Miért van annyi szavuk a hóra az eszkimóknak?

Nincs olyan ember a földön, aki ne tudná, hogy az eszkimóknak, pontosabban az inuit őslakosoknak egy halom kifejezése van a hóra. Ennek az oka viszont nem is igazán az, hogy tényleg annyi különálló szót találtak volna ki rá, hanem inkább a törzs nyelvének egyszerűsége.

A ,,városi legenda", miszerint több ezer féleképpen becézik a havat, mint olyat az inuitok, egy bizonyos Franz Boas, a világ első antropológusának a feljegyzéseiből derül ki. Ezek a feljegyzések azonban 1880-ban íródtak, és bár maga a felfedezés - ahogy az antropológia létrejötte is - jelentős a kultúrák felfogásának szempontjából, a valóság ennél azért lényegesebb szürkébb.

De hogy ez miért és hogyan is néz ki, ahhoz kicsit jobban meg kell értenünk az eszkimó-aleut nyelvcsaládot. Maga a nyelvcsalád a jupik és az inuit csoportra bomlik szét. Mint a legtöbb törzsi nyelv, úgy az eszkimóké is ,,primitívebb" például az angoléhoz vagy a magyaréhoz képest. Fontos megjegyezni azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy ez a nyelv nem lenne kifejező - épp ellenkezőleg -, hanem azt, hogy nincs korszerűsítve, akadémiailag lektorálatlan, a népi hagyományok és a szóbeszéd útján fennmaradt nyelv. És mint olyan, az egyik sajátossága, hogy poliszintetikus.

Mi a poliszintetikus?

A poliszintetikus nyelveket rendkívüli jelentéstömörítő kifejezésekkel bírnak - hasonlóképpen, mint a legtöbb ősnyelv. Ez abban nyilvánul meg, hogy egy adott szót rengeteg morfémával egészítenek ki és alakítanak át - vagy mindkettőt egyszerre. Ilyenek a magyarban a ragok és a toldalékok.

Vagyis az inuitoknak lényegében ezekből a jelentéssűrítő morfémákból létezik sok, nem pedig magából az eszkimó szóból. Ezzel együtt pedig, ha összevetjük a kanadai, a kelet-szibériai, az alaszkai és a grönlandi eszkimók dialektusait, akkor

Viszont ezeknek a kifejezéseknek a nagyrésze tulajdonképpen egyetlen szótőre épülő jelentéssűrítések sorozatából áll. Ami lényegében annyit tesz, hogy az ezekkel a szavakkal való kommunikáció erősen kontextusfüggő. Ezt nagyjából úgy kell elképzelnünk, mintha a deszkából úgy képeznék a "gördeszkát" hogy "deszkacsussz". De a szónak a kiejtése csak akkor nyerne értelmet, ha valaki épp a szemünk láttára közlekedne egy deszkával.

Az anuit nyelven az egyik ilyen gyakori szótő a 'tla-', ami például ha 'tlamo', akkor az a nagypelyhes hóra utal. Ha 'tlatim', akkor kispelyhes hóról van szó, ha 'tlaslo', akkor lassan szállingózó hó esik, ha pedig 'tlapinti', akkor gyorsan hulló hóról beszélnek.

És hogy miért van ennyi kifejezés a hóra? Az inuitok számára a havas tájon való életmód mindennapos élet-halál küzdelemmé vált a történelem során, így a néphagyomány ezt választotta a veszély kifejezesénének legegyszerűbb módjaként.

(Borítókép forrása: Freepik)