Elek apó, a hűség embere: a nagy mesélőről, születésnapján

Kisbacontól Kisbaconig az út olykor hosszú lehet. Benedek Elek estében mindenképp. Élete két végpontja, 1859 és 1929 között ott van kereken hetven év, ez idő alatt bejárta a fél országot, fölkapaszkodott szellemi hegycsúcsokra, aztán végül leereszkedett a megpihenés vidékére. A Székelyföld, a kisbaconi emlékvilág hazahívta. Aztán ahol született, ott csöndesedett el örökre.

Az életpálya szabályos egészet ad ki, hét évtizednyi idejében minden kerek volt: a tudáspróba ideje, a hivatáskeresés évei, a családapai vállalásminta- és a hűségvizsga szakasza. Szerencséjének köszönheti, hogy egyetemi éveiben elviszi magával néprajzi gyűjtőútra egy jó barát, Sata Pista. A különös írói név mögött Bolgárfalvi Sebesi Jób rejtezik, a folklorista, mesegyűjtő, bölcs mindentudó. Az ő hatására a fiatalember is a mesék, a néphagyományrend, a nyelvőrzés bűvkörébe lép. És marad ott, egész életében. Közben hírlapírás, országgyűlési képviselőség, folyóiratszerkesztés, de ami a legfontosabb: a gyerekvilágnak szánt könyvek írása, lapok kiadása. A kicsik Elek apója lesz, a gyermekirodalom atyja.

A magánélete is mesés elemeket hordoz. 1882, sétaút Rákosi Jenő főszerkesztővel: fogytán a szivar, betérnek egy trafikba. Közben egy újságcikken vitatkoznak, s a trafikosné félárva lánya váratlanul belekotyog a beszélgetésbe. És bátran, okosan érvel. A két férfi szájtátva hallgatja. A fiatal írót a lányka szépsége is elbűvöli, olyannyira hogy fizetni is elfelejtett. Másnap egy virágcsokorral megy számlát rendezni. Aztán mindennapos vendég lesz. Megéled a szerelem, s terem legendát, az életen át tartó hűség kivételes példáját. A két romantikus fiatal fogadalmat tesz, hogy soha nem hagyják el egymást, s ha eljön az ideje, egyszerre lépnek ki az életből. És tényleg így lesz…

Trianon után családjával a szülőföldre végleg visszatér, hogy segítse a kultúraőrzést, a magyarságvédelmet. 1929 nyara van, a kisbaconi kúriában mindenki teszi a dolgát. Az író az asztalánál dolgozik. Egyszer csak kiesik kezéből a toll. Riasztják a helybéli orvos, a hírre útnak indul két másik doktor is Brassóból. De tenni már nem sokat tudnak. A negyvenöt évig hű társ, hat gyermek édesanyja ekkor kimegy a patakpartra. Előveszi az erre tartogatott mérget. Annyi ideje lesz még, hogy visszatérjen a házba, megcsókolja halódó férjét, és gyermekeitől ezzel búcsúzzon: „Édeseim, azt hiszem, most kifogytok belőlünk.” A kisbaconi nagy mesélő, novellista, a gyermekvilág barátja, és a rajongva szeretett feleség, Fischer Mária együtt mennek el. Ahogy fogadalmuk szólt.

Szeptember 30-a, az író születésnapja másfél évtizede a népmese ünnepnapja hazánkban.

Várkonyi Balázs