A válást három szakaszra bonthatjuk. Első lépcsőfoka az érzelmi válás: kiábrándulás, elégedetlenség, érzelmi szétforgácsolódás jellemzi. Ennek velejárói, tünetei: harag és depresszió, így ez a legmegterhelőbb szakasza a folyamatnak. Itt sérülhetnek legjobban a gyermekek; csak a veszekedést érzékelik, így nem megfelelő párkapcsolati minták rakódhatnak le bennük. Pedig ez nagyon fontos a későbbi életükre nézve. Ha mi szülők nem közvetítünk feléjük ilyen modelleket, mintázatokat, hogyan tanulják meg? Ezért van az, hogy sok fiatalember nem képes kapcsolatot létesíteni, vagy megtartani párját. Elkönyveli magában, hogy benne semmi hiba, csak mindössze rossz személyekkel akadt össze. De mindig? Gondoljuk tovább a dolgokat. Nem véletlen, hogy az illetőt sodorta a sors az életébe. A második rész a válás alatti szakasz, mely során egyrészt a jogi ügyintézés zajlik, gyermekelhelyezés és az úgynevezett gyász szakasza. Számos alkalommal az alkudozás, fenyegetés is előfordul. A gazdasági válás során a megélhetés, illetve a saját lábra állás próbája következik. Ezek mellett megjelenik a közösségi és az egyéni válás. Ekkoriban az új ismerősök, új életciklus kialakítása történik. A gyerekek érdekében
A válás során nagyon sok múlik azon, hogy a két fél hogyan kommunikál. Ha a szülők veszekszenek, annak egyetlen vesztese lehet, mégpedig a gyermek. Nem kell imitálniuk a szerelmet a gyermekek előtt, de megérdemlik azt, hogy együtt legyen a család néhanapján. Nem szabad hitegetni őket, hogy még bármi lehet a szülők között, vagy megjátszani előttük a nagy szerelmet. Higgyük el: megérzik ők, látni fogják, ha ez nem őszinte közeledés. Sok esetben nem kivitelezhető az együtt ünneplés sem, pedig ha a gyermekek érdekeit nézzük, biztosan képesek lennénk rá. Ha mégsem, akkor nem kell erőltetni a dolgot, mert a csemeték nem azt érdemlik, hogy az ünnepi asztalnál a fejük felett repüljenek a tányérok. Ha a közös vacsora elvetendő, marad az osztozkodás az ünnepnapokon. Ebben az esetben hasznos félretenni a rivalizációt, a másik ellen való áskálódást, és társait. Ahhoz, hogy a gyermek ragaszkodjon hozzánk, nem szabad kisajátítani, hanem el kell engedni a másik félhez. A harmadik állapot a válás utáni periódus, ekkor a pszichés elszakadás történik meg. Egy gyászhoz hasonló érzés uralkodhat el rajtunk, ami természetes velejárója gyógyulásunknak. Az elkövetkező két-három évben megtörténik a stabilizálódás, az új életvitel kiépítése. Bízzunk benne, hogy ha valaki ebbe a szituációba, élethelyzetbe csöppent, az utolsó szakasznál tart, és már átértékelte magában a dolgokat, hogy mi miért is történt. Ha még nem tartunk ott, akkor se aggódjunk, eljön az az idő is, nem szabad siettetni a folyamatot. Addig is kőbe vésendő tipp, mindig tartsuk gyermekeink érdekeit, jókedvét szem előtt, és emelkedjünk felül a minket ért sérelmeken!
