Abortusz: miről dönthet a nő?

Mindig is voltak kifejezetten férfi vagy női foglalkozások. Mára ennek már alig-alig van jelentősége: a nők egyre nagyobb számban bukkannak fel eddig férfiasnak ítélt szerepkörben: katonaságnál, rendőrségnél, footballcsapatban, műszaki tanulmányok oktatásánál. De mindig is lesz olyan életterület, amit mégis előnyösebb megtartani az adott nemnek.

Gondolok itt a katonaságra, az autószerelésre, vagy a focira. Cserébe mi nők, mi is megtartjuk azt, ami nekünk jár. De nemcsak a gyengébbik nem, hanem a férfiak is terjeszkednek: például a gasztronómiai műsorokban, a konyhaművészetekben. Abban viszont egyetérthetünk, hogy a gyerekszülés mindig is női kiváltság marad… Viszont abban az esetben, ha még nem érkezett el a megfelelő idő az anyaságra, marad az abortusz lehetősége. Már ahol ez adott. Mindig is nagy port felkavaró kérdés, amelyben nem született egyöntetű álláspont máig sem. Valószínű: nem is fog sosem ugyanazon az oldalon állni az összes nemzet. Fő kérdés, hogy jogalany-e a magzat, vagy sem? A vita lényege abban foglalható össze, hogy az anya önrendelkezési jogát vagy a magzat élethez való jogát részesítse előnyben a törvénykezés. A két álláspontot képviselők: a pro choice, ahol a nők önrendelkezési joga elsődleges. Ebben az esetben jogalanynak csak a kifejlett magzatot tekinti. A másik végpont a pro life, amely szerint az embriónak is van élethez való joga, a nő önrendelkezési joga nem terjedhet ki a magzat életének elvételére. Kizárólag egy esetben: ha az életek közötti választásról lenne szó. A magyar szabályozás jellemzője a kompromisszumosság, nem adnak jogalanyiságot a magzatnak: sem az alkotmánybíróság, sem a törvény, de elismeri, hogy a magzatot védeni kell. Hazánkban a 12. hétig az abortusz laza feltételekhez kötött, ezután pedig nyomós ok kell a beavatkozás elvégzéséhez, mivel az állam fokozottabban védi a növekvő magzatot. Így az első trimeszterben a nő kerül előtérbe. A magyar Alkotmánybíróság az abortuszkérdést az anya és a magzat közötti kétpólusú konfliktusként kezeli, ezzel szemben Strasbourgban hárompólusúra egészíti ki: az apát is bekapcsolják a döntési helyzetbe. De mi a helyzet a terhesség megszakítás külföldi szabályozásánál? Máltán minden esetben illegális a terhesség megszakítása, így ők védik a legjobban a magzatot. Addig Írország csak kivételes lehetőségként ismeri el az abortuszt, akkor engedélyezhető, ha az életek közti választásról van szó. Cipruson, Luxemburgban és Spanyolországban a nő nem igényelheti az abortuszt. Kivétel ez alól: a nő egészségének megóvása, ha a magzati rendellenesség veszélye fennáll, vagy ha a terhesség nemi erőszak következménye, illetve ha a nő hátrányos társadalmi/gazdasági helyzetben van. Németországban érdekes intézkedést hoztak: a mesterséges megszakítás a terhesség első harmadában engedélyezett. Ezt hosszú várakozási idő előzi meg, közben a nőket tanácsadáson való részvételre kötelezi, amelynek az a célja, hogy lebeszélje a nőket a terhesség-megszakításról. Németországban 1995-ben alkotott törvény a fogamzás pillanatától védelemben részesíti a magzatot. Végül Franciaországban 1975 óta az abortusz csak a 10. hétig engedélyezhető. A 10. hét után csak akkor végezhető el az abortusz, ha a magzat súlyos testi fogyatékosságban szenved vagy a nő egészségét veszélyezteti a terhesség. Abban mindenképp egyetérthetünk, hogy nagyon nagy felelősség a mai világban egy gyermek vállalása, és felnevelése. Mégha nem is mindenhol adatik meg a lehetőség, de a nőnek joga lenne eldönteni, hogy képes-e rá jelen helyzetben: egy életrevaló testileg és lelkileg egészséges csemetét felnevelni, a következő generáció politikusait, íróit, zenészeit… Forrás: http://tasz.hu/betegjog/az-abortusz-kulfoldi-szabalyozasa Sári János - Somody Bernadette: Alapjogok, Alkotmánytan II. Osiris Kiadó 2008.