A Szegedet is megjárt fizikus professzor, aki a Hold igézetében lett világhírű

Burokban született. Tudjuk, amennyire szimbolikus dolog ez, annyira életveszélyes is. Kivált a régi időkben. S akkor még 1900-at írtak. De az újszülött túljutott a természetcsapdán.

Nem úgy pár év múlva: a rettegett betegség, a torokgyík kapta el. És az orvosok már lemondtak róla… Hát, nem a doktoroknak lett igaza! A kisember csodás módon fölépült, és elindult különös életútján. A templomépítő lelkész fia volt. Úgy hívták: Bay Zoltán. Akkor még Zolika. Kivételesen éles eszű – így emlékeztek rá a korabeliek. Álmodozó volt: „Gyermeki fantáziámat különösen a Hold izgatta” – így mesélte évtizedekkel később. „A Holdat ott láttam elsétálni a torony mögött, s azt kérdeztem a felnőttektől: Ha felmásznék a toronyra, meg tudnám-é tapogatni a Holdat?”

Az álom beteljesült. Meg tudta tapogatni, ha nem is ujjaival. Ez épp 75 éve történt. 1946. február 6- án a távíróberendezések szenzációs hírt küldtek világgá: a kutatástörténetben elsőként egy magyar tudóscsoportnak sikerült a Holdra radarjelet küldeni és a visszavert jelet érzékelni. Egy évnyi kísérletsorozat betetőzése volt, a hattagú csapat a Bay-módszer révén érte ezt el. A sikeres budapesti kísérlettel a modern asztrofizika egyik új ága, a rádiócsillagászat született meg. Az eljárás kidolgozója világhírű lett. Nem túlzó a titulus: Bay Zoltánt tartják e tudomány, a radarcsillagászat atyjának. És ez csak az egyik nagy eredménye! Hasonló jelentőségű volt a fotoelektron sokszorozás általa felfedezett eljárása, a részecskeszámláló megalkotása, vagy a méterdefiníció új, fénysebességre alapozott meghatározása és a „fényméter” nemzetközi elismertetése.

De honnét jött ez a kivételes tehetségű ember, Szent-Györgyi Albert és más világhírű kutatók barátja, tudóstársa?

Békés vármegyében, Gyulavári református parókiáján született 1900 nyarán. Édesapja indította el a műveltségszerzés útján. A família tagjai akkor már három generáción át mászták meg a tudáslétrát: a dédapa még telkes jobbágy volt, a nagyapa már kicsiszolt, az agrárgazdasághoz értő uradalmi kasznár, az ő fia pedig – a későbbi tudós papája – a művelt lelkész. Az ifjú Zoltán a debreceni Református Kollégiumba került, olyan iskolatársak közé, mint Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Németh László, akik a művészetek felé vonzották, irodalmi és zenei műveltsége, jeles zongoratudása is afelé terelte volna – de akkor felfedezte a nagy fizikus, Eötvös Loránd életművét. Ezzel el is dőlt minden. Pázmányos egyetemistaként a legjobb mesterek keze alatt ért maga is fizikussá, s a legmagasabb fokozattal doktorát. Következett a fizikatudomány akkori európai fellegvára, Berlin, két év a Collegium Hungaricumban, majd két év német tehetséggondozó ösztöndíj. Újabb sikeres kutatásainak köszönhetően protektora, a nagy tekintélyű Max Bodenstein őt ajánlotta a Szegedi Egyetem elméletifizika-professzori állására.

Hat sikeres szegedi év után a budapesti Műegyetem és az Egyesült Izzó laboratóriumaiban vállalt feladatot. Szabadalmak sora jelezte sikereit. Aztán a háború mindezt megakasztotta… Majd következett az 1946-os világraszóló siker, a tudományos akadémiai aktivitás, a tudós elit azonban az alulművelt vezetők szemében gyanússá lett – Bay Zoltán a börtön elől emigrálni kényszerült. És jött az új kihívás: helytállni az Egyesült Államok tudományos világában. A Washington Egyetem professzoraként ez példásan sikerült.

A magyar fizikatudomány egyik legjelesebb képviselője mindvégig megőrizte nemzeti identitását. A kutatói kapcsolatépítés tekintélyes követe lett. 1992-ben hunyt el. Végakarata szerint hamvait szülőföldjére hozták. Gyulaváriban nyugszik. Sírfelirata Arany János-versből való: „A lélek él.” A szegedi Panteonban szobor őrzi vonásait.