2023-ban hivatalossá vált, hogy a magyarországi baloldal hazát árul

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója az ellenzékről, a woke-ról, a baloldali antiszemitizmusról és a magyar nagystratégiáról adott évértékelő interjút a Mandinernek.

„A magyar recept az, hogy bátornak kell lenni a woke-őrülettel szemben” – nyilatkozta az amerikai FOX News Radionak pár napja. Mit jelent pontosan ez a „bátorság”?

És annak legyőzéséhez is kurázsira, bátorságra volt szükség: a szovjet rendszer összeomlása nem érthető meg ’56 forradalma nélkül, még ha a kettő között több mint 30 év telt is el.

Egyfelől persze ez az új típusú progresszív szocializmus nem intézményesült olyan formában, mint a proletárdiktatúrák rendszere, viszont kifinomultabb, puhább, frontálisan kevésbé érzékelhető eszközöket alkalmaz – mint amilyen az „érzékenyítés” is –, szemben a vörös terror fizikai brutalitásával. 

De a lényege ugyanaz: megfosztani az egyént hitétől, nemzeti bekötöttségétől, családjától, s ezáltal az ember igazából a hirdetettekkel ellentétben nem szabadabbá, hanem üressé válik. Hiszen se Istene, se hazája, azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány, és így sokkal kihasználhatóbb totalitariánus ideológiák számára. A woke, a „felébredt” eltörléskultúra is egydimenziósan gondolkodik a társadalomról: vannak elnyomók és elnyomottak, és utóbbiakat – igény nélkül is – fel akarja szabadítani a korlátozó társadalmi struktúrák alól. 

Ilyen „struktúrának” állítják be a keresztyén vallást, a nemzeti közösséget, az arra épülő államot, a hely szeretetét, de magát a családot is, a férfi-női, apa-anya „szerepeket” is. Mindezt ma „társadalmi igazságharcnak” hívják, a kommunista szótárban „osztályharc” címszó alatt szerepelt.

A magyarországi baloldal minden erkölcsi és morális alapját elvesztette úgy általában is, de kiváltképp a szélsőjobbal való riogatás kapcsán, hiszen ők fogtak össze vígan és dalolva az általuk korábban „nácinak” és „fasisztának” nevezett Jobbikkal. De az ilyen típusú, moralizáló vádaskodásról globális tekintetben is kiderült, hogy pusztán aktuálpolitikai érdekekből használt furkósbot: ma a nyugati liberális fősodor a terrorral szemben önvédelmet folytató Izraelt nevezi terrorállamnak, jóemberkedésre hivatkozva importálja Európába a migrációval együtt a bűnözést és az antiszemitizmust, és rövidlátó szavazatszerzési céllal cinkosan eltűri, hogy a legdurvább zsidóellenes rigmusokat tömegek skandálják a nyugati nagyvárosokban. Mindeközben

ahogy ezt a külpolitikai kiállás mellett mutatta például a Hamász terrortámadását követő második napon a Központ által megrendezett pro-izraeli konferencia is. Ha a 2023-as évnek volt egy politikai résztanulsága, akkor az az, hogy nyilvánvalóvá vált: az eredeti marxi tanításhoz hűen a baloldal – idehaza és nyugat-szerte egyaránt – zsidó-keresztyén civilizációnk mindkét tartóoszlopát támadja.

Bizonyos értelemben tisztulási folyamat ment végbe a politikai szcénában: elvált a tüdő a májtól, egyértelműen és kétséget kizáróan bebizonyosodott, mely magyarországi pártokat és politikusokat bérelték fel külföldről, hogy kifejezetten Magyarország ellen dolgozzanak. Tisztult a kép és ez segíti a tájékozódást. Önbevallási alapon

Nem meglepően ezzel párhuzamosan minden meghatározó társadalmi ügy kapcsán, legyen az akár a háború kérdése, gyermekvédelem vagy éppen uniós források, minden fórumon azon dolgoztak, hogy a magyar érdek ne érvényesülhessen – na ezek után már tényleg nem sértődhetnek meg, ha valaki azt mondja, hogy a baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére. Igen, a bonyolultnak tűnő helyzetekre sokszor egy egyszerű alapképlet tud választ adni: esetünkben vannak a hódítók, a konkvisztádorok – ezek lehetnek földrajzilag beazonosítható, intézményesült birodalmak vagy csápszerűen terjeszkedő hálózatok –, és vannak a helyi hazaárulók, a komprádorok, akik szerintem ideológiai alapon is megtennék, amit tesznek, de azért nem utasítják el a hálapénzt, ha már jön. Annyiban rímel történelmileg a dolog megint csak, hogy egyenes vonal húzható a Magyarországot egykoron idegen, szovjet zsoldban elnyomó és a most a woke nevében hazánkat „felvilágosítani” igyekvő jelenlegi baloldali erők között.

Szerintem 2023 jelentősége magyar szempontból az, hogy sikerült megóvni az ország szuverenitását – az immunrendszer erősítésének pedig egyik eleme az említett törvény, mely adekvát, sőt, még visszafogott reakció is arra, hogy

nézzünk körbe csak szűkebb pátriánkban: az egyik ország területére idegen hadsereg tört be, máshol iszlamista terroristák paramilitáris egységei lődözik ki egyik napról a másikra rakéták ezreit a békés lakosságra. Mindeközben Európa egyes nagyvárosainak színes etnikai összetétele miatt erősen átalakult az államhatalom által korábban garantáltnak tekintett közbiztonságról alkotott napi élmény.

- Mégis: nem szigetelődtünk el túlzottan a nyugati világban, illetve sodródtunk keletre a 2023-as évben?

Magyar szempontból a lényeg az, hogy persze, az EU és a NATO tagjai vagyunk és azok is kell legyünk – nem ezen szövetségesi rendszerek erkölcsi mivolta, hanem Magyarország érdeke miatt –, de közben, amennyire lehet, legyünk mi a találkozási pont, a „hub” Nyugat és Kelet között - hangsúlyozta.

- Mire számít a jövő évi EP-választáson, lesz jobboldali fordulat Európában?

Így igazából mindegy is, hogy az Európai Néppárt, a szocialisták vagy a liberálisok az EP-választások „győztesei”, hiszen lényegében ugyanaz a brancs adja át egyik vagy másik tagjának a stafétát. Ha az e körön kívül álló erőknek sikerül jobb eredményt elérni, mint 5 éve és a „hagyományos pártok” egyértelműen veszítenek mandátumaik számából, az bírhat azzal az egyértelmű üzenettel, hogy a mainstream erőkön kívül van más alternatíva. És ebben a magyar jobboldal eredménye meghatározó lehet.

A teljes interjú itt olvasható el.

Borítókép: Alapjogokért Központ