A szegedi himnusz, ami sosem készült el!

Mocselini Rudolf ügyéről a múlt hétvégén elsőként számoltunk be.

A Bárka Kézműveskikötő szellemi atyja a Facebook-oldalán is kifakadt azon, hogy az önkormányzat az ő ötletét ellopva csábítja el a kézműveseket, ezzel kisajátítva a fokai kézművesvásárt. Az egyik ilyen poszt alá kommentelte be Marton Árpád újságíró, kritikus – aki lapunknak ő maga vállalta a nevét – a következőt:

„Pár éve tőlem lenyúlták Szeged Himnusza-ötletemet. Mellesleg ma már a fene sem emlékszik a korszakos végeredményre. De mennyit kerestek rajta!!!”

Felkerestük őt, mesélje el nekünk, mi és hogyan történt, Marton pedig örömmel nyilatkozott nekünk, sőt, a bizonyítékokat is birtokunkba juttatta.

Ami pedig a szemünk elé tárult, az egészen elképesztő.

A lehetőség

Marton Árpád 2017-ben, igen csekély példányszámban jelentette meg első verseskötetét Zengő Orfeusz címmel. A kötetet baráti unszolásra jelentette meg, és a 91. Ünnepi Könyvhéten, valamint a Szeged Televízió Körút c. műsorában is foglalkoztak vele.

A kötet egyik verse a Szeged Himnusza címet viselte, címét Juhász Gyula: Szonett Szegedhez c. verse inspirálta. A verssorokat olyan formában írta meg, melyek megfelelnek a himnusz műfajának.

A vers ötlete először egy városházi kiállításmegnyitón vetődött föl. Itt Benedekfi István és Marton Árpád Művészhimnusza hangzott el, és a siker láttán a szövegíró fölvetette: ideje volna megírni Szeged Himnuszát. Az eseményt szervező városházi illetékes föllelkesedett az ötleten, és meg is ígérte Martonnak, hogy ,,ebből lesz valami”. Ám az illető kisvártatva nyugdíjba ment, és többé nem foglalkozhatott az ötlettel. Marton a himnusz szövegét még aznap megírta, Benedekfi István pedig nekilátott a megzenésítésének.

Két esztendővel ezután Marton az egyik művelődési központ vezetőjével beszélgetett, aki  megkérdezte tőle, hogy nincs-e egy jó ötlete a Szeged 300 Ünnepségsorozathoz. Marton ekkor újra elővette a Himnuszt, ami a művészeti vezetőnek nagyon megtetszett.

Az ötletet a rendezvénysorozat valamennyi szervezője nagy lelkesedéssel fogadta. A szerzők többször tárgyaltak az esemény lebonyolításával megbízott külső szakemberrel és a közművelődési intéményvezetőkkel, akik továbbították is az ötletet ahhoz a külsős céghez, amely a Szeged 300 Programsorozat szervezéséért felelt. A koordinátor rendszeres beszámolói szerint a megzenésített Himnuszról készült demó anyag (ez lapunk birtokába is jutott, ám ezt személyiségi okokból nem publikáljuk) végigment az egész Önkormányzaton – állítja lapunknak a költő. Már egész konkrét tervek voltak terítéken, a komponista pedig dogozott a nagyzenekari hangszerelésen, a város által kijelölt karnaggyal és énekkarral folytak tárgyalások. Született is egy konkrét tervezet, miszerint valamennyi iskola és óvoda gyermekkórusával közösen mutatják be a művet az árvízi emléknapon a Dóm téren. Ezt egy szegedi turné is megelőzte volna, aminek keretében valamennyi városi és a város vonzáskörzetében lévő művelődési házban a kórusok bemutatják. Úgy tűnt tehát, a Himnusz valósággá válik. A zenemű többek között a Fogadalmi templom Angster-orgonájának és harangjainak kíséretében csendült volna fel. Ekkor érkezett az első gyanakvásra okot adó értesülés: szakmabeli hírek szerint valakik más zeneszerzővel is tárgyalni kezdtek a szerzők háta mögött saját eredeti ötletük megvalósításáról! Ezért a zenei szerzők be is jegyeztették azt az Artisjussal 2019. január 25-én, hiszen a közös mű esetén a szerzőket azok hozzájárulása nélkül a törvény szerint nem lehet megváltoztatni.

A váratlan fordulat

A városvezetés aztán egyszer csak elkezdett szép fokozatosan kihátrálni az ötlet mögül. Hol a turné, hol a Dóm téri esemény tervei váltak egyre bizonytalanabbá. Azután a szervező cég képviselője arról számolt be, nem értik, mit jelent a vers utolsó sorában található alszögedi Segítő. Marton elmagyarázta nekik, hogy ez egy 18. századi latin szövegből fordította le, és az alsóvárosi Havi Boldogasszonyra utal. A beszélgetésből az derült ki, hogy a városvezetés nem ismeri az alsóvárosi kegyhely történetét.

