A leányanyaság

Az áldott állapot mindig kérdéseket vet fel: jó anya leszek–e, a megfelelő pár van-e mellettem, és folytathatnám a sort. A szakértők szerint a gyermekvállalás optimális ideje a huszonkettedik és a harmincadik év között lenne. De mi van abban az esetben, ha a korábban feltett kérdések egy tinédzserkorú lányban merülnek fel?

A nőgyógyászok és a szülészek szerint egy 16-17 éves lány testileg készen áll arra, hogy anya legyen. Pontos a meghatározás, csak a testileg szó szerepel benne. Hogy lenne egy tini lelkileg érett e felelősségteljes feladatra, amikor még ő maga is gyermek? Szíve szerint még vasárnap reggel az ágyból nézné a mesét, és unalmas perceiben babázna. Mindez az akceleráció hozománya, amely során a lányok gyorsabban érnek testileg, ehhez viszont nem járul az érzelmi és a pszichológiai fejlettség. A terhes leányzók életében kritikus korszak következik be mind érzelmi, szociális és fizikai szempontból is, ha a gyermek vállalása mellett döntenek. A tiniket ebben az esetben veszélyeztetett terhesként kell gondozni, és sokkal több figyelmet igényelnek, mint egy átlagos felnőtt nő. Gyakori problémaforrásként említendő a pszichés éretlenség, vagy a fiatal lányok körében sokkal gyakoribb az alultápláltság, amely hatással van a baba egészségére. Szülés után a hirtelen csecsemőhalál kétszer, háromszor nagyobb eséllyel lép fel a leányanyák esetében, sőt nem ritka a gyermekágyi pszichózis sem, amely a legsúlyosabb pszichés állapotot jelenti, amely a szülés után 10-14 nappal kezdődik, és tünetei nagyon hasonlítanak a mánia tüneteihez. Ebből kifolyólag orvosi kezelést és szigorú felügyeletet követel meg. Szakértők véleménye szerint a fiatal anyákra leselkedő veszély még: a koraszülés, amelynek esélye 16%, de abban az esetben, ha 2 évnél kevesebb idő telt el az első menstruáció és a teherbeesés között, 31%-nyi az esélye, hogy 2500 grammnál kisebb lesz az újszülöttük súlya. Sajnos a hajadonság sem kirívó példa esetükben. Ez leginkább abból ered, hogy az apajelölt is ugyancsak fiatalkorú, és megijed a hirtelen jött felelősségvállalástól, vagy rosszabbik esetben a leányzó erőszak áldozata lett. Az életkorból kifolyólag iskolázatlanság jellemzi őket, ehhez járulhat a többnyire rossz szociális környezet, az alacsony jövedelem vagy a jövedelem teljes hiánya. Ezek a bakfisok speciális törődést igényelnek: az alapos anamnézist, amely a terhesgondozás megkezdésekor indul, és melynek során a várandós kórtörténetéről tájékozódnak az orvosok. Fontos teendő a szülő, gyám bevonása a terhesgondozási folyamatba, amikor igénylik az alaposabb felvilágosítást is, amely nemcsak a szexualitásra korlátozódik, hanem a higiéniára és az életmódra. A káros szenvedély(ek) elhagyása, az iskolai ügyintézés, ha félbemaradtak a gyermek tanulmányai; az orvosi szűréseken való megjelenés, a speciális táplálkozás fontosságának megismertetése, és a lelki gondozás elengedhetetlen a továbbiakban. Nem minden esetben a szülői felvilágosítás hiánya említhető meg fő oknak: némely szituációban egyszerűen a gyerek nem méri fel a helyzet komolyságát, és a szülői intés ellenére is elmarad a védekezés. Máshol egyszerűen szokás bakfiskorban anyává válni, ezért nekik nem kell lehajtott fővel végigmenni az utcán. Vagy nem ritka, hogy a kisded kitörési utat biztosít az anyának a megszokott, rossz környezetéből. Összegezve nem egyszerű kérdés tiniként anyává válni. A leányanyák minden téren hátrányban indulnak: a párkapcsolat terén, az iskola befejezésénél, az egzisztencia kialakításánál, a gyermeknevelésben. Előfordul a gyerek tudat alatti vádolása, érzelmi, fizikális elhanyagolása. Rosszabb esetben a bántalmazás, az anya elzüllése, depresszió, öngyilkosság. Viszont, ha mérlegelünk, nézzük meg az érem másik oldalát is: lehet, hogy belőlük lesznek a fiatal, csinos, szerető leányanyák, akik később befejezik tanulmányaikat, párra lelnek, és akiknél nem is kívánhatnának jobb, gondoskodóbb, figyelmesebb anyukát a gyermekek. Akikre büszkék lehetnek. Ehhez persze szükségük lesz a fiatal nőknek az empatikus szülői támogatásra, minden élethelyzetben!