Névforduló

Névforduló: Muhi, Hajós Alfréd és a Költészet Napja

Névforduló: Muhi, Hajós Alfréd és a Költészet Napja

2010. április 11., vasárnap
Névforduló: Muhi, Hajós Alfréd és a Költészet Napja

Április 11-e a Költészet Napja és József Attila születésének napja is. Emellett azonban - eltekintve az idei országgyűlési választások első fordulójától - számos nevezetes esemény is kötődik e naphoz. A már említett József Attila születésének évfordulója mellett egy szomorú és egy dicsőséges emlékű eseményt emeltünk ki az április 11-i történések hosszú sorából: a muhi csatát és az első magyar olimpiai elsőséget.

1241-ben ezen a napon kezdődött a muhi csata, a magyar történelem egyik jelentős csatája, egyben a tatárjárás legemlékezetesebb összecsapása. Miután a magyar hadsereg legnagyobb része összegyűlt, IV. Béla király Ugrin érsek ösztönzésére elhagyta Pestet és a tatárok ellen indult. E hírre Batu kán magához rendelte portyázó csapatait, és a magyar hadsereg előtt lassan visszavonuló tatárhadat a Sajó bal partján, a Sajó, Hernád és Takta által képezett szögletben központosította. Vele szemben, a Sajó jobb partján elterülő Muhi pusztán ütött tábort a magyar hadsereg. Béla hadában voltak nehézpáncélos lovasok mellett könnyű lovasok (részben besenyők), templomos vitézek, sőt szerbek is. Hogy a rendkívül mozgékony ellenség meg ne lephesse, Béla a magyar csapatokat egy tömegben csoportosította. Sátor sátor mellett állt, az egész tábort szekérvár vette körül aránylag kis térre szorítva, emiatt a magyar hadsereg a döntő pillanatban nem volt képes kifejlődni, harcrendbe állni. A mongol vezérek látva, hogy a magyarok csak védelemre gondolnak, támadólag léptek fel. Április 11-én éjjel megtámadták a hidat, s a megáradt Sajón a tábortól nem messze gázlót találva megtették az előkészületeket a magyar tábor körülkerítésére. Rendes ütközetről szó sem lehetett, csak kisebb fegyelmezett csapatok próbálhatták meg a táborból kirohanva áttörni vagy visszaszorítani a tatárok gyűrűjét. 1896. április 11-én szerezte meg a magyar olimpiai sport első aranyérmét Hajós Alfréd (Budapest, 1878. február 1. – Budapest, 1955. november 12.) magyar építészmérnök, gyorsúszó, labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, újságíró. A Magyar Úszó Egyesület (MÚE) tagjaként volt egyesületi sportember. Az 1896. évi nyári olimpiai játékokon Athénban, az első újkori olimpiai játékokon a 11 fokos tengervízben megrendezett versenyen megnyerte mind a 100 méteres (1:22.2) – vízből indulva –, mind pedig az 1200 méteres (18:22) – hajóról a partra úszva – gyorsúszószámot, ezzel ő szerezte a magyar sport első és második olimpiai aranyérmét. (Valójában ezüstöket, hisz az első olimpián a győztes kapott ezüst érmet, a második pedig bronzot.) Hajós egyébként nem hivatalos Európa-bajnok, 1895-ben 100 méter gyorson, örökös magyar bajnok is volt. A sportsajtó csak a „magyar delfin”-ként emlegette. Az úszás mellett labdarúgásban is jeleskedett, tagja volt a gyerekcipőben járó magyar labdarúgás akkori élcsapatának, a BTC-nek, volt válogatott labdarúgó, (modern kifejezéssel élve) szövetségi kapitány, illetve játékvezető is. Sporteredményei mellett legalább ennyire említésre méltó mérnöki tevékenysége. Hajós Alfréd munkája többek között a debreceni Aranybika szálló, az Újpesti TE megyeri úti stadionja, a margit-szigeti, ma már az ő nevét viselő Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, valamint a 2009-ben lebontott Ligetfürdő, a Szegedi Úszóegyesület Uszodája. 1905-ben e napon született József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. A gyermek József Attila csupán három éves volt, amikor az apa elhagyta a háromgyermekes családot. Fontos tényező volt életében, hogy Attila hun vezérről szóló olvasmányokat talált. Ez természetesen felkeltette érdeklődését az irodalom iránt, hisz ezek a legendák újra megerősítették identitástudatát. Pesten továbbra is a Ferencvárosban éltek, gyakran költözködtek egyik bérletből a másikba. József Attila már gyermekkorában kemény fizikai munkát is vállalt, hogy a család szegénysége enyhüljön. Egyik nyáron költeményeit elolvastatta a Szegeden élő Juhász Gyulával, aki felismerve József Attila költői tehetségét, melléállt. Költői pályája 1922-ben, 17 évesen kezdődött igazán, amikor Juhász Gyula biztatásával megjelent az első verseskötete, a Szépség koldusa, amelyet Szegeden adtak ki Juhász előszavával. Verseit megjelentették a helyi lapok, illetve a Nyugat is. 1924-ben kezdte a tanulmányait a Szegedi Egyetem magyar–francia szakán. Szegeden jelent meg második kötete, a Nem én kiáltok. Horger Antal professzor eltanácsolta őt az egyetemről a Tiszta szívvel című verse miatt. Életműve zárt egészet alkot: teljes emberi magatartást, egységes, befejezett életutat fejez ki klasszikussá érlelt művészi technikával, nemegyszer a legmagasabb szinten. Ezáltal foglal helyet nemcsak a magyar, hanem a világirodalomnak is a nagyjai közt.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.