűnt a téli óvilág, Szegeden ismét pezsdül egy évszak, Ez itt bizony a Dél nem az Észak! Kedves Olvasók! Rádöbbentem, hogy a szegedi tavaszról versben érdemes írni, ezzel kívánok Minden Kedves Olvasónak üde, szép hetet!