Ugyanakkor azt ígérték Martonéknak, hogy a választás – tehát jóval a Szeged 300 rendezvénysorozat - után kiírnak egy pályázatot, amiben Szeged Dalát keresik majd – és erre természetesen ő is pályázhat. Ez azonban nem történt meg, hanem 2019 májusában Czutor Zoltán, Czutor Anett és Németh Miklós írta meg Szeged Dalát ismert szegedi előadókkal, Szeretem, ha szabad címmel – ami erősen megosztotta a közönséget.

Vagyis a koncepciót, hogy Szegednek saját ,,himnusza” legyen, Marton állítása szerint de facto ellopták. Annál is inkább, mert a költő az eseménysorozat számos egyeztetésén részt vett, tehát tudott volna arról, hogy létezik a másik, Szeged Dala néven futó elképzelés. „Mi értelme lett volna, ha azonos műfajban két, egymással konkuráló produktumot is tervbe vesznek ugyanarra az eseményre?” – teszi föl a kérdést Marton. Amikor a költő számon kérte a város által megbízott koordinátoron a közösségi médiában megjelent dal eredetét, az illetékes úgy tájékoztatta, hogy ahhoz a dalhoz semmi köze a városvezetésnek és az eseménysorozat szervezőinek. Ami attól különös, mert mindvégig a Szeged 300 eseménysorozat hivatalos dalaként futtatták!  Hogy az eredeti ötletnek mégis mi köze a politikához és a választási évhez, az enyhén szólva kérdéses. Mindenesetre a végeredmény nem aratott osztatlan sikert és gyanús, hogy nem is volt túl sok ideje az SZVP-nek valami alternatívát kitalálni, hiszen Martonék dalának az Artisjusnál való bejelentése és a Czutor Zoltán által megírt dal megjelenése közt nem egészen 4 hónap telt el.

Lopás vagy félreértés?

Czutor Zoltánt és a külsős korodinátort is megkerestük az ügyben. Czutor szerint több előadóval is folytak párhuzamosan az egyeztetések, vázlatdalokat kellett beadniuk a cégnek, aki csak a nekik legjobban tetsző kiváalsztása után kötöttek szerződést vele. Marton szerint viszont a város ,,nekiajándékozta az ötletet”, mivel abban az évben tüntették ki a Szegedért emlékéremmel.

A külsős koordinátor elmondta nekünk, hogy valóban dolgozott Marton Árpáddal a himnuszon, magát a programsorozatot viszont a Humán Közszolgáltatási Iroda vezetőhelyettese, Kardos János találta ki. Azt is elmondta, hogy egy régebbi javaslat alapján kezdett el a dalon dolgozni a városvezetés. Hogy valóban Marton Árpád volt-e az ötlet magja, vagy csupán egy félreértésről van szó, nem tudjuk megmondani. Az viszont a rendelkezésre álló bizonyítékok, összefüggések és nyilatkozatok alapján kijelenthető, hogy Szeged szegényebb lett egy műalkotással.

Teljesen azonban mégsem veszett el, hiszen vers formájában továbbra is megvan:

Marton Árpád: Himnusz Szegedhez

Három szigeten magyar Róma!
Előtted hódol síkság, róna:
erőd viszontagságok ormán,
dicsfény szikrázik minden tornyán.
Rendíthetetlen az idők sáncán,
smaragd szőke folyó nyakláncán.
Sors dúlta, vihar megtépázta:
Nap diadalmas szentségháza! 

Hullámsír elnyel, víz lerombol,
fölemeled fejed a habokból.
Forró nyári Nap szerelmese,
hullámokon ringó tündérmese.
Lángoló síkjaid a paprikát őrlik,
Napod folyékony bronzban fürdik,
s amikor Dóm tered éjfélt ér,
fölötte fordul meg a Göncölszekér. 

Tekints föl: nyolcszáz éves strázsád,
Szent Dömötör áldása száll rád.
Sorsfolyam sodrán hömpölygő Tisza
diadalmas Atlantisza!
Tiéid hangja köszönt, Szeged,
fiaid ajkán fölzeng neved.
Sziget a zúgó ár felett,
büszke és ékes szép liget! 

Szemedben tündöklő májuséggel
minden csapással szembenézel.
Őrködsz hullámzó kalászokon,
átlátsz változó határokon,
vaksors mezsgyéin túltekintesz,
Bánátra, Bácskára mosolyt hintesz.
Érted fél világ könnye hullott,
de hisz ezen a jövőd múlott! 

S míg Tisza-parti dús füzesben
honfoglalóinknak álma lebben,
te álmodsz szittyákkal-hunokkal,
s kacérkodsz világvárosokkal.
Túlélve annyi rombolást
hirdetsz örök föltámadást.
Rád óvó nagykendőt terít Ő:
az alszögedi Segítő. 

Múlt és jövő keresztútján
Város az öröklét két partján.