A nők és a humor

Vajon pusztán a férfiak privilégiuma lenne ez az érzékeny terület? Egy ’ortájozó’ nevetés közben könnycseppeket hullatni, vagy mások szeméből kicsalni a kacagó könnyeket, mindez nem lehet a saját női fegyvertényünk?

A cikk apropóját egy úriember szolgáltatta, aki a minap egy ártatlannak vélt megjegyzéssel egy egész gondolatmenetet indított útjára: „Én nem igazán ismerek humoros nőket.” Azt írtam, hogy érzékeny terület, az érzékenysége több mederben rejlik. Először is a humor gyakran élcelődés, egy átlátható irodalmi felosztásban egyértelművé válik, hogy sokszor gúnyolódás az alapja: irónia, cinizmus és szarkazmus. Néha ellenállhatatlanul vonz bennünket a lehetőség, hogy katartikus csattanóval zárjunk le egy unalmas párbeszédet, egy száraz megnyilvánulást, vagy egy lehetetlen helyzetet. Másodsorban érzékeny terület, mert különbség van a két nem humorral kapcsolatos vélekedése felett is. Most nem véletlenül egy olyan vizsgálati eredményt helyeznék górcső alá, amely a férfiak szemléletétre fekteti a hangsúlyt a nők humorizálási készségének tekintetében. Nagyon egyszerűen, de hatásosan megfogalmazva: a férfiak többsége szereti, ha egy nőnek van humora, de csak addig, amíg a hölgy egy hangos kacaj keretében értékeli ama úriember remekbe szabott megnyilvánulásait, de ha a kegyetlen sors úgy hozza, hogy a nőnek ilyen tekintetben fejlettebb a gondolkodásmódja, akkor az minden, csak nem attraktív a férfi számára. Az senki előtt sem kétséges, hogy pozitív visszajelzéseket szolgáltathatunk, ha nevetünk (még abban az esetben is, ha pusztán kínunkban), egy humorosnak szánt megjegyzésen. A beszélő fél magabiztossága, társas komfortérzete emelkedik, meggyőződve varázslatos szellemességéről nagylelkűen tovább fűzi sziporkázó mondandóját. A férfiak részéről nem a véletlen szüli ezt a magatartásformát, hisz a nők számára valóban előkelő helyen szerepel, példának okáért, épp a párválasztás területén a másik nem humorérzéke. Természetesen a félelem, hogy mi nők, a verbalitás tekintetében általában véve fejlettebb készségekkel rendelkezünk, már önmagában véve riasztó lehet egy férfi számára. Különösen abban az esetben, ha biztosítani kell a másik felet nemtől függetlenül, hogy mi „nem rajtad, de veled nevetünk”, még abban az esetben is, amikor egyértelmű, hogy „nem veled, de egyértelműen rajtad nevetünk”. Vagyis a fent említett vizsgálati eredmény fakadhat abból, hogy könnyen gúny tárgyává válhat a férfi, amennyiben az élcelődő visszavágás várat magára. Tehát a humor amennyiben gúnyolódáson alapszik valóban fegyvertény, ezért érdemes vele bölcsen és csínján bánni, mert óhatatlanul combtőig gázolhatunk mások lelkivilágában. Másrészt tudjuk, hogy vannak helyzetek, amikor nem illik nevetni, annak ünnepi, vagy protokolláris jellege miatt, mégis valahogy elsöprő erővel tör elő a leküzdhetetlen derültség, főként, ha ebben az előttünk ülő vagy álló személy hangtalan, görcsösen rázkódó válla is közre játszik. A pszichoanalitikus megközelítés úgy véli, hogy ez az utolsó állomás, ahol még a tudattalan megnyilvánulhat. Eszerint a poén élménye egy elfojtott gondolaton alapszik, annak felszabadulása pedig a nevetésben összpontosul. Bárhogy legyen is, még nem találkoztam - nemtől függetlenül - olyan emberrel, aki ne szerette volna térdét csapkodva, a nevetés erejétől könnyeit hullatni. A humor lehet a szürke hétköznapok pikáns fűszere, és mi nők is bátran leemelhetjük a polcról a szellemesség esszenciáját.