A vattacukor és a többiek

Apa, vegyél nekem egy vattacukrot! – Ki tudja, hányszor hangzik el egy gyerek szájából ez a kérés, felszólítás. Főleg, ha egy búcsúban vagy strandon járunk gyerekünkkel. Mert persze mindig észreveszik azt a csöppségek, ami igazán az ínyükre van. Vajon azért utasítjuk el a vattacukor, a csokoládé vagy bármilyen más nyalánkság megvásárlását, mert óvni akarjuk gyermekünk egészségét? Vagy azért, mert az emelkedő árak miatt csökken fizetésünk reálértéke?

(x)

Egy csoki, hogy ne sírjon. Egy csoki, mert ügyes volt. Legtöbbünk nem is gondol bele, mennyi édességet fogyaszt egy nap egy gyermek. Reggelire kakaót iszik és édes pékárut eszik? Tízóraira egy-két keksz jár? Ebédre a leves után diós, mákos vagy túrós tészta lesz? Uzsonnára a nagyi pitéjét kapja? És vacsorára mivel rukkolunk elő?

A sok édesség következményei

Miközben tudhatjuk, hogy a finomított cukrok nem tesznek hozzá az egészséges táplálkozáshoz. Elég cikk szól már arról, hogy mindenki tisztában legyen a ténnyel: a napi, teljes kalória bevitelünk legfeljebb tized részét képezze cukrozott élelmiszer. Ha rendszeresen túllépjük ezt a „finom” határt, a következő egészségügyi problémák erősödhetnek fel:

·       Cukorbetegség

·       Szívinfarktus

·       Vérrögképződés

·       Elhízás

·       Anyagcsere problémája

· Hormonrendszer felborulása

Az édességeknek vannak alternatívái. Minden élelmiszerüzletben kapható gyümölcs, zöldség és magvak, amikből hasonló jutalom-/vigaszfalatok nyerhetők. Az Aldi akciós újságban is találunk ajánlatokat, mit mennyiért szerezhetünk be. Ha eddig tényleg kekszet vitt tízórai a gyerek iskolába, lepjük meg egyszer olyan gyümölcsdarabokkal, amiket vicces formára vágtunk vagy egyszerűen megjön az ember étvágya, ha csak ránéz.

Kesudió, mogyoró, pisztácia, napraforgómag… Ezek mind olyan csemegék, amiket ritkán vesz a magyar háztartások zöme. Pedig mennyi minden jó hatásuk van ezeknek a magoknak! Persze egy tábla átlagos csokoládé olcsóbb, mint 100 gramm kesudió, ami nagyjából 400 Ft. De megtehetjük-e azt, hogy mindig csak az árakat nézzük? Elvégre hosszú távon az egészség fenntartása a soknapi tápláléktól is függ. Az ételpiramist nagyon okos emberek meghatározták már: napi fogyasztásunk legjavát a gabonafélék alkossák, a zöldségek és a gyümölcsök álljanak a második helyen a beviteli mennyiségek fontossági listáján, a tejtermékek és a húsok a harmadik helyen. Zsírokból, olajokból és édességekből pedig minimálisat fogyasszunk.

Mi a fizetés reálértéke?

Biztos vagyunk már páran úgy, hogy látva az élelmiszerárak emelkedését, kétszer is meggondoljuk, mit teszünk a bevásárlókosarunkba. Nem lehet ez másképp a kevésbé létfontosságú édességekkel sem. Észrevesszük-e, hogy már nem is 100 gramm csokit kapunk a régi árért, vagy egyszerűen többet kell fizetni ugyanazért a termékért?

A pénz reálértéke folyamatosan csökken. Havi fizetésünk emelkedésének mértéke ritkán követi az infláció mértékét, tehát a tavalyi év egy adott hónapjában többet (több grammot) tudtunk venni egy termékből, mint idén.

Ki tudja, meddig lesz hatósági árstop egyes élelmiszerek, üzemanyagok és a törlesztőhitelek tekintetében? Majd nagyot nézünk mind, amikor hétről hétre 20-30%-kal növelik a most még olcsónak tűnő termékek árát. S persze ha jól körbe nézünk magunk körül, elgondolkozhatunk, hogy az autó fontosabb, mint egy vattacukor a gyereknek? Vagy tömegközlekedéssel/kerékpárral megspórolhatnánk a fenntartási költségeket? Cigaretta, szerencsejáték szelvények, kóla, egy feles a kocsmában munka előtt? Mi mindenből lehet még lefaragni? Jó dolog, ha kényeztetni tudjuk magunkat efféle szokások követésével, de vajon meddig tudjuk megfizetni azokat?

Fotók forrása: pixels.com

Támgatott tartalom